Találtam egy számomra érdekes részt Szádeczky avar történetének a végén. (Szádeczky-Kardoss Samu, Az avar történelem forrásai. Szeged 1992.). Sokat foglalkoztatott a DAI-ban olvasható türk népnév eredete, ami alatt a magyarokat kell érteni. Levédia elnevezése, a szláv „vojevod” szó használata a hadvezetői tisztségre, amelyeknek azután több „tudományos” félre értelmezése született. Természetesen én is kifejtettem a saját elképzelésemet ezekről, de arra, hogy miért éppen türköknek nevezték Bizáncban a magyarokat, nem találtam igazi jó megoldást. Ismert dolog, hogy Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (913-959) De administrando imperio (röv. DAI) című görög nyelvű művében a magyarokat következetesen türköknek (Τουρκοι) nevezi a császár. Ez a megnevezés megmarad a Bizánci Birodalom fennállásának teljes időtartama alatt. „Szavirok az avar invázió előtt Kazária arisztokráciájának jelentős részét képezték, és tekintélyt szereztek az országban”. (Семёнов И. Г. Этнополитическая ситуация в Хазарии в 830—850 годах // Восток. — 2008. — № 3. — С. 24.). A Nyugati Türk birodalom bukása után (745) Bizáncban azokat, akiknek nem volt ismert neve (és ezek a proto-magyarok voltak!) türköknek hívták, és ez a név ragadt rajtuk, amíg a Bizánci Birodalom fennállt” – írom a Termékeny bizonytalanság című esszémben. „azt írta a könyvében, hogy „A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek … De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartü ászfalünak (Σάβαρτοι ̓άσφαλοι) nevezték”. (DAI 38,3–10), és „Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják” (DAI 38,24–31) valójában a türkök egy részének „régi” nevét a szabirokkal azonosította”. /BF: Szabir-magyar történet (Bővített) /. „Tehát a DAI írásakor ismert volt Cirill útja a kazárokhoz, később az, hogy III. Mihály császár elküldte őket misszionárius útra északra. A Metód legendában ez így maradt fenn: „Mindketten szalonikiaiak vagytok, és minden szaloniki folyékonyan beszél szlávul”. A türk Levédinek szláv hangzású neve volt, szlávok lakta területen élt (a kazárok szomszédságában), tehát nem meglepő, hogy nem sztratégosznak, hanem vojevodosznak nevezte. A magyarokról meg már Bölcs Leo (ur. 886—912) idejéből is maradtak fenn információk. (Lásd a Leonak tulajdonított Taktikát, valamint Gábriel jelentését a 943/944-es magyaroknál tett követjárásról)”. /BF: Levédi a hattyú vajda? /.
A Levédi név kérdésben perdöntő lehet, hogy a császár MIÉRT szláv rangjelzést használt? Nem vehető komolyan a szláv tolmácsokra, a hallomásokra alapozott magyarázatok. Valószínűbb az orosz „független” wikipédiában (cyclowiki) olvasható állásfoglalás: „Однако, его титул был указан отдельно — «воевода» (славянское слово) — βοέβοδος [воеводос]. В связи с этим можно привести и славянскую этимологию имени Леведий, и посчитать, что под турками византийский император здесь имел ввиду не венгров, а некое славянское племя, подчинившееся венграм”. („Ugyanakkor ez a titulus önállóan szerepelt -- „voevoda” (szláv szó) βοέβοδος [voevodos]. Ezzel kapcsolatban a Levedi név szláv etimológiáját hozhatjuk fel, és úgy gondoljuk, hogy a türkök alatt a bizánci császár itt nem a magyarokat értette, hanem egy bizonyos szláv törzset, amely alárendelte magát a magyaroknak”).
Magyar szempontból kiemelném a szeverjánok nevét. Ugyanis összefüggést látok a DAI-ban Lebedinek nevezett magyar hadvezető (voevod) és az ugyanott említett magyarok (türkök) „régi” neve között. Konstantin a könyvében (DAI 38, 3-10 és 38, 24-31) a türkök (magyarok) egy részét „savartoi-asphaloi”-nak (szavart-aszfal) nevezi. A népnek ez a része, Perzsiához közel telepedett le, míg a másik Levédi vezetésével Etelközbe ment, miután a besenyők legyőzték őket. De, hogy ez mikor volt, az kérdéses. A délre költözés sem azt jelentette, hogy örökre ott is maradtak. Lásd például az alánok mozgását a Kaukázus északi lejtőitől a Donig. De a fentiekből inkább csak a szláv szavak használatára van indok, a türk elnevezés ebből még nem derül ki. Itt jönnek a képbe az avarok!
Miért nevezték a magyarokat türköknek a bizánciak? Van egy elképzelésem. Bumin kagán idejében az avarok a türköktől jöttek. De felvették az avar nevet. Ha 806-ban a peloponnészoszi szlávokat a bizánciak avaroknak tartották, akik valamikor türkök voltak, akkor érthetővé válik, hogy a magyarokat is türknek tartották, és a DAI-ban, szláv tisztséget (voevodoszt) adtak a szláv nyelvterületről jövő Levédinek. Monemvasziát görög telepesek alapították, 583-ban. Az avarok elfoglalták és szlávokkal telepítették be. De a bizánciaknak ez avar terület volt 218 esztendeig, mint ahogyan a Chronicon Monembasiae elmeséli.
