A magyar őstörténetet is érintő írásaimat tesztelni szoktam az időközben megjelenő, hasonló témát feldolgozó szakirodalommal történő összevetéssel.

Az academia.edu honlapon megjelent Kerényi Bálint 2017-es diplomamunkája (ELTE Bölcsészettudományi Kar): A korai bolgárok története, címen. Túl azon, hogy felsorolja a legfontosabb forrásokat, rámutat a nyitott kérdésekre, a megoldatlan problémákra, illetve a szakmai próbálkozásokra, amelyeket a témában megtettek a legismertebb szakemberek. Legtöbb esetben állást is foglal a számára elfogadható változatról.

A teljesség igénye nélkül bemutatom néhány ilyen kérdésre adott válaszomat, amelyeket az interneten, vagy könyveimben már megjelentettem.

Először felteszem a diplomamunkában felvetett kérdést, utána megadom rá a saját válaszomat, megjelölve a publikálás helyét, idejét.

Kérdés: A forrásokban az V. század második felétől „bolgár” néven nevezett törzs/törzsek politikai hatalma Európában szerveződött-e meg a mondott időszakban, tehát európai alakulatról van-e szó, vagy már e bolgárnak nevezett törzsi szervezet keretében települtek meg népei Ázsiából kiindulva Európában ugyanaz idő tájt?

Válasz: „A krónikák (albán, Jordanes, Ravennai névtelen, stb.) szerint Atilla hunjai 453 után (egészen a 8. századig) a Fekete-tenger és a Kászpi-tó vidékének etnikumalakító, meghatározói voltak. Lásd Atilla halála után fiainak birodalmát Keleten.” A térképen jól látszik, hogy a bulgárok ekkor a Fekete-tengertől északra, a Szeret és a Dnyeper folyók kornyéken éltek. http://s155239215.onlinehome.us/turkic/btn_GeographyMaps/AD_460BulgarsIrnikEn.gif   (Bilecz Ferenc, Bel-Ár, Schubert Grafikai Stúdió, 2013. 17.o.)

Kérdés: az ogur és bolgár törzsek valóban azonosak-e?

Válasz: „Jordanes krónikájában az is szerepel, hogy Atilla két fia visszatért Szkítiába. Dengizik Kis Szkítiába (a Fekete-tenger nyugati partvidékére, a Duna-delta környékére) ment, és telepedett le. A Jalpug tónál talált kincsek valószínűleg hozzájuk tartozhattak. (Dengizik 469 körül, egy Bizánc elleni hadjáratban halt meg). Ernakhot elfogadták uralkodójukként az onogurok is, akik -- testvére Dengizik uralkodása alatt -- rátörtek az akatzírokra 463-ban. Ernák utódai az utigurok és a kutigurok. Uralkodásban Ernákot Bel-Kermek (430-475) követte. Neve valószínűleg Béla volt, és a Horger nyelvi törvény szerint rövidült Bel(a)-Kermekre. A hunok egyenes utódai a mai Európában a (nem török) bolgárok és a magyarok. Ősi nyelvüket azonban csak a magyarok tartották meg.”

„Az onogurok alatt is a magyarokat kell érteni, és nem a „bolgárokat”. Ők csak egy rövid ideig viselték az „onogundur” nevet, ami azt jelentette, hogy a „hunokhoz tartozó”, tehát egy ideig magyar uralom alatt éltek. (Obrusánszky Borbála: „Csak tiszta forrásból”. Barikád, 2012. jan. 19.)”. (B.F. Bel-Ár, 18, 20. o.)

Kérdés: Mit jelent a „bolgár” népnév?

