Levéd, egy régi magyar férfinév, a Levédi alakváltozata (Ladó-Bíró). Ma már szórványosan használt névnek számít. De ősi eredetét bizonyítja, hogy 1138-ban a dömösi összeírás Hidegkút faluban említ egy Lewedi nevű szolgát.

Levédi a korai magyar történelem (dokumentáltan) létező alakja. A forrás: Bíborbanszületett Kónsztantin császár (913-959) De administrando imperio (röv. DAI) című műve. Azt írja a könyvének 38. fejezetében (A türkök népének eredetéről, és hogy honnan származnak), hogy „A türkök népe régen  Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levédinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívták”. Már ebből a rövid idézetből is világosan látszik, hogy több „vajda” volt, ami a mai értelmezéssel nem fér össze.

A magyar „vajda” szó használatát célszerű lenne időben korlátozni, hasonlóképpen a frank/francia megnevezéshez. (843 előtt Frank Királyságról, azt követően Franciaországról/Királyságról beszélünk). A „vajda” szavunk a szláv „воевода” (voivode, voivod, voivoda, voyevoda, vojvoda, etc.) szó első ismert görög βοέβοδος formának a „magyarítása”. Szó szerinti értelmét (hadvezér, hadat vezető személy) Konstantin császárnak is ismernie kellett a kijevi kapcsolatok miatt. A legtöbb nyelvben vagy meghagyják valamelyik eredeti hangzást (viovoda, boebodo, boebodus stb.), vagy hercegnek fordítják, mint a lengyelek.^[1] Az orosz őskrónikában (PVL) nyolcszor fordul elő a „воевода” (hadvezető/herceg) és kétszer a „воеводство” (hercegség) szó. A PVL-t megelőző novgorodi első krónikában Igor 922-es bizánci hadjáratában Oleggel, mint hadvezetőjével (со своим воеводой) járt Konstantinápolyban. (И бысть у него воевода, именемъ Олегъ, муж мудръ и храборъ… В лѣто 6430 [922]). A Kijevi Rusz idejében a rangidős harcosokat (старшие дружинники) „knyáz voevodoknak” (княжескими воеводами), azaz „főúri hadvezetőknek” nevezték. De a 9. században, és még a tizedik század elején is, ezen a területen a rusz adószedő hadvezérek, illetve ezek urai a „князья-рэкетиры” uralkodtak, akiknek a szerepe talán a 20. századi amerikai maffia keresztapákéhoz volt hasonló. Az orosz krónikák tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy ekkor még nem a birtokszerzés, hanem az adószedési jog volt a hatalom fő forrássa – a ruszok számára! Ezt örökölték, osztották meg egymás között, illetve a kazárokkal, a béke érdekében. Kijev, gyakorlatilag egy adóbegyűjtési helyként és nem uralkodói székhelyként jött létre! A 10. században olyan államalakulat, hogy Kijevi Rusz, még nem létezett. Az uralkodó tartozkodási helye inkább Szmolenszkben volt. (Lásd a gnyezdovói ásatások eredményeit Szmolenszk mellett!). Kijev felemelkedését majd csak 1014-től számíthatjuk! Addig Kijev, Novgorod=Jároszlávl, Csernyigov, Rosztov, Perejászlávl, Ljubecs=Lebed Oleg, majd Igor helytartóinak szálláshelyei voltak. Lásd Oleg 906-os megállapodását Bizánccal, ahol császár kötelezte magát arra, hogy megfizeti az adót azoknak az orosz városoknak, ahol Oleg helytartói uralkodtak.  Kijevet nem emeli ki, később is csak Szambatasz (Σαμβατας) néven említi! (DAI 9. fejezet).

A későbbi funkcióknak is megfelelő „vajda” fordítás, itt még félreértésre ad okot! Az orosz szóhasználatban is később (értelem szerűen) kettévált ez a szó, katonaira és tartományira.^[2]  Ez a második tisztség fordítható „vajda” értelemben magyarra (kb. a 11. századtól!)^[3].

