Nándorok. Ha ezt a szót hallja egy művelt magyar ember, minden bizonnyal Nándorfehérvár és Hunyadi János jut az eszébe (és ennek kapcsán a déli harangszó). 1456-ban itt világraszóló diadalt arattak a magyarok II. Mehmed hadai felett. A győzelem egy fél évszázadon át távol tartotta a törököt Magyarországtól. Csak 1521-ben tudta I. (Nagy) Szulejmán elfoglalni ezt a magyar végvárat.  

De mi köze van Nándorfehérvár nevének a nándorokhoz? Az okos magyar tudja erre is a választ!  

A bolgárok onogundur nevéből származik régi magyar nevük, a nándor, amit a magyar határon lévő végvárunk, Nándorfehérvár neve őrzött meg. A szó másik kései alakja a vlendor. (Wikipédia). De hogyan lett az onogundurból nándor? Előre megmondom, ezt senki sem tudja! De azért vannak próbálkozások a magyarázatra. Ezek egyike az alább kifejtett elméletem. (Ha egy laikus, nem szakmabeli véleménye nem érdekli, akkor itt abba is hagyhatja az olvasást az eddig türelmes olvasó. Ha viszont kíváncsi a nándor szó kialakulásának részletesebb történetére, akkor „ajánlom magamat!” Ígérem, semmit nem találok ki, csupán összegzem az olvasottakat.)  

Amit tudni illik erről a témáról azt most Rácz Anitától idézem a „Helynévképzők az ómagyar kori népnévi eredetű helynevekben” című tanulmányából. (Előadásként elhangzott a Kiss Lajos-díj átadó ünnepségén 2008. június 2-án. Írott formában:  „MAGYAR NYELVJÁRÁSOK” A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK ÉVKÖNYVE. XLVI, 103–124 DEBRECEN 2008. Továbbá bővített formában: Rácz Anita: Etnonimák a régi magyar településnevekben. Debreceni Egyetemi Kiadó. 2016. 64-67.) Gyakorlatilag a könyvben a tanulmány tartalma ismétlődik. Rácz Anitának ez a munkája szinte teljes egészében bemutatja a bolgár és a nándor (lándor) lexémák keletkezésének, előfordulásának magyar történeti-nyelvészeti feldolgozását, értelmezését. Mit tudok én ehhez hozzátenni? Mert cáfolni nem tudom, de nem is akarom. Talán a kérdőjeleket. Azokat hiányolom. Hogy hol? Hát erről szól az írásom.  

Kezdem mindjárt egy idézettel. Talán megbocsájtja az olvasó, ha a bolgár/bulgár népnevek elemzését csak a legszükségesebbekre korlátozom (mégis csak a nándorok nyomában járunk), és a szerintem lényeges részeket önkényesen kiemelem, hogy a kérdéseim értelmezésekor a tisztelt olvasó könnyebben rátalálhasson a vonatkozó részre.  

„A bolgár népnév ótörök eredetű (vö. tör. bulγar ’keverék’, TESz.), amely kb. az V. századtól kelet-európai török népcsoportot jelölt, s ez vált a VII. században az elszlávosodott bolgár-törökök, a mai bolgárok elnevezésévé. A magyar nyelvbe a dunai bolgár-szlávból kerülhetett e nép jelölőjeként, de az átvétel időpontja bizonytalan. E népcsoporttal a különböző kutatások szerint még a honfoglalás előtt érintkezésbe került a magyarság, de intenzív betelepedésükről csak a késő Árpád-korban beszélhetünk (vö. GYÖRFFY 1977: 513, KRISTÓ 2003a: 109–16)”. Itt meg kell szakítanom az idézetet, mert nekem más információim vannak: A bolgár és a magyar nép kapcsolatáról szólva Juhász Péter már a nyolcvanas években leszögezte, hogy a magyarság (illetve a magyarok elődnépei) történetének elmúlt háromezer évéből legalább két és fél ezer évet a bolgárok, illetve az előbolgárok szomszédságában, vagy velük együtt töltöttek. De folytatom az idézetet: „ Az adatok is azt mutatják, hogy nevük a magyar helynévkincsben igen gyéren képviselteti magát. Ennek az lehet az egyik sajátos oka, hogy korszakunkban a bolgár ~ bulgár névnek létezett egy szinonimája, a szintén török eredetű, az onogur népnévre visszavezethető nándor (*onaγundur > *naundur), amelyet valószínűleg ugyancsak a honfoglalás előtt vettünk át, s egy ideig inkább ezt a nevet részesítette előnyben a magyar nyelvhasználat, az Árpád-kor végére a szó azonban eltűnt nyelvünkből, s átadta helyét a korábban ritkábban használt bolgár ~ bulgár névnek (vö. NÉMETH 1930/1991: 106, LIGETI 1986: 268, GYÖRFFY 1939/1990: 65, BENKŐ 1998a: 63–6, KRISTÓ 2003a: 54)”. Gardizi és Ibn Ruszta munkáiban találkozhatunk a bolgárok V.n.nd.r / N.nd.r megnevezésével, amit a magyar írástudók nándor-nak (később vlendor-nak)olvastak. Bár lehetett volna (o)no(gu)ndur) is!  