Válasz: „Az orosz Volga elnevezés nem lehet korábbi a Kijevi Rusz kialakulásánál, hiszen ezen a területen a mai szóhasználattal élve „finnugor” népek éltek. És akkor Bolgar már virágzott! (A bolgárokat a hunutód, Kubrat fia Kotrag uralkodásától számítják, kb. 660-tól). Bizonyára sok törzs ejtette a nevüket Volgar-nak! A „bolog ar” értelme pedig itt „nagy, hatalmas ar/ember” volt. (Bolgar volt a főváros, az ország és a nép neve is). A kialakulóban lévő ó rosz nyelvben a hun-szarmata-magyar közvetítéssel bevitt ó-ind, görög nyelvekben is meglévő bálīyān, báliṣṭhas, bálam, βελτίων, βέλτερος, βέλτατος, βέλτιστος – erő, erősebb, jobb! (latinban a fosztóképzős de-bilis – erőtlen) jelentésű szavakból jött létre a bolsoj (большо́й) szó, amelynek töve közös a „bol(og)-ar”-al. Tehát – feltételezésem szerint – a Volga neve a „bolgar”-on keresztül a „bol” tőből származik, amiből „denominális -g képzővel” (lásd fentebb!) kialakult a magyar „bolug” (balog) névszó is. De a krónikákban szereplő csúdi város Bolván neve is ebből a bol- gyökből és a magyar -vány képzőből származik. Jelentése pedig bálvány, azaz nagyság, hatalmasság”. (B.F. Bel-Ár, 113-114. o. ).

Az –ar toldalékra az alábbi válaszom van, (u.i. 143-147) :  „…csak az „-ar” tag „ember” jelentését emelném ki. A mai Tatárföld Arszk nevű városát (tat. Арча, Arça)      56.0905, 49.8763. az egykori Volgai Bulgária területén létrejött Kazányi Tatár Kánság hátországának tekintették, ezért a város nevét a tatár „art” -- hátsó, hátvéd (арт «зад, тыл; задний, тыльный») szóból eredeztetik, mondván, hogy a tatárok ma is „Казан арты”-nek, „Kazány mögötti területnek” hívják. Véleményem szerint, ez már az újkori történelem eseményeinek hatására rögződött így az emberek tudatában. Arszk volt a központja a 16-18. században virágzó „Arszki út” (tat. Арча даругасы) nevű kazányi közigazgatási egységnek. A nevek, és jelentésük torzulásának jó példája az orosz „út” – „daroga” elnevezés megfeleltetése, hiszen a tatár Kazan Darugha, a nálunk is ismert (arab) vilajetnek felel meg. A „daruga bég” pedig egy tisztség volt, ami a vilajet vezetőjét illette meg. (V. Sz. Csurakov, udmurt.info). Az Oszmán Birodalomban a szandzsákbégnek, vilajetnél kisebb területi egység, a szandzsák elöljárójának bej vagy magyarosan bég volt a megtisztelő címe. A „bej” egyébként „urat” jelent, nagy valószínűséggel az ősi „bel” – „úr” alapján. Feltételezhető, hogy Arszk város nevének semmi köze nem volt a tatár „art” – hátország fogalomhoz a középkorban, amikor a Volgai Bulgária és Magna Hungária lakói népesítették be a vidéket, amit már akkor is Arföldnek neveztek. Az „ar” szó itteni jelentése pedig „ember” (férfi) volt. Az udmurt „ember” jelentésű „ar” szó eredete nem csuvas, hanem az örmény, magyar „ar”-ral rokon. (Természetesen a csuvasok is innen vették át, hasonlóan a finnekhez. A finn yrkö jelentése: férfi. Törökül az „ara” szó „darázst” jelent, innen az „arincek” /aринцы/ népelnevezés). Gondoljunk csak a magyar (és indoeurópai) -ár foglalkozásnév-képzőre, mint például a búvár, vagy a tanár. Itt búvó-, és tanemberről van szó! Az örmények magukat meg egyenesen az „Ar népének” nevezik. Többet lehet megtudni az „ar” szóbokrairól (Arun= Blood, Arev= Sun, Aravot=Morning, Arach=first stb.) például a People of Ar honlapon. (http://peopleofar.wordpress.com/welcome-to-people-of-ar/)”.

Kérdés: Vajon jogos-e a szerzők azon elvárása, hogy a magyar népnevet kérik számon korábbi időkre vonatkozó forrásokon, s mivel azt nem találják, a magyarok megjelenését a pontusi térségben a 9. századra teszik?