Összegzés: a DAI-ban Konstantin császár Levédi nevű magyar hadvezérről ír, feltételezhetően a ruszoknál (akiket különben szkítáknak, vagy hunoknak tartott) megszokott titulust alkalmazva rája. (Lásd, a Bizáncot 922-ben megjárt Oleg esetében). Ez azért is hihető, mivel Levédi idejében a ruszokat (szlávokat) a kazárok nevében a magyarok adóztatták! „скорее всего, дань для хазар собиралась мадьярским воеводой Оломом. Возможно, Аскольд и Дир правили Киевом от имени Олома”. / Георгий Вернадский: ДРЕВНЯЯ РУСЬ/  A „voevoda” szó „herceg” jelentéssel, már a kazároknál kimutatható. (Götz László: Keleten kél a nap. 230. old.). A szláv „vojevod”-ot mindenki ismerhette a görögöknél. Maga Metód is ezt a rangot viselte, közel 10 évig, amíg szerzetesnek nem állt! „Fiatalon egy szlávok lakta ter. elöljárója volt” – írja a MKL, valójában Szklavenia (Σκλαβινίαι) vojevódja (sztrategosza) volt. Erről a területről a DAI is említést tesz. Tehát a DAI írásakor ismert volt Cirill útja a kazárokhoz, később az, hogy  III. Mihály császár elküldte őket misszionárius útra északra. A Metód legendában ez így maradt fenn: „Mindketten szalonikiaiak vagytok, és minden szaloniki folyékonyan beszél szlávul”. A türk Levédinek szláv hangzású neve volt, szlávok lakta területen élt (a kazárok szomszédságában), tehát nem meglepő, hogy nem sztratégosznak, hanem vojevodosznak nevezte. A magyarokról meg már Bölcs Leo (ur. 886—912)  idejéből is maradtak fenn információk. (Lásd a Leonak tulajdonított Taktikát, valamint Gábriel jelentését a 943/944-es magyaroknál tett követjárásról).

Miután tisztáztuk Levédi görög-szláv titulusát, vizsgáljuk meg nevének jelentését is!

Az egyszerűség kedvéért a Wikipédiából idézem az általánosan elterjedt nézetet: „A Levédi régi magyar személynév. Általában a lesz ige származékának tartják, ekkor a jelentése levőcske, kis lény, ezt azonban többen vitatják. Más vélemény szerint az eredeti alakja Elwedi lehetett, ami egy kételemű török név, és jelentése népalakulat + nagy. Megint más magyarázat szerint a szláv lev szóból származik, aminek a jelentése oroszlán”. Konstantin adta Λεβεδίας, Λεβεδία szavakat ejthetjük akár Lebédi/Lebédia vagy Levédi/Levádiának is. (Elhagyva a görögös -asz végződést). Vannak akik úgy tartják, hogy „a Levédia alak talán a szláv tolmácsolás révén született”. A császár (illetve munkatársai) a mű összeállításá-hoz többek között felhasználták „a bizánci udvarban megforduló idegenek elbeszélései nyomán készült különféle feljegyzéseket”. Ezek közé tartozhattak tehát a magyar előkelőktől nyert információk is. Ezen a ponton azonban érdemes elgondolkodnunk azon, hogy Bulcsú és Termacsu szavai milyen úton, hányszoros közvetítésen keresztül hagyományozódtak korunkra. Mondandójukat nyilván tolmács fordította le a császár és az udvarban jelenlévők számára. Erről a fordításról feljegyzés készült, ami minden valószínűség szerint tartalmi összefoglaló volt. Ezt a feljegyzést azután szerkesztették és másolták, mígnem (esetleg néhány év múlva) bekerült a mű véglegesnek szánt szövegébe. Ez az őspéldány azonban nem maradt ránk; 979 után lemásolták, majd ezt a másolatot a bizánci udvarban a 11. század második felében újra lemásolták. Ez a példány – amelynek a „szövege sok romlást mutat” – maradt korunkra.11 Az eredeti információtól annak általunk megismerhető, máig fennmaradt formájáig tehát hosszú és rögös út vezetett. Ez nemcsak esetünkre nézve igaz, hanem a DAI által megőrzött – valóban fölbecsülhetetlen értékű – tudósítások jelentős részével kapcsolatosan is elmondható. Moravcsik Gyula – aki a mai napig a kérdéskör első számú szaktekintélyének számít – ekként foglalta össze a DAI-ban megőrzött források értelmezését megnehezítő okokat: Bíborbanszületett Konstantin „munkájában vannak hibák, tárgyi tévedések, hiányok és ellentmondások, de ezekért nem magát a császárt kell hibáztatnunk, hanem a szövegeket másoló munkatársait, illetve első lejegyzőit vagy azokat az ismeretlen személyeket, követeket, foglyokat, tolmácsokat, akikre az egyes tudósítások végeredményben visszamennek” ( Kordé Zoltán: A csatlakozottak presztízse Néhány gondolat a kabar–magyar kapcsolatokról Juhász Péter tanulmánya kapcsán. Szeged, 2021.)

