A nyelvrokonság és a magyar (ugor) nyelv eredetéről a jelenleg tudományosan elfogadottal szemben, teljesen más elképzelésem van. Mint már kifejtettem, nálam a nyelvrokonság értelmezéséből a közös eredet szükségessége kimarad. Ugyan így, a nyelvi egységből származtatott „közös eredetű szavakat” kontaktustörténeti alapon értelmezem, azaz a nyelvek alapszókincsének összehasonlításakor a közösnek tartott szavak halmazába nem csak a közös eredetűek, hanem a nyelvi érintkezések során kialakult és átvett szavak is beletartozhatnak. „A magyar nyelv kialakulásának pontos idejét a nyelvészet a saját adataiból nem tudja meghatározni. Bárczi Géza véleménye szerint az írásbeliség előtti nyelvi korszakok határait történeti eseményekhez kell kötni. (Klima László: A magyar őstörténet hajnalán, Nyugat-Szibériában. In: PÁRHUZAMOS TÖRTÉNETEK. Bp. 2021. 214). A történeti események viszont a népek kontaktusaiból alakultak ki. Egy példa a két szemlélet eltérésére: „Régóta ismert, hogy a magyarnak és az obi-ugor nyelveknek az ugor nyelvi egység korából származó közös eredetű szavai vannak a lótenyésztési terminológia köréből. Ebből következően a lótenyésztés akkor jelent meg a különböző ugor csoportok gazdálkodásában, amikor az ugor nyelvi egység még fönnállt” – írja Klima ugyan itt. Ennek megfelelően, feltételezik, hogy a magyaroknak és a manysiknak az ősei valamikor egységben foglalkoztak lótartással valahol a sztyeppe és az erdős sztyeppe határán, az Uráltól délre. Majd szétváltak, a manysik északra, az Urál keleti oldalára húzódta. Innen az ugor nyelvi egység. De a történeti események máképpen is vezethettek a mai manysi-magyar nyelvi viszonyokhoz.
Ezeket az eseményeket a legfrissebb archeogenetikai eredmények tükrében lehet megérteni. Ehhez használom Zoltán Maróti et al a Current Biology szaklapban megjelent The genetic origin of Huns, Avars, and conquering Hungarians című tanulmányt, valamint Klima, Török, Németh, Horváth, Szeverényi 2019 óta megjelent interjukat.
Maradjunk az „ugor egység” példájánál, mert a magyar nyelv önállóságát általában innen számítják. Ennek megszűnését a szakemberek különböző időpontokra helyezték. (Benkő Lóránt 1977-ben Kr.e. 1100-600, 1997-ben ennél korábbra; Honti László 1982-ben Kr.e. 1300-800; Róna-Tas A. 2011-ben Kr.e. 2000. Hajdú Péterre hivatkozva azt tanítottuk, hogy az uráli alapnyelv felbomlása Kr. e. 4000 tájára tehető). „A szerzők véleménye szerint ezek a datálási kísérletek csak munkahipotézisek, és a nyelvi szétválások során nem állapíthatók meg világos kronológiai határok. Kiss Jenő egy másik művében megjegyzi, hogy a magyar nyelv önállósulásának datálása nemcsak nyelvészeti, hanem régészeti és kontaktustörténeti feladat is.” – olvashatjuk Klima fent említett 2021-es írásának Nyelvészek a magyar nyelv kialakulásáról című fejezetében. (Párhuzamos történetek, 214.o.)
Most nézzük meg az említett Current Biology 7-es ábráját (Summary map). Itt a protougor népesség kialakulása van bemutatva az „A” jelü térképen. (Proto-Ugric peoples emerged from the admixture of Mezhovskaya and Nganasan populations in the late Bronze Age.). A késő bronzkort i. e. 1600–1200 körül számítják.
A Parpolaféle nyelvtörténet szerint a késő proto-uráli nyelv három területen alakult ki: Nyugat- (a felső Volga-Káma vidéken)-, Közép-, és Kelet- (Baskíria & Közép- & Dél-Urál) uráli. Török 2022-2023-as előadásaiban a Mezsovszkaja nyelve a Parpola szerinti proto-Kelet-uráli (a magyar nyelvet adó lingua-franca) lehetett. Török ábráján a késő bronzkorban ide költözött északról egy paleo-szibériai népcsoport (a nganaszánok ősei) egy része. (Lásd a CB 7-es ábráján is).