Az avarok eredetét mostanáig nem sikerült egyértelműen tisztázni. A harcias, sztyeppei nomád nép gyakorlatilag a semmiből tűnt fel Kelet-Európában: a türkök azt állították, az ő szökött rabszolgáikról van szó. A bizánci birodalom látókörében szó szerint a semmiből jelent meg a magára avarként hivatkozó nép, a bizánci politikusok, diplomaták, történetírók semmit nem tudtak származásukról. A türkök követei azt mondták a császárnak: „hogy ezek csak pszeudoavarok (álavarok), valójában az ő szökött, ogur rabszolgáik. A császár ne tárgyaljon velük, mert úgyis mind egy szálig kiirtják vagy visszaviszik őket”. „A szálak Belső-Ázsiába, a Zsuanzsuan Birodalomba vezetnek” – hangzik el Bihari Dániel tudósításából a 24.hu-n, 2022. 04. 18-án.
A HistoGenes nemzetközi tudóscsoport munkája nyomán márciusban jelent meg a Cell című folyóiratban az eddigi legrészletesebb kutatás eredményeit összegző tanulmány arról, honnan is származhatnak az avarok. Ehhez 66 magyarországi, avar kori személy maradványait vonták vizsgálat alá, főbb megállapításai pedig egybecsengenek egy 2020-as, kisebb volumenű és más módszerrel végzett magyar kutatás következtetéseivel. Magyar részről a HistoGenes-projekt régészeti munkáját és a teljes magyarországi kutatást Dr. Vida Tivadar régész, az ELTE BTK egyetemi tanára, az egyetem Régészettudományi Intézetének igazgatója vezeti. A magyarországi genetikai kutatásokat Dr. Szécsényi-Nagy Anna archeogenetikus, régész, az ELKH BTK Archeogenomikai Intézetének igazgatója koordinálja Mende Balázs igazgató-helyettessel közösen – tudhatjuk meg BD tudósításából.
A régészet nem tudott perdöntő bizonyítékokat szolgáltatni az avarok eredtére, mert az eurázsiai nomádok leletanyaga egyszerű, funkcionális vagy a sztyeppén „divatként” gyorsan terjedő innováció (vaskengyel, gyűrűs markolatú kard, stb.). Végül pedig egy egészen új, Mongóliát és Észak-Kínát a Kárpát-medencével összekötő huszárvágás: a kunbábonyi avar előkelő sírjából előkerült egy félhold alakú, arany melldísz. Ez egy minden kétséget kizáróan Belső-Ázsiához köthető hatalmi szimbólum, egy arisztokratikus hagyomány, ami régészeti leletként valóban utalhat az eredetre. A kérdés tisztázásában az archeogenetika veszi át a főszerepet. Az ogurok türk nép volt, valahol az Aral-tó és a Kaszpi-tenger térségében élhettek. A genetikusoknak másfél évezredes rejtélyt sikerült megoldani: az avarok vezetői Belső-Ázsiából, a mai Mongólia keleti részéről származnak, ők a Zsuanzsuan Birodalom leszármazottai.
A DAI összeállításakor (948-952) mindezekről a bizánciak semmit sem tudhattak. Azt tudták, hogy az avarok a türköktől jöttek. De az ő nevük már avar lett és így használták. A szlávokat, bolgárokat, kazárokat szintén névről ismerték. De mit kezdjenek, egy az avarokhoz hasonló, szintén keletről jött néppel, akinek nincs neve? Abban az időben (805-806-ban) szabadítják fel a Peloponnészoszi-félszigetet az avar-szlávok több mint két évszázados uralma alól, és kezdik meg a reconquistát és restaurációt. Sokan tarthatták ezeket az elszlávosodott, de a bolgár szlávoktól teljesen különböző népet avaroknak, türköknek. Ezért a keletről megjelenő, avarokhoz hasonló ismeretlen népet türknek kezdték nevezni, és a császár udvarában ezt a népnevet törvényesítették, és a magyarokra vonatkoztatták. (Szerintem!). Mindezt a Monemvasiai Krónikából következtethetjük ki.
Szádeczky könyve 557-ben kezdődik, és legkésőbb 806-ban szól az avarokról. Ekkor „pedig az avar néven szereplő, mert egykor avar vezetőkkel délre vándorolt, peloponnésosi szlávok válnak a bizánci császár alattvalóivá. Ezzel önálló és ilyenként számottevő történelmi szerepet játszó avarság nincs többé Európában. A tovább élő avarok elsősorban a magyarság Árpád honfoglalása utáni etnogenezisében nyernek jelentőséget” -- írja.
De a nevük – ha közvetve is – a magyarokra száll, legalább is, Bizáncban!
