Lehet-e beszélői közösségek genetikai viszonyaiból következtetni azok nyelvi rokonságára? Milyen a nép és a nyelv viszonya?
Ezek régi és megválaszolatlan kérdések. Pontosabban születtek válaszok garmadával, hiszen egy nép őstörténetének vizsgálatakor ezek szinte megkerülhetetlenek. A válaszok nagyban függenek attól ki, hogyan definiálja ezeket a fogalmakat. Ezt most kihagyom, de több esszémben is visszatérek erre a problematikára.
Az utóbbi években tanulmányok sora foglalkozott azzal, hogy a genomelemzések révén fényt derítsenek a honfoglalók származására. Attól függően, hogy kiket tekintünk honfoglalóknak, itt jelentős sikereket értek el a kutatók. Amikor azonban az adataikhoz történeti modelleket, nyelvcsaládokat próbálnak illeszteni, kénytelenek a történészek és a nyelvészek által kidolgozott és általában elfogadott sémákban gondolkodni. Ennek eredményeképp születnek meg olyan állítások, amelyek a magyarok elődeit a finnugor nyelveket beszélők halmazába sorolják. Lásd pl. : „A genetikai eredményeink megerősítik a honfoglalók finnugor származását. (Dr. Török Tibor új, tudományos előadása a honfoglaló magyarok archeogenetikai kutatásáról. Székesfehérvár, 2023. 03. 16-án. A valós modellről: 30:15.) Hiába telt el csaknem ötven év Kovács Vilmos figyelmezttése óta, gyakran nem kellőképpen hangsúlyozzák: „Tisztán kell látnunk, hogy a magyarság finnugor eredetének tétele elfogadhatatlan meghatározás. Bizonyos ugyanis, hogy honfoglaló eleink ugor rétegének szajáni összetevője, úgyszintén a turanid, pamiri, armenoid és egyéb europid rasszokhoz tartozó rétegei nem finnugor eredetűek. Vagyis a magyar–finnugor nyelvrokonság alapján – mégha ez a rokonság lényegesen egyértelműbb volna is – nem beszélhetünk az egész magyarság finnugor eredetéről. A finnugorsághoz csakis és kizárólag a honfoglalók már önmagában is kevert etnikumú ugor rétege köthető, (Megjegyzés: Nálam az ugor magyarok közül Álmos nemzetsége) de ez is csupán nyelvileg, és csak akkor, ha tisztázzuk a magyar–finnugor nyelvrokonság fokát, s az eredmény minden más rokonságot meghalad, ill. kizár”. (Kovács Vilmos: Uráli népek és a honfoglaló konglomerátum. 1978 / 4. szám / MŰHELY / 50. o.)
Most eltekintünk annak vizsgálatától is, hogy kik voltak a honfoglalók. „Révész Laci javasolta annak idején a 10-11. sz. leletanyagból a vizsgálati anyagot.” – (Török: A Kárpát-medence 10-11. századi népességének genetikai összetétele és származása.). Révész azonban több előadásában is felhívta a figyelmet a honfoglalók vegyes összetételére! Ebből kiderül, hogy a 10. századi, már ómagyar nyelvet beszélő magyarság közel sem azonos a honfoglalókkal, illetve azok leszármazottjaival. Szóval: Török szerint a genetikusok kvázi rekonstruáltak egy proto-ugor népességet, a nyelvészek meg rekonstruáltak egy alap ugor nyelvet. „Nagy számú genomot szekvenáltunk a honfoglaló elitből és köznépből.” Dr. Török Tibor - Mit árulnak el a genomelemzések a honfoglalók származásáról. 2022. dec. 8. (113 genom szekvenálása.). De azt nem bolygatják, hogy ez a rekonstruált proto-ugor népesség valóban használhatta-e a rekonstruált alap ugor nyelvet, és ha igen, akkor ez a nyelv honnan származott? Addig rendben is van, hogy „a nyelvészet megállapításainak megfeleltethetőek az archeogenetikai eredmények” és még minek? Miért zárnak ki olyan nyelvészeti megállapításokat, amelyek nem felelnek meg a finnugor alapnyelv kizárólagosságának? „Márpedig ha valami nem zárható ki, akkor az még nem jelenti azt, hogy igazolható is.” (Bakró-Nagy Marianne: Nyelvtörténet és humángenetika. Magyar Tudomány 179(2018)1)
„A genetikai adatok többféle nyelvi magyarázatot is megengednek” – állította Török, 2018-ban. (Archeogenetikai vizsgálataink nemzetközi összehasonlításban. Dr. Török Tibor előadása az eReDő sorozatban, 2018.10.31.) Mitől változott volna meg ennek az állításnak az igazságtartama napjainkra? Ebben az előadásában kizárta a magyar nyelv kárpát-medencei (kőkorszaki) expanzióját, kizárta továbbá a Kelet-Európai őshazát, miszerint a „magyar ősi európai finnugor rokon nyelv, ami Kelet-Európából került hozzánk, de nem a honfoglalókkal, hanem sokkal korábban.” Maradt: „Ázsiai őshaza: A magyar nyelvet a KM-be több hullámban beköltöző ázsiai népek hunok-avarok-magyarok hozták magukkal. Ez esetben a fu-magyar nyelvi kapcsolatok igen távolra, a bronzkori Altáj-Jenyiszej vidékére nyúlnának vissza, és a magyar az altáji nyelvek rokona kellene legyen. (Angela Marcantonio, Marácz László, Juha Janhunen finn nyelvész).”, továbbá: Uráli őshaza: Végül adataink egyelőre nem zárják ki a hivatalos álláspontot sem, hogy a nyelvet mégis a honfoglalók hozták volna be az Ural vidékéről, csupán ennek valószínűségét csökkentik. A következő öt évben ennek a genetikai bizonyítékait vélték felfedezni. Lásd a 2022-23-ban publikált (Current Biology; bioRxiv and medRxiv; Archaeologiai Értesítő; genes 2023 stb.) tanulmányokat. A háttérben természetesen ott volt a prekoncepció: „Árpád népének nagyobbik része ezért biztosan magyarul beszélt”.