Akinek kevés, vagy nem elég „tudományos” a Wkipédia” szövege, annak javaslom Fehértói Katalin nyelvész értekezését erről a témáról. (http://www.c3.hu/~magyarnyelv/99-3/fehertoi.html) Bár ő nem Lebédiász-Levédi vajdával, hanem az Árpád-kori Levente személynévvel foglalkozott, az írásában mégis hasznos információkat találhatunk erre vonatkozóan is: ’dolgozatom 7. pontjában ismertettem a Levédia helynévre vonatkozó külföldi (orosz, cseh, német) nyelvészek véleményét: „Lebedia – görög b-t b-nek is lehet olvasni – az orosz lebed ’hattyú’ jelentésű szóból alakult. Az etimon valószínűségét számos azonos eredetű oroszországi földrajzi név^[4] és a VIII-IX. századi magyarok közeli kapcsolata az orosz szlávokkal hitelesíti”. Végül megjegyeztem, hogy „megoldásra váró feladatnak tartom” az Etelközben élt magyarság egyik vezére, Lebediasz vajda nevének megfejtését” (i.m. 438-9). Vagyis Levédi vajda nevének megfejtésével még kísérletképpen sem foglalkoztam. Ugyanis változatlanul az a meggyőződésem, hogy a Konsztantinosznál Lebediasz alakban leírt névnek nincs köze a XII. században, Hidegkúton élt Lewedi szolga nevéhez’. A gond azzal van, hogy magyaron kívül egyetlen nyelvben sincs értelmes megfelelője a lebedi/levedi szónak! Azaz van a szláv nyelvekben két szó amelynek morfológiája szinte azonos. Ez a „lebegy” (ле́бедь) és a „lebedá” (лебеда́) szavak. Az első „hattyú”, a második „libatop” jelentésű. (A szláv oroszlánt kizárom!). A magyarban viszont a fentebb felsoroltakon túl ott van a „leb/lev” gyök, amiből a lég, a levegő, a lehelet, a lét, a lebeg/libeg/lobog, stb. szóbokrok kifejlődtek. A történetből kitűnik, hogy a kazár-türk-magyar-szláv-rusz-varég- görög etnikumok fizikai kapcsolata ebben az időben fennállt. Ez pedig feltételezi a nyelvi érintkezéseket is! A közösen használt szavak átvételének iránya legtöbb esetben csak feltételezhető. A fentiekkel kapcsolatban az alábbi érdekes összefüggéseket találtam:

