Nem vagyok nyelvész, a nyelvterjedésre vonatkozó elképzelésemet a szakirodalomból megismert elméletekből raktam össze. Ezeket az ismertetésem során egyenként megnevezem. A nyelv és a nép fogalma bizonyos mértékben összefügg, de a meghatározástól függően önállóan is vizsgálható. Minden esetre én, tartom magam ahhoz a gondolathoz, hogy a nyelvek története nem azonos a népek történetével. Természetesen a nyelvet beszélők csoportjai hozták létre a nyelveket, ezért az eredet kutatását velük illik kezdeni. De nem mehetünk vissza Ádámig és Éváig, ezért az utolsó jégkorszaktól indulunk. Az utolsó (Würm III.) jégkorszak kb 30 ezer éve kezdődött, maximuma (LGM) 26.500 és 19.000 között volt, majd 15–12 000 éve ért véget.

Kalevi Wiik, finn nyelvész (1932-2015), úgy értelmezi az adatokat, hogy Kr. e. 23,000-8000 között, az utolsó jégkorszak idején, Európa lakossága három területre szorult vissza. Nyugaton a „Baszk- Európa”, északon az „Uráli-Európa” maradt fenn vadászokkal, akik inkább nagyvadakra vadásztak. Ők a mai megnevezéssel a baszk és a finnugor nyelveket beszélték.

K.Wiik 2008.

Én, ezt egy kicsit másképp látom. Hiszen 18-15 ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencét már mesterséges lakóépületeket létrehozó emberek lakták. Szerintem jobb menedék volt a Kárpát-medencében, mint Ukrajnában akárhol, hiszen a magyar Alföldön tízezer számra^[1] találhatók az ún. kunhalmok. Ezek keletkezése különböző korokra vezethető vissza. A legrégebbi, jelenleg ismert kurgánokat az Alföldön a már említett, gödörsíros hagyatékáról ismert kora rézkori jamnaja-kultúra tagjai emelték 5500-5300 évvel ezelőtt. A régészek Ságvár-Lukasdombon meg is találták ennek a nyomait. (18-17 000 éves agancsból készített kapák, vágóeszközök, csákányfejek). „A Kárpát-medence akár 1000-2000 évvel is megelőzhette Európa északabbi területeit az gazdálkodó életmód számára kedvező feltételek kialakulásában. A korszak vadász-halász törzseinek legfontosabb Kárpát-medencei településmaradványát Jászberény mellett tárták fel”. (Wikipédia). De a terület korai lakottságát bizonyítja még számos lelőhely: Arka, Dömös, Budapest-Csillaghegy, Dunaföldvár, Balatonőszöd–Temetői dűlő, Szentpéterszeg, Szeged-Öthalom, Madaras, Zalaegerszeg, Lengyel, Bátaszék, Györe, Alsónyék, Újdombóvár, Szarvasd stb.). Ezeknek, a kezdetleges földművelést, állattenyésztést is végző törzseknek a kapcsolata déli irányban a Földközi-tenger felé, (lásd, később az etruszk kapcsolatot), illetve Kis-Ázsia és Mezopotámia irányában épülhetett ki, hiszen a jégtakaró és a mocsárvilág más irányt nem engedett meg. Régészeti leletek kimutatták például, hogy az őstulok házasítása 6-8000 évvel ezelőtt éppen Magyarország pusztáit övező hegyekben történt. A háziasított tulok teje igényelte és teremtette meg a vonalas kerámia kultúrák edényeit. (Wikipédia: A Kárpát-medence története a honfoglalásig). Ezt a genetikai vizsgálatok (például az R1a1 és R1b1 haplocsoport terjedése) is alátámasztják. A magyar nyelv eredetéről Az alapnyelvről, Kr. e. 2000-től, és korábbról.

