Az első probléma, ami felvetődik, hogy kik azok az „ugor nyelvűek” (Ugric speakers)? Ilyen nép sohasem létezett. Ez egy újkori elnevezése annak a népcsoportnak, akik olyan nyelven beszélnek ma, amelyeket a nyelvészek – nyelvész szempontok alapján – ugor nyelvcsaládba soroltak. Tehát ezeknek a népeknek az őstörténetéről van szó és prekoncepció lenne ennek a besorolásnak az alapján egy egységes nép őstörténetét feltételezni. Tehát van magyar, hanti és manysi őstörténet külön-külön. Amikor az „ugor nyelvűek őstörténete” kifejezést használjuk, ezt mindig figyelembe kell venni. Mikor az ókori „uráli nyelvet beszélőkről” (ancient Uralic speakers) van szó, akkor ehhez még hozzáadódik a komi, zürjén, komi-permják, udmurt, mari, erza, moksa, a számi és balti finn nyelveket beszélők csoportja.
Valójában ez nem is gond, csak megállapodás kérdése. Akkor lesz belőle gond, ha ezeket a gyűjtőneveket valamikor létező népek nyelvének próbáljuk beállítani.
A második problémát a „proto-ugor” közösség értelmezése okozza.
A tanulmány szerint, mind a genetikai, mind a régészeti adatok azt mutatják, hogy a mezsovszkaja populáció a késő bronzkorban keveredett az északi Lozva-Atlym környék erdei vadászaival (a mai nganaszánok őseivel), ami „proto-ugor” közösség kialakulását eredményezte.
A Mezsovszkaja kultúra az Uráltól délre elterülő eurázsiai sztyeppe bronzkori (i.e. 13- i.e 7. századi) kultúrája volt vegyes, IE (andronovoi kultúra) és ugor (cserkaszkuli kultúra) népeivel. Nyelvük ismeretlen. „A mezsovszkaja kultúra a Dél-Urál területén volt a késő bronzkorban. Ezt zömmel europid népesség alkotja. Ezek ilyen félig letelepült népek voltak. Lovakat tartottak. Sztyeppei népek voltak már az elődeik is. Ők pedig a már regenerálódott sztyepén voltak” – mondja az előadásában Török.
A nganaszanok szamojéd népcsoport Oroszországban, az észak-szibériai Tajmir-félszigeten. A nganaszán nyelvet ma már csak néhány százan beszélik. Hogy hol voltak a nganaszánok ősei a bronzkorban – nem tudjuk.
A genetikai vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a bronzkorban a honfoglalóknak manysikhoz hasonló őseik voltak. A manysik képviselik jobban az ős populációt, ami még közös volt. Mire honfoglalók lettek, el is mentek onnan északra és mongol anyagot kaptak.
Na, most az, hogy a Baraba-sztyeppén együtt éltek a mezsovszkaja kultúra népei az észak szibériai népek egyes törzseivel, közel sem jelenti azt, hogy közös ősük lett volna. Hogy ki-kitől vett át nyelvi elemeket, vagy kivel cserélt nyelvet – nem tudjuk. A vizsgált hf mintákban 52% Mezsovszkaja, 13% nganasan, a manysiknál 48% mezsovszkaja és 44% nganasan genom van. Úgy tűnik nyelvben a többségi mezsovszkajának kellett dominálnia. A manysik meg magukkal vitték és megőrizték azokat a nyelvi nyomokat, amelyek alapján a nyelvészek a magyarok őseinek nyelvcsaládjába sorolták őket. Ez erre elég, de arra nem, hogy a magyarok egy kukkot is megértsenek a manysi nyelvből.
Én úgy gondolom, hogy Törökék genetikai vizsgálatait és eredményeiket komolyan kell venni, és el lehet fogadni, de sem a magyarok őseinek, sem a nyelvének eredetére ebből nem lehet következtetni. (Kivéve néhány honfoglaló prototípusnak kiválasztott személy őseit).