Az alábbiakban bemutatok egy másik őstörténeti forgatókönyvet, amely az írásaimban már megmagyarázott fogalmakra épül. Nevezetesen ez a nyelvrokonság agenetikus értelmezése, az egy komponensű őshaza és ősnyelv (egy közös, ősi populáció és alapnyelv feltételezése) kizárólagosságának elutasítása, a nyelvek lineáris, vektoriális terjedése mellett a diffúziós terjedés lehetőségének és a rokon nyelvek közötti kolloid nyelvi állapot provizórikus meglétének elfogadása. Mindezt, megpróbálom két genetikai tanulmány illusztrációjának egybevetésével, illetve egy másik, sajátos értelmezésével elmagyarázni. Ezekből a tanulmányokból egy-egy összegző képet fogok idézni segédeszközként. Ezek az alábbiak:
- Kép. The genetic origin of Huns, Avars, and conquering Hungarians. Current Biology. Maróti et al. 2022. 04. Published:May 25, 2022. Figure 7. Summary map
- Kép. A global analysis of matches and mismatches between humangenetic and linguistic histories. Chiara Barbieria et al. PNAS, received December 10, 2021; accepted October 10, 2022. Fig. 1.Overview of linguistic and genetic similarity. (A) Schematic illustration of possible scenarios of matches and mismatches in the transmission of genesand linguistic traits.
Magyarázat
Az MKI 2022. május 30-i tudósítása szerint a Current Biology szaklapban tanulmányt jelentettek meg, amelyben – térképen is bemutatva – állítják, hogy a „protougorok kialakulása a mezsovszkaja és a nganaszán népek keveredéséből” jöhetett létre. Innen a „rokonság” a nyelvrokonainkkal!
Gyakorlatilag ugyan ezt mutatja be Dr. Török Tibor egy 2023-as decemberi előadásában „az adatokhoz legjobban illeszthető történeti modell késő bronzkori” térképén. (Dr. Török Tibor - Mit árulnak el a genomelemzések a honfoglalók származásáról.)
„A mezsovszkaja kultúra a Dél-Urál területén volt a késő bronzkorban. Ezt zömmel europid népesség alkotja. Ezek ilyen félig letelepült népek voltak. Lovakat tartottak. Sztyeppei népek voltak már az elődeik is. Ők pedig a már regenerálódott sztyepén voltak. Ez a késő bronzkor. A nganaszánok feljebb laktak. (Nem tudjuk hol). Itt keveredtek és a protougor nép létrejött” – mondja Török az előadásában. (30:145 – 31:30).
Milyen nyelven beszélhettek ezek a protougorok? Abból indulok ki, hogy nem valószínű, hogy az összes nganaszán ős leköltözött délre, a sztyeppe vidékére. A maradókat ekkor még nem érte a „mezsovszkaja” kultúra!
Tételezzük fel, hogy a mezsovszkajaiak iráni hatás alá került lingua francát használták. (A magyar nyelv „előnyelvét”). A nganaszán elődök egy paleoszibériai nyelven beszéltek. Ezek egy része nyelvcserén esett át, felvéve a mezsovszkajai nyelvjárást paleoszibériai szubsztrátumokkal. Amikor szétváltak, (vissza költöztek északabbra) azok, akik közelebb álltak a nganaszán ősök kultúrájához, a manysik ősei lettek, visszatérve a paleoszibériai nyelvükhöz, de makukkal vive a mezsovszkajai nyelv szubsztrátumait. Ezt egy hibrid kölcsönzésnek tekinthetjük. (Ettől lettek „finnugorok” a mai nyelvészek szemében!) A magyar ősöknek az itt lévő része maradt és a Török által kifejtett módon (átvételekkel) gazdagította az alap, lingua franca nyelvét. Természetesen ez eltért a szkíták, meg az ordosziak nyelvétől is. A türk birodalom létrejöttével jelentős török nyelvi átvételekre került sor, amely az avar kor kezdetén uralkodóvá vált, míg a ponto-kászpi térségben a kaukázusi, alán, bolgár, kazár hatás érvényesült. Ezek nagyobb volumenű találkozása először a Nagy Bulgár és Kazár birodalomban történt meg. Kuvrat halálával (a 7sz. vége felé) történt meg a szétválás, hasonlóan a bolgárokéhoz. Így kerültek újabb ősmagyar nyelvjárások Magna Hungária, a Kaukázus előterének, a későbbi Etelközbe és az avarokhoz a KM-ben. Az újabb összeolvadás a honfoglalás története, és a magyar nyelv kialakulása a 9-11. században.