 Az *onaγundur > *naundur szavaknál a csillag a kihagyásokat, bizonytalanságokat jelenti, mert a görögből, perzsa/arabból átvett hangzások, fordítások igen sok változatban maradtak fenn. „Ami a τῶν Οὐννογούρων Βουλγάρων és a τῶν Οὐννογουνδούρων Βουλγάρων szókapcsolatokat illeti, amelyeknél szintén elvileg az unnogur, illetve az unnogundur a bulgar-ok mellékneveként szerepel, egyik alkotóelem sem ismert archaizáló népnév – bár az utótag sokkal gyakrabban fordul elő a bizánci forrá­sokban – és értelmezésük sem zökkenőmentes. A fenti példákból ítélve valószínű, hogy a bizánciak számára nyilvánvaló volt, hogy az ilyen kettős elemű elnevezés is egyrészt két népnévből áll, másrészt pedig egy népcsoportra, az unnogurra, ill. az unnogundurra vonatkozik egy adott időszakban, és mind a kettő valamilyen módon szoros etnikai, politikai vagy egyéb kapcsolatban állt a bulgar népcso­porttal”. (Senga Toru: Néhány megjegyzés a Sabartoi asphaloi szintagma kérdéséhez).  

Mivel a bizánci forrásokban az unnogundur (amely megfelel az onogundurnak) jelzőként áll a bulgár népnév előtt, nézzük meg mikor használták ezt a jelzőt?  

Írott forrásokban a bolgár népnevet Chorénéi Mózesnél találjuk először, aki az Örményország története című munkájában azt írja róluk, hogy már a Kr. e. 2. század közepétől a Kaukázus északi részén éltek. „A bolgárok az első Arsakida (Vonon 12-16)^[1] idején érkeztek Örményországba, a fia idején pedig zavargások támadtak a „bolgárok földjén a Kaukázus hágóin”, és más bolgárok is érkeztek Örményországba: „Arsák napjaiban nagy bajok voltak a Kaukázus hegyláncain, a bolgárok országában. Közülük sokan különváltak és hazánkba érkeztek, és hosszú időre letelepedtek a Kol-hágó (Koł vagy Kogh, Wanandával szomszédos föld) lábánál (Çıldır tó déli, dél-nyugati része), ahol termékeny és gabonát adó föld van”. A "nagy bajok" - az ibero-római invázió idején voltak, amelyet az alánok népvándorlása kísért az Azovi-tenger környékéről a Közép-Kaukázus északi lejtőihez, amikor a bolgárok és zsidók egy másik csoportja a szomszédos Vanandában, a Kol (Kogh) régióban telepedett le. (Kb. 40.87, 42.53 koordinátákon). / Ж. Войников: Происхождения и значения названии „уногундурьi“ – Тохарский ключ к решения древнеболгарского происхода / Róna-Tas András koncepciója szerint a Don és a Kubány folyók vidéke volt a magyar–nyugati ótörök együttélés színtere, mert itt található meg együtt a kőris, a tölgy és a bükk, mely fák nevei török eredetűek a magyarban, valamint itt találkozhattak a nyugati ótörökök és a magyarok az alánokkal, mely népeknek feltétlenül találkozniuk kellett, mivel nyelvük egymásra hatása bizonyított tény. Tőlük függetlenül a baskíriai magyar őshaza is létezhetett, ezek nem zárják ki egymást.  