Elfogadott, általános szakvélemény, hogy a neolitikum mintegy 10 000-12 000 éve jelent meg a termékeny félhold területén és onnan terjedt kelet és nyugat felé. Az un. neolit forradalom (első gazdasági forradalom) itt jött létre. A korábbi gyűjtögető-vadászó-vándorló, véletlenszerűen befogott állatokat tartó életmódból – hosszú folyamat eredményeképp – kialakult a tudatos állattartás, a helyhez kötődő, szántó-vető-arató földműves életforma, amely jelentős gazdasági fellendülést eredményezett. (Bodnár Mária^[2]: Élet a történelem előtti korokban.). A neolitikus forradalom kifejezést elsőként az ausztrál régész, Vere Gordon Childe (1892-1957) használta a neolitikum időszakában a vándorló, vadászó-gyűjtögető életformáról a letelepült, földművelő életformára való áttérés magyarázatául. De….! Lewis Binford már 1968-ban kifejtette azt a forradalmi gondolatát, hogy a földművelés csak következménye a letelepedésnek, nem pedig oka. A gondolatsor legnagyobb érdeme: először veti fel, hogy a letelepedés és az élelemtermelés között semmiféle kapcsolat nincsen, és a letelepedés megelőzi a földművelést. A változás tucatnyi különböző, és minden jel szerint egymástól elszigetelt helyen indult meg az i. e. 12. évezred körül és az emberiség egyik legnagyobb hatású változásának tekinthető. A letelepült életmód a személyes ingatlan- és nagyméretű ingóvagyon megjelenését tette lehetővé – sőt, egyes nézetek szerint a letelepedés oka éppen a magántulajdon kialakulása volt.

Az első élelemtermelő közösségek itt Közép-Európában Kr. e. 5500 körül jelentek meg. Az élelemtermelés nem a neolit sajátja, vannak népek szép számmal, amelyek már mezolit jellegű eszköztárral is termeltek élelmet, míg számos csoport a kőrézkorban, vagy még később tért át élelemtermelésre. A régészet mai állása szerint az i. e. 12 000 körüli dátumig követhető anatóliai és közel-keleti települések.

A távolsági népmozgások, és vele együtt a nyelvek terjedése nagymértékben felgyorsult a ló házasítása és a kocsi-szekér használata után. Az újabb kutatási eredmények azt feltételezik, hogy 5000 éves a világ első lovaglásra utaló bizonyítéka. 2023-ban ezt egy tudományt népszerűsítő ausztrál folyóiratban, a COSMOSban olvashatjuk. (A Live Science-ben megjelent Kristina Killgrove 2023. 03. 03. cikke ”World's 1st horseback riders swept across Europe roughly 5,000 years ago” nyomán). “Úgy tűnik, hogy a lovaglás nem sokkal a lovak feltételezett háziasítása után alakult ki a nyugat-eurázsiai sztyeppéken az i. e. negyedik évezredben” – mondja Volker Heyd, a Helsinki Egyetem régészprofesszora, a felfedezést végző nemzetközi csapat tagja. “A Jamnaja-kultúra tagjainál már meglehetősen elterjedt volt az i. e. 3000 és 2500 közötti időszakban”. De lehetséges, hogy a lovaglás még régebbre nyúlik vissza. “Van egy érdekes sírhely a sorozatban” – mondja David Anthony, az amerikai Hartwick College emeritus professzora. “A magyarországi Csongrád-Kettőshalomnál egy, az i. e. 4300 körülire datált sírban, amiről  sokáig azt gyanították, hogy a sztyeppéről származóké, meglepő módon hat lovas patalógiai elemzéséből, és a leletek valamint azok elhelyezkedéséből ítélve –  négynél mutattak ki a jamnajáknál valószínűleg egy évezreddel korábbi lovaglásra utaló nyomokat…. Egy elszigetelt eset nem támasztja alá a biztos következtetést, de a sztyeppék e korszakának neolitikus temetőiben a lómaradványokat időnként emberi sírokba helyezték a szarvasmarhák és juhokéval együtt, és a kőbaltákat lófej alakúra faragták.” (Cosmos, 6 March 2023 / Evrim Yazgin).