Az uráli nyelvek elterjedése részben a Seima-Turbino (ST) jelenségnek, részben a 4200 BP éghajlati eseménynektudható be, de egyelőre nincs meggyőző bizonyíték. Bjørn Rasmus G. szerint a proto-uráli beszélők az Okunev-kultúrához köthetőek, és rokonságot mutathattak a korábbi Botai és Tarim múmiákkal. (Bjørn, Rasmus G. (2022).
Kétségtelenül a legfontosabb a korai ősmagyarkori iráni nyelvi hatás bizonyítása, mivel őstörténetkutatásunk az ugor egység felbomlásában, az ősmagyarság állattenyésztő életmódjának kialakulásában a régészeti adatok alapján már eddig is az iráni hatást tartotta a legjelentősebb tényezőnek”. (Szemle 85 Klima László, Bp. 1997. Honfoglalás és nyelvészet.)
„A magyarok nem nomádok, hanem fémművesek, bronzművesek voltak” – állítja Török Tibor 2023-ban. (Magyar őstörténet: mindenkinek igaza volt – Honi felderítés. Videó. PS Honi felderítés 2023-11-22. Vésey Kovács László interjúja) „23:55 Kérdés: Nem is halász-vadász? Török: Nem. Ezt a legutóbbi nyelvészeti cikkből lehet valószínűsíteni. Riporter: A fémet nem lehet megenni! Török: Igen, de ők kereskedőkké és fémművesekké váltak, szimbiózisban a helyi lakossággal. Az ónt az Altáj vidékről vitték, ez volt az összekötő kapocs. A legerősebb csoportok mindig az erdős sztyeppét próbálták meg uralni.” Ez teljesen összhangban van a ST jelenséggel. A Szejma-Turbino elnevezésű régészeti kultúra i.e.2120-1500 között létezett. (Marchenko, Z. V.). Hordozói a tőlük délre élő indoiráni népektől megtanulták a bronzöntést és a helyi rézérc valamint a behozott ón felhasználásával saját fémművességet hoztak létre. Termékeikkel kereskedtek is.
Az interjú felvezetésében írja Vésey Kovács László riporter: „Ki mondta, hogy a szkíták, az ugorok és a hunok nem keveredhettek egymással az ősi időkben? Hát erre csak kevés tudósunk mert gondolni. Török Tibor archeogenetikus vázolta fel előttünk a magyarság születésének állomáshelyeit és meghökkentő történetét.” 23:00 Török: „A szarmaták a Dél-Urál területéről származnak. A manysik kb. 50-50%-ban keveredtek velük, még az Urál Ny-i oldalán. i.e. 400-ban. A keveredés már elkezdődött a keleti oldalon.”
Uráli nyelvű populációk genetikai markereinek értelmezése a legfrissebb uráli nyelvészeti modellek tükrében címmel Németh Endre genetikai modellekkel foglalkozó matematikus és Szeverényi Sándor nyelvész tartott előadást 2023. március 28-án, amiről Csúcs Sándor számolt be a Nyelv és Tudomány Rénhírek rovatában. („Uráli őstörténet – újabb elméletek”)
„Az őstörténet alapvető kérdéseire (Hol volt az őshaza? Mi a népek és nyelvek szétválásának időrendje?) az elmúlt kétszáz évben több válasz is született. Megalapozottnak látszók és kevésbé hihetők. Ezek persze mind feltevések és elméletek voltak, biztos választ az említett kérdésekre nem adhattak. És bármennyire is szeretnénk, a most bemutatandó modellek is csak feltevéseken alapulnak, amelyeket támogathatnak a régészet és a genetika eredményei, de ettől még nem tekinthetjük őket tényeknek.
Az igazi újdonságot azonban a modell kronológiája jelenti. Az elmélet kidolgozói szerint három esemény indította el az uráliak terjeszkedését keleti és nyugati irányba: 1) az ún. „4,2 Ka esemény”. Ez a rejtélyesnek tűnő szakkifejezés voltaképpen azt jelenti, hogy 4200 évvel ezelőtt (vagyis Kr. e. 2200 táján) száraz időszak kezdődött, ami arra indította az őshaza népességét, hogy vízben gazdagabb területeket keressen. 2) A Szejma-Turbino elnevezésű régészeti kultúra megjelenése nagyjából ugyanebben az időszakban. Hordozói a tőlük délre élő indoiráni népektől megtanulták a bronzöntést és a helyi rézérc valamint a behozott ón felhasználásával saját fémművességet hoztak létre. Termékeikkel kereskedtek is. 3) Az előző pontban is említett indoiráni kapcsolat nemcsak technikai fejlődést jelentett, hanem számos jövevényszóval gazdagította a finnugorok szókincsét. Az előadó példaként említette a ’méz’ és ’méh’ jelentésű szavakat. A továbbiakban pedig más nyelvészeti-paleontológiai érvekkel is támogatta az elméletet.” – írja Csúcs.