Mit látunk a 2. Képen?
Fig. 1.Overview of linguistic and genetic similarity. (A) Schematic illustration of possible scenarios of matches and mismatches in the transmission of genesand linguistic traits. A nyelvi és genetikai hasonlóság áttekintése. A gének és a nyelvi jellemzők cseréiben előforduló összhangok (egyezések) és disszonanciák (eltérések) lehetséges forgatókönyveinek sematikus illusztrációja. Kiegészítés: a’ agenetikus nyelvcsalád, vastag fekete és zöld vonalak -- saját javaslat. (Bilecz, 2023. 11.16). A genetikai (demográfiai) történelmet tömör fekete vonalak jelzik, amelyek embercsoportokat különböztetnek meg (emberi alakok). A nyelvtörténetet színes vonalak ábrázolják, amelyek öt nyelvcsaládot különböztetnek meg (a–e). A nyelvtörténet néha párhuzamosan halad a demográfiai történelemmel, néha nem.
A számok a C részben különböző eseteknek felelnek meg: 1. nyelvi és genetikai egyező (párhuzamban, összhangban lévő) enklávé; 2. nyelvi eltérés (nyelvi enklávé); 3. genetikai eltérés (genetikai enklávé); 4. populáció, amelynek genetikai távolsága a nyelvi rokonaikhoz igazodik (egyezési profil); 5. populáció, amelynek genetikai távolsága nem igazodik nyelvi rokonaihoz (nem illő profil). (B) Példák az A. ábrán bemutatott három enklávé (1, 2, 3) esethez kapcsolódó heurisztikára. Minden célpopulációnál megjelenítjük a két legkisebb FST-távolságot egy ugyanabba a családba tartozó populációhoz, illetve egy másik nyelvcsaládhoz tartozó populációhoz, a földrajzi távolsággal együtt. A Himba (atlanti-kongói család) megfelel az egyező enklávé kritériumainak; A magyar (uráli család) megfelel a nyelvi enklávé kritériumainak; A grúz zsidó (kartveli család) megfelel a genetikai enklávé kritériumainak. (C) Példák az A. ábrán bemutatott igazodó és nem igazodó (4, 5) esetekre. Minden populáció esetében az FST[1]-eloszlást az azonos nyelvcsalád beszélői között összehasonlítják a többi nyelvcsalád beszélői közötti FST -eloszlással. A sárga pont a mediánt jelzi. A kalmük (mongol-khitán) az azonos nyelvcsalád beszélőihez igazodik (vagyis genetikailag közelebb áll); Az azeri azerbajdzsáni (török család) rosszul igazodik az azonos nyelvcsalád beszélőihez. Az FST-távolságok logaritmikusan átalakított skálán jelennek meg.
Most nézzük meg a 2. Képet az egyes olyan értelmezésében, mint amilyent fentebb leírtam.
A hivatalosan elfogadott „a” finnugor nyelvcsalád mellett bevezetem az a’ nyelvcsalád „Uráli szvató-nyelvek” értelmezésben. Lásd: Szvato nyelvek. A zöld vonal szaggatott része az elvben is megismerhetetlen, történelem előtti időszakot jelenti. A nyelv hordozóit a vastag fekete vonal jelöli. Ők az 1-es képen a Mezsovszkaja kutúra népe. Az a’-tól az a-ig tartó fekete vonal a paleoszibériai nganaszan népet mutatja, ismeretlen nyelvvel. A zöld elágazás a mezsovszkajaiakhoz levándorolt populáció nyelvcseréjét ábrázolja, hanti és manysi elágazással. Az így kialakult finnugor enklávé már nincs a képen, de felrajzolható lenne a finn és szamolyéd populáció is. (A kép bal felső sarkának fojtatásaképp!).
A példának felhozott 3 változat (Himba, Hungarian, Jewish Georgian) közül a hanti-manysi és szamojéd csoport genetikai enklávét képeznének, az Uráltól nyugatra elhelyezkedő „finnugorok” inkábba a magyarhoz hasonló nyelvi enklávé kritériumainak felelnének meg.
Véleményem szerint a lehetséges forgatókönyvek közé ezt a változatot is be kellene sorolni, mint olyant, amelyik megfelel a legfrissebb régészeti, genetikai és nyelvészeti elképzeléseknek is!
[1] FST egy fixációs index a populáció genetikai szerkezetből eredő differenciálódásának mértéke. Az FST mérőszámot a populációk szerkezetének jellemzésére használják. A modell feltételei által meghatározott körülmények között az FST ismeretében a bevándorló egyedek számára (NmT) következtethetünk.