Antióchiai János pedig a 480-as évvel kapcsolatban leírja, hogy a bolgárok, Bizánccal szövetségben, a gótok ellen vonultak. Jordanes gót történetíró 551-ben a Pontus, a Fekete-tenger fölött élő népek közt emlegeti a Bizáncnak sok gondot okozó bolgárokat. Ezt követően egy ídőre eltűnik a forrásokból a bolgár név és helyette megjelennek az „utrigurok” (Prokopiosznál outigouroi: Ουτιγουροι) és a „kutrigurok”, hogy létrejöhessen Kuvrat Nagy Bolgáriája. (Procopius és Sandilch utrigur kán szerint Utigur és Kutigur a hun Ernák fiai voltak). Kutigurt az uralkodásban Grodas követte, aki Muágerisz (Moager > Mager > Magyar) fejedelem testvére volt. Nevét Jóannész Malalasz rétor (491? – 578) és Jóannész Ephésziosz (507-588), 6. századi történetírók említik. (Moravcsik Gy. Muagerisz király, Magyar Nyelv, 1927. 238-271. o.). Valójában az utigur-kutrigur népneveket csak a 6. század 50-es, 70-es éveiben élő népekre vonatkoztatva említi néhány szerző. A 6. század végétől ezt a terminust Európában felváltja a bulgár népnév!  

„Az Unogundurok (Ούννογουνδουροι, Ουνογουνδουροι) nevét a bolgárok szinonimájaként két bizánci szerző – Niképhorosz pátriárka és Hitvalló (vagy bizánci) Szent Theophanész -- használja, akik a 9. században éltek.  A közeli hangzás eredményeként, és főként a magyar turkológusok nyomására, az „Unugondur” és az „Unogur/Hunogur” teljes azonosságát fogadták el, az orosz kollégáik pedig kiegészítették a képet azzal az állításukkal, hogy ez a forma örmény forrásokból (Movses Khorenatsi, kb. 410-490) is ismert, ahol  "vghndur" megfelel az "unogundur"-nak.  

 A vghundur = ughundur = unogundur = unogur egyenlet tökéletesen megmagyarázza a bolgárok "hun-türk" eredetét. Ezek csak az 5. században jelentek meg, összhangban M. Khorenatsi "anakronizmusával" amely olyan eseményeket állított be a kortárs V. századinak, (Vund feltűnése és a bolgárok áttelepítése Örményországba), amelyek egy sokkal korábbi korszakban (kb. 1. században) történtek meg. Így a hunogurok-unogurok vagy az Attila vezette törzseknek, vagy kutriguroknak és utiguroknak számítottak, vagy bekerültek a török on-oq, „tíz nyíl”, „tíz klán” (on-ogur) szövetségbe, és az "örmény Herodotosz" munkáját pedig "megbízhatatlan forrásként" kezelték” – írja Zs. Vojnyikov a fentebb említett munkájában.   A fentiekből még világosabban kitűnik Senga Toru igazsága: „hogy az ilyen kettős elemű elnevezés is egyrészt két népnévből áll, másrészt pedig egy népcsoportra, az unnogurra, ill. az unnogundurra vonatkozik egy adott időszakban, és mind a kettő valamilyen módon szoros etnikai, politikai vagy egyéb kapcsolatban állt a bulgar népcso­porttal”.  

„Egyébként a földrajzi háttér világos: a w.l.n.d.r népek Kazária, Alánia és nyugat között laknak, sőt a Pontust is elérik. Hasonlóan írja le Konstantinos a besenyők országát a X. században (DAI 37. fej.). A történet részletes elemzésével most nem foglalkozhatunk. Lényeges számunkra az, hogy a w.l.n.d.r név itt a bolgárok, besenyők és magyarok összefoglaló neve. Amint tudjuk, a honfoglaló magyarok ungar neve az onogur-nak egy változata. Most tehát ugyanennek a névnek (onoğur onogundur) egy másik változatát találjuk meg a magyarokkal, az onogundur eredetű bolgárokkal és besenyőkkel kapcsolatban” – írja Czeglédy. (CZEGLÉDY KÁROLY: MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK. Szerkesztette: Schütz Ödön BUDAPEST • 1985. 47. o.)  