Válasz: Az előzményekhez hozzátartozik, és tényként fogadom el, hogy a magyarok a hun birodalom alattvalói voltak, akik ősi nevüket használva, magyarként éltek Eurázsia közép, és keleti részén. Obrusánszky Borbála írja: „Történetileg bizonyítható, hogy a Kárpát-medencei hun birodalom bukását követően a hunok birodalma nem tűnt el, hanem a kelet-európai sztyeppéken az 6. században még létezett: pont ott volt a pontuszi hun állam, ahová a magyar történeti hagyomány a magyarok őseit helyezte, vagyis a Meotisz-tó vidékére”. Hóman Bálint is így gondolta: „Irnik alapította meg a pontusi hun-bolgár hatalmat és a királyi gyula méltóságról Gyula-nemzetségnek nevezett bolgár-magyar uralkodóházat”. (H.B. munkái. 3. AZ ŐSÖK). Mint magyarokról, róluk nem emlékezhettek meg krónikások, mert sem leírni, sem kiejteni nem tudták a nevünket, tehát a „magyar” népnév keresése csak a környező népek eltorzított szótárában lehetséges. Lásd pl. Muágerisz (Moager > Mager > Magyar) fejedelem nevét, akit Jóannész Malalasz rétor (491? – 578) és Jóannész Ephésziosz (507-588), 6. századi történetírók említenek. (Moravcsik Gy. Muagerisz király, Magyar Nyelv, 1927. 238-271. o.). Theophanész történetét „a Boszforosz közelében lakozó hunok” királyáról Gordaszról és testvéréről Muágerisről Cyril Mango és Roger Scott fordításából ismerjük. Tehát a „magyar” név már ekkor jelen volt a pontusi térségben! Sokan, (pl. Живко Войников Bolgáriából) úgy gondolja, hogy a Muágerisz/Maguer (Магуер) név azonos a kaukázusi nart eposzban szereplő Mukár (Мукар) névvel, sőt a magyar Megyer névvel. (Магуер показывает полное совпадения с названия племя „Мегуер” (Megyeri) или “Могери”– основное племя “турков” или венгров, согл. К. Багрянородного”. Továbbá, hogy Madzsar, (Bugyonovszknál, a Bujvola és a Kuma szögletében 44.7818, 44.1434) neve a magyarok tényleges jelenlétét igazolja. (Топоним “Маджар”, иллюстрируюет реальное венгерское присутствия в регионе совр. Кабардино-Балкарии и по течения р. Кумы). / УАНГУР И МУКАР – ОНОГУРЬІ / УНОГУРЬІ И МАДЬЯРЬІ В “НАРТСКОМ ЭПОСЕ”И ДРЕВНЬІЕ БОЛГАРЬІ автор: Живко Войников (Болгария)/

Minden esetre, Zachariász rétor a 6. században arról tudósít, hogy Arran örmény püspöke, Quardusat (Theoklétosz), 523 táján felkereste a hunokat, és a Szentírást hun nyelvre fordította. Felsorolja a hun népeket is, akik közt térített. (onogurok, ogurok, szabirok, bolgárok, kuturgurok, fehér-ogurok, és fehér-hunok. A magyarok őseit általában e népek közé sorolják a szakemberek). Talán csak egy kivétel maradt fenn napjainkig – és erre Dr. Tóth Tibor 1965-ös felfedezése irányította rá a figyelmet – Kazahsztánban. Itt a magyarság tudat (mém!) életben tartotta a „magyar” nevet, úgy, ahogyan csak a magyarok ejtik”. (B.F. http://bilecz.blog.hu/2018/01/21/az_igazi_kettos_honfoglalas?dashboard_position=123323409)

Kérdés: „Amennyiben e területen a magyarok a volgai bolgárok hatása alatt álltak, ahogy azt történészeink vélik, és innen, ahogy Türk Attila gondolja, a 850-es években a kazárokat északról megkerülve a Dnyeper mellekére vonultak, akkor hogyan írhattak a 870-es években az arab források a magyarok kettős fejedelemségéről?”

