A görög civilizációban jelent meg először az „Ázsia” (ó görög: Ἀσία) szó, mint fogalom. A görög Mitológiában Aszia okeanisz, Ókeanosz és Téthüsz háromezer leányainak egyike volt. (Hésziodosz szerint Prométheusz leánya volt). Homérosz (i. e. 8. század?) Iliászában Ásziosz Hürtakidész, Trója szövetségese volt, „kit fényes nagy paripái hoztak Ariszbéból oda.” Mint helynév, a mai nyelvekből nem vezethető le. Az etimológiája bizonytalan. De a legősibb szavak egyike. Hérodotosz (i. e. 484 körül – i. e. 425 körül) görög történetíró idejében az Ázsia (Ασία) szó már általánosan ismert földrésznév volt.

Elképzelés van a szó eredetére több is. Például az, hogy Asszuva volt a névadó. A Hettita Birodalom történelméből több kisebb anatóliai államot, államszövetséget ismerünk. Ezek között szerepel, Asszuva (Aššuwa) is. I. Tudhalijasz arzavai hadjáratának leírásában szerepel először Asszuva és Ijalanda állam neve. Ijalanda államot, többen Trója^[1] városállamával, a dardanok fejedelemségével azonosítják. Fővárosának neve Atrija vagy Taruisza (Taruiša), ami az Átreusz és Trója nevekkel is rokonítható, ugyanakkor Ijalanda a homéroszi Ílion megfelelője lehet. Az egyik – ebből az időből származó – évkönyvben (annalesben), a hettita IV. Tudhalijasz hettita cárt (i. e. 1230 körül, hurri nevén Ḫišmî-Šarruma, a világ ura: šar kiššati), mint Ázsia királyát, és Trója szövetségesét említik. Neki, két hadjárata is volt az asszuvai államszövetség ellen, amely során 10 ezer gyalogos, és 600 kocsis foglyot ejtettek. Helmuth Theodor Bossert (1889 – 1961.) német származású régész, hettitológus szerint, az Ázsia név ennek a nyugat-anatóliai kis királyságnak, Asszuvának (Aššuwa), a nevéből alakult ki.

De feltételezhetünk más névadó országot is. Például ARIA-t. Aria, Parthia keleti szomszédja volt. A parthusokról, már sokan, sokat írtak. Pld. Bíró Lajos: A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI. 1999. (3. rész: Az iráni haza). Birodalmuk i. e. 3. századtól (I. Arsak parni király uralkodása, kb. i. e. 247-től), a 3. századig, (IV. Artabanus parthus király 226-ban bekövetkezett haláláig), létezett. A Pártus Birodalom végeredményben a királyságok, tartományok és városállamok halmaza volt. A parnik, egy nomád vagy daha törzs volt, akik a Kaszpi-tengertől keletre a pusztaságban éltek.

Ami miatt most részletesebben foglalkozom ezzel az ősi etnikummal, az az „AR” szó. (Ez a szó, írásaimban kiemelt helyet foglal el. Lásd a BEL-AR című könyvemet, amely részleteiben a MIL-en is olvasható). Az Arsakida uralkodók neve szintén az „Ar” szóra vezethető vissza, hiszen ez a szó – bármely értelmezésben – a Napot, vagy annak erejét, megtestesítőjét jelentette, a történelmi idők kezdetétől. Számtalan példát lehet találni az oroszlántól a SAR (pld. király) szóig, szinte miden (keleti gyökerű) nyelvben, ha az elemzéseket megfelelő részletességgel, és mélységig folytatjuk. A magyarok önelnevezésének elemzésekor részletesen foglalkoztam az „ar” szó „nép” jelentésével is. Hogy a NaP-ból, hogyan lesz NéP, pontosabban az égitest AR nevéből egy etnikum, törzs fogalmát kifejező AR szó, azt a nyelvészek boncolgathatják, ki elhiszi, bizonyítani próbálja, ki elutasítja, vagy abszurdumnak tartja. Én, most megelégszem a magyar nyelvből vett példával – minden magyarázat nélkül, tényként elfogadva. Most a keleti földrész, Ázsiának, a jelentését keresve, az „ar” szó „Nap” értelmét kell elővenni.

Vegyük tehát ténynek, hogy az ázsia, ázia, ászia, ásia hangzás azonos jelentéseket is takarhat. Természetesen más szövegkörnyezetben, nyelvben a jelentés lehet különböző is, de megfelelő mélységig elemezve a közös értelem, jelentés legtöbbször kideríthető. Az ősmagyar korra feltehető egy sz-ező, és egy s-ező nyelvjárás: erre utalnak például a sző és származéka a sövény, a szer és a sor: melyek azonos etimológiájú szópárok; vagy a -ság képzőnek a -szág alakja, mely az ország, jószág szavakban van meg. Az ókori írások olvasatai (hangzások), mind rekonstrukciók! A görög krónikaírók pld. minden hallott idegen „s” hangot kénytelenek voltak „σ”-val jelölni, így az utókor már sohasem fogja pontosan megtudni, hogy a kiejtés „s”, vagy „sz” volt-e eredetileg. Akik meg tőlük vették át, azok legtöbbször elfogadták a görög kiejtést. A ma használt változatok mesterségesen lettek kialakítva, nyelvészek által jól megindokolva. No, ennyit a hangtörvényekről! Nézzük meg, van-e példa az r hang olyan módosulásának, aminek eredménye lehetett az s;sz;zs;z; hangok valamelyike. Itt van például az ogur/oguz kérdés. Azt írja a Wikipédia, hogy az ogurok voltak az első török népcsoport, amelynek törzsszövetségei bevezették a török népek mongolokig tartó hegemóniáját az eurázsiai sztyeppén, és ami a hunokkal lezáruló indoiráni hegemóniát követte. Az ogurok a ma már nagyrészt kihalt csuvas típusú török nyelveket beszélték, amiben tipikusan szóvégi r áll ott, ahol a mai török nyelvek többségében z. A megkülönböztetést ezért ogur/oguz nyelvekként is szokás megtenni. A magyar nyelv régi török jövevényszavai ogur-típusú nyelvekből származnak. Igaz, hogy ekkor az Ázsia nevű földrész már régen ismert volt. Az ugorokról a legkorábbi európai híradás 463 körülről származik, amikor Priszkosz rétor beszámol arról, hogy a szaragurok, ugorok és onogurok követséget küldtek Bizáncba. De a példa csak a hangváltozás tényét volt hivatott bemutatni, mert ami a Kr. u.-i időkben előfordult, az ezer évvel korábban is megtörténhetett. Tehát az ARIA-ból könnyen lehetett ASzIA! Ennek legalább van jelentésbeli, logikai értelme! A jelentés, pedig az, hogy NAPkeleti földrész!

Évezredek óta az ÁZSIA szó a Keletet, a Napot jelenti minden nyelvben, ahol előfordul. A görög Mitológia hasonló nevű szereplői közvetve, vagy közvetlenül a Naptól eredeztetik a nevüket. Felesleges – szerintem – bármely ősi városállam, vagy személy nevét alapul venni, mint Ázsia etimonját. Ez csak játék a képzelettel, mert Ázsia = a Napról elnevezett földrész, és ezt eddig egyetlen nyelvben sem cáfolták.