Ajánlom Czeglédynek ezt a művét alaposan áttanulmányozni. Igaz, hogy utána sem tudja (a Tisztelt Olvasó) megfejteni a magyar nándor-bolgár rejtélyt, de sokat megtud a w.n.n. d.r pezsa szó körül kialakult polémiáról. Azért idézem egy gondolatát: „A w.l.n.d.r egyébként a w.n.n. d.r elhasonulásos alakja. Ez oly módon keletkezhetett, ahogy a magyarban Nándorfejérvár-ból később Ldndorfejirvár lett (P D.). Kiejtésük minden bizonnyal wulundur, illetőleg wunundur lehetett, mert már MARQUART is rámutatott arra (UngJb. IV, 275), hogy a prothetikus w-, mint a csuvasban, itt is valószínűleg a labialis kezdő magánhangzó miatt keletkezett”.  (Czeglédy u.o.). De tudni kell, hogy Mátyás király krónikásának (Thuróczynak) a szóhasználata igazán korabelinek fogadható el, és ő mégis gyakran „castro Nãdoralbensis”-t használ a krónikájában a „castro Nándoralbensis” mellett. Igaz, hogy egyes szakértők szerint a tildés a "ã" olvasata an vagy am. (Ebben az esetben a nãdor mégsem lehetett Hunyadi János tisztsége, de ezt már nem tudjuk megkérdezni tőle). Ami biztos, hogy a 15. századot megelőzően a latin volt a magyar irodalmi nyelv. Az oklevelek is latinul íródtak, de a településneveket igyekeztek híven (ahogyan a helybeliektől hallották) közölni (ami a „szegényes” latin betűkészlet, illetve a lejegyző idegen mivolta miatt, nem nagyon sikerült), mert a birtokra és a birtokosra vonatkoztatva az okleveleknek jogbiztosító szerepük is volt. Tanúkat, pedig általában a helybeliekből, vagy a szomszédokból állították ki. Továbbá tudjuk, hogy legalább három fontos Fehérvárunk van, amelyek jelzője Székes, Gyula és Nándor(Nádor?).  Az első két esetben a jelző az uralkodó, a vezéri telephelyre utal. A harmadik – az ország legtávolabbi zugában, ahol a királyt a nádor helyettesíti – van. Tehát logikusnak tűnik az analógia az előző kettővel, és így Nádorfehérvár lenne a logikus elnevezés. Igaz, hogy csak időnként volt magyar tulajdonban, ezért is általában a neve az oklevelekben: Belgrad, Alba Bulgarorum, vagy Alba Graeca.  Az első írásos bizonyíték (amit én ismerek és), amiben a nándor szó is szerepel, egy 1332-ből származó oklevél (Episcopi Nándor-Albenses, seu Belgrad. – 1332. Frater Paulus Ep. de Nándor Alba. p. 590. – 1334. p. 726.). És egy másik Nandor Albe aminek a keltezése I. Ulászkó király idejéből, egy 1444-ből származó oklevélben olvasható, de ez csak egy  1501-1600-as átiratban maradt fenn. Nándor nevű helynevek akkoriban valóban ritkán voltak. Nandur névvel III. András idejéből (1290) találtam helynevet „Villas ambas Nandur”, és 1268-ból népnevet: „alia autem populis de Nandur”.  