Megvizsgálva a szláv „lebegy” szó eredeztetését (Словарь Фасмера, Толковый словарь Ожегова), azt találtam, hogy nincs érdemi magyarázat arra, hogy honnan ered ez a szó. Alapvetően a német, latin, görög „fehér” tőből próbálkoznak kihozni valamit, kevés sikerrel. (Родственно д.-в.-н. albiʒ, elbiʒ "лебедь", др.-исл. o_<lptr, мн. elptr, alptir, далее – лат. albus "белый", греч. ἀλφός "белое пятно", ἄλφούς ̇ λευκούς” A fehér jelentésen keresztül megvan a „lebeda” szóval is a kapcsolat: „ORIGIN: лебеда́ – Вероятнее всего родство с лат. albus "белый", умбр. alfu "аlbа", греч. ἀλφός ̇ м. "белая сыпь", ἀλφούς ̇ λευκούς (Гесихий), ἀλωφός ̇ λευκός (Гесихий), ἄλφι, ἄλφιτον "ячменная мука", алб. еlр, elbi "ячмень", нов.-в.-н. Elbe "Эльба", лат. Albis – то же, первонач. "Белая", а название растений дано по опыленным белой пыльцой листьям;”. Ezzel szemben a hattyú jelentésű „lebegy” szó, lebéd, levéd formában az ősmagyar szókincs része is lehetett. Lásd: a WikiSzótár.hu-ban, a Levédia szó jelentésénél olvashatjuk: „Eredet [Levédia < ómagyar: Levédia < ősmagyar: lebéd, levéd (madaras, hattyas) < lebe (fehér)]”. És ennek megvan a logikus magyarázata: a hattyú egyik legjellegzetesebb tulajdonsága – éppen nem a színe, hiszen van fekete is, hanem – az, hogy LEBEG a vízen! Számtalan irodalmi példa van erre: „Hattyú lebeg a ringó vízen:/Az én gyönyörben úszó szívem;” (Komjáthy Jenő: A porba' csúsztam ...). Más:  „Gyönyörű kilátás szivárvány tükröződés a vízben, és a lebegő hattyú.” LEBEG > LEBEGY! Ezt az összefüggést már Magyar Adorján is észrevette. „Ezen régi lebéd vagy libéd = hattyú szavunk a lebeg vagy libeg szavunkból származik, amelynek szárnylebegtetés, lebegtetés, repülés és a levegőben való lebegés, libegés értelme van. Ugyanez igéből származik továbbá lepke és innen tájszólásos változatát képező lepe és lipe = lepke szavunk is” – írja A lelkiismeret aranytükre című könyvében.  És mi a helyzet a „lebedával”? Hát az sem fehér! Pontosabban nem ez a jellemző rá! Ennek a növénynek több színváltozata van:  zöld, égőpiros, rózsaszín. Igaz, hogy van lisztes fehér (őszes) változata is, de a lényeg a fiatal levél alakja, amiről a nevét is kapta: LIBATOP. Latin neve: ATRIPLEX HORTENSIS (CHENOPODIACEAE). „Fehér libatalp, lágyparéj, libaparéj, lisztes laboda, burján, libatop, cigányparéj, fostos paréj, laboda, lisztes paraj, östörparéj, pulykakása. Mind magyar, mind tudományos (hen: liba, podion: lábacska) nevét libalábra emlékeztető fiatal leveleiről kapta”. A liba és a hattyú közötti hasonlatosság szembeötlő. A lebeda/laboda tehát a libaláb (libatop). Ez a logikai (és morfológiai) kapcsolat a „lebegy” és a „lebeda” között! Most képzeljük el a névadás lehetséges módját. Lebegő hattyúk, és lúdláb (hattyúláb) alakú növény – ez lehetett motiváló, vagy a német albiʒ, elbiʒ, vagy a görög ἀλφός, esetleg a latin albus szavak, amelyeket az „ősnyelvészek” terjesztettek?

Következtetés: A LEBÉD név eredete, hasonlóan a LÉL/LEHEL névhez a protomagyar lev/leb/lel gyökből származik, jelentése könnyű, lebegő, ami egyébként a hattyú jellemzője is. Ezt kiegészíthetjük Magyar Adorján megfogalmazásában azzal, hogy: „a Libéd név értelme: hattyú, és hogy a hattyú őseink jelképezésében a vágy, főképp a szerelemvágy jelképe volt”. A hattyú szó „lebegy” alakja a szláv nyelvekben meghonosodott, míg a magyarban az ótörök (csagatáj) „kotan” (hattyú) terjedt el. Levéd neve egyébként összeforrt a hadvezető titulussal is: „ A Hattyú állítólag Levéd fejedelmet jelöli, de ide tartozik a halott hősökkel visszatérő, a Hadak Útján járó Csaba királyfi is. A néphagyomány ezért nevezte Hadvezetőnek és Hadnagynak a Hattyú csillagait”. ^[5] /Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei. A Magyar Asztrozófia könyve.  40. old./ Hogy honnan tudott erről Bíborban született Konstantin császár? Ez titok marad örökre! 

A hattyú tisztelete a magyaroknál lehet az Urál mellől hozott örökség is. A hanti-manyszi mitológiában fennmaradt „magyar emlékek” egyike lehet, hogy a Mosz frátria totemjei között szerepelnek a ludak és a hattyúk is!