Válasz: Álláspontom szerint északról csak a magyarok egy része (Álmos vezetésével) vonult Kijev felé, a 9. század vége táján. Levédi hadvezér (nem vajda!) népével ekkor már Etelközben élt, amely a Fekete-tenger északi részétől egészen Kijevig terjedt. A DAI, a nyugati, az arab/perzsa források erről a néprészről, Anonymus pedig Álmos népéről ír. Türk Attila régész ezt állítja: „Az etelközi szállásterület vagy, ahogy a régészek nevezik, Szubbotyici-leletkörből mára tucatnyi lelőhelyet és száznál is több temetkezést tártak fel. Ezeket 14 C keltezéssel is a 9. század közepére, második felére lehet tenni. A leletanyag jellegében pedig megtalálhatóak egyrészt az uráli eredetű emlékek, de ugyanakkor már a palmettadíszes aranyozott ezüst leletek is, amelyek egyértelmű kapcsolatot mutatnak a Kárpát-medencei honfoglalás kori leletanyaggal”. / Figyelő Online - Cseke Hajnalka riportja Türk Attilával. 2016.12.09./ Lásd:

http://bilecz.blog.hu/2018/02/06/jarhattak-e_a_honfoglalo_magyarok_szuzdalban; http://bilecz.blog.hu/2016/07/19/a_magyar_nyelv_eredeterol; http://szavakjelentese.blog.hu/2017/10/21/levedi_a_hattyu_vajda

Kérdés: Hogyan magyarázható a magyarok szavárd neve?

Válasz: „Konstantin a könyvében (DAI 38, 3-10 és 38, 24-31) a türkök (magyarok) egy részét „savartoi-asphaloi”-nak (szavart-aszfal) nevezi. A népnek ez a része, Perzsiához közel telepedett le, míg a másik Levédi vezetésével Etelközbe ment. A kijevi krónikás ismerhette a „sav-art” óiráni eredetű „fekete” főnévi jelentését. (óiráni syava, alán sav, oszét saw -- „fekete”). Az -art utótag pedig a szkíta–szarmata, alán, oszét ar-„születik, származik” igéből vezethető le. Tehát a savart, fekete (nem szabad) származásút jelent, szemben a fehér – szabad ember jelentéssel. (A fehér és feketének ez az értelmezése, később az óorosz nyelvben egyértelműen megmutatkozik!). Véleményem szerint a fehér magyarok – Álmosék népe, a fekete magyarok a kazárok fennhatósága alatt élő – Levédi magyarjai lehettek a PVL szerint!” (B.F. Az igazi kettős honfoglalás. Lásd: blog.hu).

 Kérdés: Mi módon lett Árpád fejedelemi személy „kazár szokásra”?

Válasz: Anonymus így ír: „Megérkezésük után, a sok-sok évig külön élő nép, a testvériséget vérszerződéssel pecsételte meg, és közös vezért választott Álmos személyében. Ezt követően elfoglalták Kijevet, lakóit pedig adófizetésre kötelezték.” „Bíborban született Konstantin császártól tudjuk, hogy Árpád még Álmos életében a magyar törzsszövetség vezetője lett. 948 körül, Bulcsú vezér vezetésével magyar küldöttség járt nála, akik elmondták neki, hogy Árpád fejedelemmé választása 55 évvel korábban történt.” Árpád, a sokáig kazár környezetben élő Levédi helyébe is lépett, (akinek vezetése alá tartoztak a csatlakozott kabarok is) ezért nem meglepő a kazár „rítus”.

Kérdés: Mi módon magyarázhatóak azok a török és alán eredetű szavak, amelyek jelentésük alapján déli területek felé mutatnak, hangalakjuk alapján pedig átvételük jóval korábbi a 8-9. századnál, ha a magyarok a 8. sz. végétől kerültek volna csak kapcsolatba a volgai bolgárokkal?

Válasz: A volgai bolgárokkal Álmos népének a kapcsolata már a 7. században megvolt. A délen maradottak (a később Levédi vezetése alá kerülők), pedig szomszédosak voltak az alánokkal.

Kérdés: Hogyan magyarázhatók azok a bizánci tudósítások, melyekben egy ungr, hun, türk nép feltűnéséről van szó a 830-as években az Al-Dunánál, vagy azok a nyugati forráshelyek, mely szerint a magyarok a 860-as években a keleti frankok országát pusztították?

Válasz: Ezeket a manővereket a kazárokkal szövetségben lévő magyarok, önállóan hajtották végre, még az északiak érkezése előtt.

A fenti kérdések és válaszok leírásával kizárólag az volt a célom, hogy az esszéimben különálló (mondhatnánk: szétszórt), de összetartozó gondolatokat a magyar „honfoglalásról” és előzményeiről, jobban bemutathassam, egy szakmai dolgozat kérdéseinek felhasználásával. Köszönet ezért Kerényi Bálintnak!