Mielőtt rátérnék a saját hipotézisem ismertetésére, hozok egy (az elméletemhez illeszkedő), részletet Horváth Csaba-Barnabás tanulmányából:
„csak egyetlen másik lehetséges opció maradt az uráli nyelvcsalád eredetére: a Kr.e. 2100 körül Kelet-Szibéria felől a Szejma-Turbino kultúrával a tajgaövezetben érkezett bevándorlási hullám, és általában az NTAT, valamint az N-L666 haplocsoportokat szokás hozzá kötni. (A korábban az uráli nyelvű népességek képviselőjének tartott fésűs kerámia kultúra azért zárható ki, mert a genetikai adatok szerint ennek népességét döntő részben felváltották a zsinegdíszes és a Szejma-Turbino kultúra népességei.) Itt érdekes szempont, hogy miután a Kr.e. 4.-2 évezredben csak ez a két nagyobb népmozgás mutatható ki a Balti-tenger és az Altaj közti területeken, és e területek jelenlegi lakossága is döntő részben az ekkor beérkezett népességekből származik. Vagyis kizárólag e két népmozgás, (a Jamna-Afanaszjevo-Zsinegdíszes-Andronovo demográfiai komplexum, illetve a Szejma-Turbino kultúra) valamelyike hozhatta létre az uráli nyelvcsaládot, a kérdés az, hogy melyik. Ennek kapcsán további érdekes szempont, hogy ez egyszersmind kizárja a legelterjedtebb uráli őshaza-elképzelés, az Urál-környéki őshaza lehetőségét, hiszen a Szejma-Turbino kultúra az Altaj-vidékéről, míg a Jamna-Afanaszjevo-Zsinegdíszes-Andronovo komplexum a mai Ukrajnából indult ki. Vagyis Urál-környéki őshaza nem lehetett, csak ukrajnai vagy Altaj-vidéki.” Itt megjegyzem, hogy elméletem szerint – mindegyik. (Az andronovói kultúra Kr. e. 1700-tól 1300-ig tartott).
A folytatásban ezt olvashatjuk:
„A szkíták mint finnugorok?
Mivel jár mindez a magyarság eredetére nézve? A fentiekben arra jutottunk, hogy az uráli nyelvcsalád ugor ága, amelybe a magyar is tartozik, vélhetően eredetileg az Andronovo kultúra nyelvét adta. Az Andronovo kultúra viszont magyar szempontból azért különösen érdekes, mert tudományos konszenzus áll fenn arról, hogy ez a kultúra képviselte a szkíták közvetlen őseit, akik (az egy változatukat képviselő szarmatákat is beleértve) a közép-ázsiai törzsterület mellett Kr.e. 750-től a hun hódításig uralták a Duna és a Volga közti sztyeppéket is.”
Már 2016-ban, Török Tibor, a Szegedi Tudományegyetem genetikai tanszékének docense nyilatkozott a Magyar Idők riporterének, és többek között elmondta, hogy „a karosiakhoz a bronzkori Szintasta–Andronovo- és a vaskori Baraba-kultúra népessége hasonlít legjobban.” illetve „a mai Ukrajna és Kazahsztán területén feltárt vaskori szkíták, a dél-szibériai bronzkori szkíta Tagar–Tachtyk-kultúra és a bronzkori Jamnaja-kultúra népessége is szoros kapcsolatot mutat”.