A mai általános szakértői vélemény szerint az úgynevezett Jamnaja-kultúra beszivárgása hozta magával a Kárpát-medencébe többek között a háziasított ló és a kocsi használatát, illetve a bronzöntés hagyományát, melyek innen továbbterjedve egész Nyugat-Európában meghonosodott. Például a „szekér” szó Európa egyetlen más nyelvében sem található meg. Állítólag akkád-asszír eredetű (sekēru), amely a szanszkritban is megtalálható (szakar) és ott idegen szónak tekintik, amit Közép-Ázsiából kaphattak. Ezért – feltételezésem szerint – nem beszivárgás, hanem kárpát-medencei expanzió történhetett, a fentebb leírtak szerint. (Lásd a Csongrád-Kettőshalom feltárás eredményeit 2023-ból). Erről Bodnár Mária könyvében is olvashatunk:Mária Bondár: Prehistoric wagon models in the Carpathian Basin (3500–1500 BC). Bp. 2012.). Az új elméletek között megemlíti a három legemblematikusabb nézetet, amelyet Sherratt, Matuschik és Vosteen képviselnek a kerekes járművek feltalálásával és elterjedésével kapcsolatban (PÉTREQUIN – PÉTREQUIN – BAILLY 2006, 4. ábra; 35. ábra). Sherratt nézete szerint a kerekes járműveket Mezopotámiában találták fel Kr.e. 4000 körül, ahonnan a következő ötszáz év során terjedtek el Európába. Matuschik azzal érvelt, hogy a kerekes szállítóeszközök először Kr.e. 3800 körül jelentek meg a Fekete tenger északi részén, és háromszáz éven belül elterjedtek Európába és Mezopotámiába. Vosteen amellett érvelt, hogy Kr.e. 3500 körül Mezopotámiában és a Kárpát-medencében egyidejűleg jött létre az innováció, azt állítva, hogy ebből a két központból más régiókba is eljutottak a járművek (PÉTREQUIN – PÉTREQUIN – BAILLY 2006, 363–366).

Ez konform azzal, ahogyan Krantz is írja: „Magyarországon már 10000 éve beszélték a proto-altáji nyelvet”. (Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása. Ősi Örökségünk Alapítvány. Budapest, 2000. Kilencedik fejezet – Következtetések. Függelék.3.)^[3]. Pontosabban az eredeti mű 187. oldalán azt írja, hogy: „Az uráli nyelvcsalád az Alföld mezolitikus lakóitól származott”. („That the Uralic language family stemmed from the Mesolithic inhabitants of the Hungarian Plain”.) G. Krantz fogalmazásában: „Így nyernek értelmet azok a nyelvészeti tanulmányok, melyek az újkori magyart rokonságba hozzák az ősi Mezopotámia sumírjával. A magyar Alföldön lenne a legkisebb és leg elszigeteltebb proto-urál-altáji nyelv, ami afganisztáni eredete óta a legkevesebbet változhatott. A sumírt 5000 éve agyagtáblákra írták a kiindulási helytől és időtől számított félúton. Nem lenne szabad meglepődni azon, hogy a magyar és a sumír nagyon hasonlóak. Néhány lelkes kutató állításával ellentétben - hogy korai vándorlás történt volna Magyarország és Mezopotámia között (egyik, vagy mindkét irányban) - nyelvészeti hasonlóságuk egyedül abban áll, hogy mindkettő többet őrzött meg a közös ősi nyelvből, mint e nyelvi törzs bármely másik tagja.” (Krantz által javasolt helyesbítések a fordítóhoz írt - 2000 márciusában kelt – levelében). „A sumér és az uráli közötti lexikai párhuzamok nem csupán teljesen új lehetőségeket nyitnak meg a sumér tanulmányozására, hanem lehetőséget biztosítanak a sumérok eredeti szülőföldjének azonosítására és a Mezopotámiába érkezésük időpontjának dátumára is. Ezenkívül olyan médiumot biztosítanak, amelyen keresztül a nagyon ősi nyelvi adatok segítségével lehetővé válik bejutás a finnugor népek őskorába. Természetesen egyértelmű, hogy a releváns bizonyítékoknak először teljesíteniük kell, mielőtt azok bármely részét általánosan elfogadhatnák és felhasználhatnák”. /Simo Parpola: A Uralic Language, Helsinki, 2007.)

Eddig, főleg a nyelvet beszélők történetéről volt szó. Most térjünk át konkrétan a nyelvek eredetére!

Elképzelésem részben megegyezik Kaleva Wiik finnugor gyökerek feltárására felállított modelljével. (The ”Roots”-movement). Wiik modelljének középpontjában a következő, fonetikából származtatott megállapítás áll: a finnugor és a baszk népesség úgy vette föl az indoeurópai nyelveket, hogy egy kicsit rosszul tanulta meg és a kiejtése az eredeti anyanyelvéhez hasonló kiejtéssel bírt az így létrejött germán, balti, szláv, kelta és ibériai nyelv. Lényegében Wiik azt állítja, hogy a germán, balti, szláv, kelta és ibériai nyelvek nem az indoeurópaiaktól származnak, hanem a finnugor és baszk őslakosok nyelvéből. Ez pedig azt jelenti, hogy a germán, balti, szláv, kelta és ibériai lakosság nem az indoeurópaiak leszármazottja, hanem a finnugor és a protobaszk őslakosságé. (wikipédia). Ennek ábrázolására Rein Taagepera családfája a legalkalmasabb. Erről írta Ago Künnap: „Szerintem Taagepera fája a legjobb az összes létező finnugor (uráli) nyelvfa közül”. (Ago Künnap, Breakthrough in Present-Day Uralistics, Tartu 1998 p. 25.)