Megjegyzés: Levédivel kapcsolatos települések koordinátái

Россия

Лебедин — посёлок в Суражском районе Брянской области 50.5858; 34.4682)

Лебедин — хутор в Октябрьском районе Курской области.  (51.5403; 35.9637)

Лебедя́нь — Лебедянского района Липецкой области. (53,0176; 39.1314)

Лебёдки — деревня в Должанском районе Орловской области, входит в состав муниципального образования Дубровское сельское поселение. 52.1508; 37.3494

Река Лебедь, правый приток р.Бия (Tajga övezet)

Украина

Лебедин — город, Сумская область(50.5799, 34.5098)

Лебедин — село, Бориспольский район, Киевская область (50.3558; 31.1703)

Лебедин — село, Шполянский район, Черкасская область(48.9609; 31.55)

Лебедин — село, Коропский район, Черниговская область (51.5213, 32.81), mellette,

Ле́бедєве — село Конотопському районі Сумській області (51.0923, 33.4952) Alapítva 1922-ben.

Лыбедь— (50.3757, 30.633) это небольшая речка, впадающая в Днепр. Имя Лыбедь возводят обычно к словам лебедь, луб, лыва (болото) и лыбь (сырое место). Lübegy egykoron hatalmas, mélyvizű, széles folyó volt, amit számtalan patak, ér, meleg vizű forrás táplált. Partjánál, ahol a Dnyeperrel találkozik, épült fel Kijev városa. Így azután ez a mocsaras, vizenyős terület kiváló védelmet nyújtott Kijevnek dél felől, ahol a magyarok etelközi szállása volt. (Lásd: «Киевские реки и ручьи»). Híre eljutott Bizáncba is. A DAI szerzője ezért írhatta művében, hogy a magyarok egyik hadvezetője (vojevodja) innen származott és ezért Lebédinek hívták. Ennek van régészeti alátámasztása is: „Annyi tudható, hogy a Dnyeper középső folyásánál élt egy olyan népesség a 9. században, akik vélhetően a Dél-Urál térségéből érkeztek, hiszen sírjaikba a dél-uráli és a Kárpát-medencei honfoglalókra jellemző tárgyak mellett találtunk szláv kerámiákat és bizánci selyemleleteket is. Ez pedig egybevág az írott forrásokkal, miszerint a magyarok kapcsolatban álltak a szláv törzsekkel és a krími bizánci kereskedőkkel. Ez a terület egyébként szomszédos a szaltovói régészeti kultúrkörrel és a Kazár Kaganátussal”. Ezt Türk Attila nyilatkozta 2015-ben a Magyar Narancs riporterének, Hamvay Péternek. http://magyarnarancs.hu/tudomany/a-regi-forrasokat-mar-agyonelemeztuk-96396 Érdekes, hogy a 9. század első felében az Északi-Donyec folyó mentén a russzoknak nincs nyoma, míg máshol (Volga, Oka, Don) van bőségesen. Ezt a területet a Szaltovó-Majácki kultúra (Megjegyzés: szerintem Levédihez tartozó) fegyveres törzsei ellenőrízték. / A. A.Тортика:  Северо-Западная Хазария в контексте истории Восточной Европы (вторая половина VII - третья четверть X вв.). Харьков, 2006. Bevezető rész./ 

A Pszjol menti Lebegyinről még annyit, hogy nevét valószínűleg a mellette lévő Lebegyinszkoe tóról kapta, vagy az azonos nevű falvakról, ahonnan a lakói 1652-ben beköltöztek. (Innen: Lebegyin 48.9609, 31.55 és Lebegyin 50.3558, 31.1703).

A Don felső folyásánál lévő Lebegyány nevét csak 1605-ben említik először, de  a «Тяпкина» гора-i ásatások azt bizonyítják, hogy a 8-10. században lakott volt (fontos kereskedelmi útvonalon, átkelőhelyen feküdt) és lakóit a borscsevoi kultúrához (Роменско-борщёвская культура) sorolják a régészek. /Borscsevót (51.3494; 39.1154) utoljára 1942. julius 3-án foglalták el a magyarok (a székesfehérvári Szent István 3. honvéd gyalogezred III. zászlóalja) – de az ismert okoknál fogva – megtartani nem tudták!/

Ukrajnának, a történelem során számtalan neve volt. Ezek között szerepel a LEBEDIA is! (Оратта, Ориана, Киммерия, Скифия, Амазония, Сарматия, Пеласгия или Лебедия, Венедия, Этрурия, Троада, Роксолания, Антия или Оратания, Украина-Русь, Казацкая держава, Украина).