A Nature tudományos folyóiratban 2015. június 10-én megjelent cikkben (Nature | News DNA data explosion lights up the Bronze Age) írják: „minden eddiginél nagyobb számú ősi DNS-minta vizsgálatával elvégzett archeogenetikai és régészeti kutatás eredményeképpen kiderült, hogy a korábbi, nyugat felé irányuló népességáramlást követően egy keleti irányú visszaáramlás következhetett be. Ennek nyomán alakult ki Kr. e. 2000 körül az Urál-vidéki Szintasta-kultúra, majd az ebből kifejlődő Andronovo-kultúra, melynek népességét a genetikai vizsgálatok szerint később felváltották a Kelet-Ázsiából érkező csoportok”. Morten E. Allentoft kutatócsoportja szoros autoszomális genetikai kapcsolatot is talált a Corded Ware és a Sintashta kultúra népei között. (Population genomics of Bronze Age Eurasia. Nature, Published: 10 June 2015.) „A Sintashta kultúra két előzménykultúra kölcsönhatásából alakult ki. Közvetlen elődje az Ural-Tobol sztyeppén a Poltavka-kultúra volt, a szarvasmarha-tenyésztő Jamnaja horizont leszármazottja, amely ie 2800 és 2600 között költözött keletre a régióba”. (Anthony 2007, pp. 386–388). Kr.e. 13-7 században itt már a Mezsovszkaja kultúra alakult ki.
A fentiek alapján vázolom a saját hipotézisemet.
Tehát a CB 7/A térképe szerint, a késő bronzkorban, a Mezsovszkaja kultúra területére (és népeihez) költözött északról (a Hövszgöl környékéről) egy paleo-szibériai népcsoport (a nganaszánok ősei) egy része. Itt nyelvcserén mentek keresztül, majd évszázadok múltán utódaik nagy része visszatért északra, magával víve az új nyelvet a korábbi szubsztrátumaival. Az együttélés során a mezsovszkajaiak alapvetően nem keveredtek genetikailag az északi származásúakkal és fejlődésük a Török által bemutatott módon alakult. (Keveredés a szkítákkal, szarmatákkal, hunokkal). Az északra távozók nyelve a manysi nyelv őse lett. A helybéliek nyelvi átvételei során meg kialakult a hanti nyelv őse. Így lehetséges, hogy a manysi nyelv a magyart is adó protonyelvből alakult ki úgy, hogy a genetikai jellemzőik már kevés európai nyomot mutatnak ki. „A manysik megőrizték ősi bronzkori genomjukat” – mondja Török. A fentiek teljesen megfelelnek Pusztay gondolatainak: "Az ún. uráli (tkp. finnugor) korban az eredetileg paleoszibériai nyelvek átvettek bizonyos finnugor alaktani jegyeket (pl. a tárgy külön esettel, az akkuzatívusszal való jelölését), valamint – eltérő mértékben ugyan, de – elfinnugorosodott a szókészletük. A finnugorrá vált eredeti paleoszibériai tömbön belül a mai ugor nyelvek egyfajta híd szerepet tölthettek be, amit etimológiailag is lehet igazolni. Több olyan példánk van, hogy ugyanarra a fogalomra két különböző alapnyelvi alakot lehet rekonstruálni, amelyek folytatása megvan az ugor nyelvekben, ám az egyiknek megfelelői csak a finnugor nyelvekből, másiknak a megfelelői csak a szamojéd nyelvekből mutathatók ki, pl. 'szarv'" (PUSZTAY JÁNOS: A MAGYAR NYELV EREDETÉRŐL). Tehát összefoglalva, szerintem a hanti nyelvnek a magyarral nem volt közöse (a nyelvi hasonlatosságok a manysi átvételből keletkeztek), míg a manysi nyelvnek volt, mert nyelvcserén estek át.
A magyar nyelv eredete tehát nem Urál menti, nem egy alapnyelvből, hanem az eurázsiai sztyeppén honos nyelvjárásokból -- amelyek a ST jelenség során elterjedhettek egészen Skandináviáig, és amelyek lingua francaként működhettek -- fejlődött ki. Ezek az alapvetően agglutináló nyelvjárások a Dunától az Altájig létezhettek és akár szigetekben is fennmaradhattak egy-egy domináns nyelv megjelenéséig. Igy a nyelvterjedésben a diffúziónak és az egyesüléseknek jelentős szerepet tulajdonítok a lineáris terjedés és a szétválások mellett. Ennek megfelelően a magyaroknak sem egységes, jól körülhatárolható őshazájának, sem egy ősi alapnyelvének valamikori létezését nem tartom valószínűnek.
Kép: CB. The genetic origin of Huns, Avars, and conquering Hungarians. Figure 7. Summary map.