Nálam, ez a többgyökerűség a nyelvrokonság értelmezésénél jelenik meg, amit a The agenetic relationship between languages (Bővített) link alatti esszémben részletezek.

Kronológiai viszonyításra mutatom be Jaakko Häkkinen alapján készített Asko Parpola családfát:

Asko Parpola: Formation of the Indo-European and Uralic (Finno-Ugric) language families in the light of archaeology. Helsinki 2012. 169.

Térjünk át a nyelvek terjedésére. Ennek magyarázatául kezdetnek, egy 2013-ban megjelent könyvem „Urál-altáji nyelvek terjedése” című sémáját használom. (BF: Bel-Ár, Szekszárd, 2013. 27.o.)

A fentiekből tudjuk, hogy a neolitikumban mint a KM, mint a Balkán, mint Kis-Ázsia, valamint a tőle délebbre fekvő un. termékeny félhold területe is sűrűn lakott volt. Feltételezésem szerint, az agglutináló urál-altáji és a flektáló (PIE) nyelvek is innen kezdtek szétterjedni a fenti sémám szerint. Az érezhető nyelvi különbségek a népcsoportok elkülönülésére utalhat. Míg keleten radikális szétválás mutatkozik meg az útvonal (Albán-, vagy Gorgán kapuk) választásban, nyugati irányban (Anatóliából) marginális ez a különbség. Tehát Wiiknek azt az állítását, „hogy a germán, balti, szláv, kelta és ibériai nyelvek nem az indoeurópaiaktól származnak, hanem a finnugor és baszk őslakosok nyelvéből” nem fogadom el, hanem a párhuzamosság mellett teszem le a voksomat. Ezért nincsenek uráli szubsztrátumok a germán nyelvekben. És nem uráli nyelveket beszéltek hajdanán Közép –Európában, hanem Közép-európait, amit a kék nyíl mutat. Megtévesztő lehet az Urál-altáji elnevezés, de ez csak késői és meggyökeresedett névadás és a könnyebb érthetőség kedvéért hagytam meg. Ezt támasztják alá a genetikai eredmények is. (Pl. R1a és R1b terjedések).

A bronzkortól a nyelvterjedést már a Current Biology-ban közzétett Maróti et all. tanulmány (The genetic origin of Huns, Avars, and conquering Hungarians. Authors: Maróti et all. 2022.) kapcsán tárgyalom.

Nyelvi és etnikai kapcsolatok szerepe a magyar őstörténetben

[1] Ezekből a halmokból Magyarország területén -- egyes becslések szerint -- több tízezer is lehetett, ám sajnos párszáz év alatt eltűnt a kétharmaduk. (Mondta dr. Dani János, a Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettese).

[2] Bondár Mária CSc, régész, tudományos főmunkatárs (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet) 

[3] A fordító megjegyzése: „Krantz professzor időközben bizonyos korrekciókat hajtott végre könyvében, amit beleegyezésével, sőt az ő javaslatára függelék formájában közlünk a könyv végén. A korábbiakkal szembe - mely szerint a magyar a legrégibb helyben maradó, mezolitikus nyelv Európában - most azt javasolja, hogy a magyar nyelv 10000 évvel ezelőtt Nyugat-Afganisztánból jött be a Kárpát-medencébe, és noha még így is a legrégibb nyelv, de nem mezolitikus”.  Nem tudni pontosan mi okból változtatta meg Krantz professzor hatalmas kutatómunkájának végeredményét különösen ránk, magyarokra vonatkozóan (csak sejtjük kiknek a közbenjárására..), de ettől függetlenül a professzor könyvének minden egyes térképén a Kárpát-medencei magyar nyelv-terület (amit ő ugornak hív) úgy áll, mint egy tömör kődarab, vagy mint egy érintetlen őserdő, melyen a körülötte dúló viharos évezredek egy karcolást sem hagytak. Ez - az utólagos álláspont-módosítása ellenére - elgondolkodtató...).