De a legkorábbi „nandur” név Szent István okleveleiben, az 1036-37-es bakony-béli alapítólevélben olvasható. Igaz, hogy erről Karácsonyi János (1858-1929) történész, nagyváradi kanonok azt derítette ki, hogy „Ennek szövege később kori, Szent-István 1001-iki levelének és a bakonybeli conseriptio alapján készült.” de a kiváltságok használatát a bakonybéli apát csak 1230-ban kapta meg a pápától, ezért „csak 1230. után készülhetett”. Ami számunkra érdekes ebben az oklevélben, az a hely amit „Nandur”-nak hívnak. A király, a bakony-béli monostornak „a "Nandur" halasban, a Tiszában "de piscina Nandur in Tiza" vagy minden hetedik halat, vagy minden hetedik évben a halászati jogot ad”. Mivel a „Nándur” mint „piscina ” szerepel, még pedig nem a Tisza mellett, hanem a Tiszában, tehát valószínűleg egy nagyobb szabású czége, vagy fok lehetett. Ismeretes, hogy az ilyen helyeket általában a tulajdonosukról nevezték el, és forgalomképesek voltak, ezért feltételezhető, hogy a halastó birtokosát hívták Nandurnak. (Mint ahogyan Balog cserjésénél „arbustarum Bolug” is láthattuk). Belátható, hogy sem a szövegkörnyezetből, sem a toponímiából a bolgár népnév nem következik. Mint ahogyan nem következik az alábbi Teleki idézetből sem: „Az esztergomi érsek bírta Mocs helycégét, Udvardot, a két Nándort (a mai két Landor pusztát), Gutát, Naszvadot, Csekét, a Csallóközben Gadóczot, Őrsöt, Léit, Bálvány-Szakállast, melyek jelenleg is mind birtokában vannak. Ezen helységek nagyobb részint, mint fentebbi részletes jegyzeteinkből kitűnik, már a XIII. század második felétől fogva az érsekség birtokában voltak”. (Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon VI. Első rész. 1863. kiadás 174. o.). Ezt megerősíti az alábbi oklevél is: An. Ch. 1383. Idem Capitulum possessiones A. Episcop. Strig. Nandor etc. a pertinentiis castri regii Comarom, metis distinctis, separatas fuisse Reginae Mariae rescribit. A Vág és a Lándor csatorna közében elterülő Nándor neve a Komárom melletti fekvés, és a 13. századi létezés miatt, a bolgár névből nem származhat. Viszont az oklevél a tavi (piscina) halászattal itt is foglalkozik. Mindezekből arra következtethetünk, hogy magyar területen a középkor végén, valóban használatban volt a Nándor, mint személynév, illetve (nagy valószínűséggel) a nándor, mint egy vízi foglalkozás név.  (A Nándor régi magyar személynév, a nándor népnévből származik, a jelentése dunai bolgár. A 19. században felújították a Ferdinánd magyarosítására -- Ladó-Bíró, 92. old.)  

Nándor nevű helységet még Erdélyben, a Cserna folyóhoz csatlakozó Peták patak két oldalán is találtam (Nandru) 45.8042, 22.8213 és a róla elnevezett, szomszédos Válya. Nándorválya. (Valea Nadrului) 45.7970, 22.8369. Nándor nevét 1330-ban Nandor néven említik, mint Nagy-Pestes tartozéka. A Hermán-nemzetség tagjainak birtoka volt, a nemzetség birtokainak megosztásakor Dénes fia Lack-nak jutott. Lehet, hogy véletlen egybeesés, de ez a Lack éppen 1329-ben a székelyek ispánja (nádora) lett. Róla Arany János is szól a Toldiban: „Itt van immár a had, Laczfi nádor hada...”. Így Nándor nádori falu lett! A területen Torma Zsófia is kutatott a 19. században. (Neolith kőkorszakbeli telepek Hunyadmegyében). Különös, hogy a nándor név mindig vízzel jól körülvett területeken, halászhelyeken tűnik fel. Lásd például a Mocs helycége nevet a két Nándor falu mellett a Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon könyvéből idézett részben.  

Mi következik a fentiekből?  

Elfogadom, hogy „az ogur név jelentése az ótörök oğus (ág, ágazat, atyafiság, rokonság) szóra megy vissza. Az onogur név (Ονόγουροι, Ονογούρων) eszerint tíz (nép) ágazata értelemmel bír”. On-Oğur "ten Oğurs (tribes)" / Golden Peter: Studies on the Peoples and Cultures of the Eurasian Steppes.  2011, p. 23, 237/.  Ahogy a bizánciakon kívül örmény, arab és héber források is mutatják (vö. MNy 41 [1945| 44—7) az onogur (onogundur, w.n.n.d.r) név a bolgárok egyik törzsét jelöli. De a bolgár név nemcsak a pontusi «hun» bolgár törzsek neve, hanem amint az előbb említett keleti források mutatják, a Kaukázus előterében lakó onogunduroké is. /Czeglédy 281. 10-es számú lábjegyzet/.  Tehát. ha a perzsa/arab források (Gardizi, Ibn Ruszta) a 10-11. században a magyarok közelében w.n.n.d.r népekről írnak, ez csak azt jelenti, hogy ők nevezték így a bolgárokat, és nem az itt élő magyarok! Elfogadom továbbá O. B. meglátását is: Az onogurok alatt is a magyarokat kell érteni, és nem a „bolgárokat”. Ők csak egy rövid ideig viselték az „onogundur” nevet, ami azt jelentette, hogy a „hunokhoz tartozó”, tehát egy ideig magyar uralom alatt éltek. (Obrusánszky Borbála: „Csak tiszta forrásból”. Barikád, 2012. jan. 19.).  

A magyar Nándor, személynévnek és a nándor vízi foglalkozásnévnek meg semmi köze sincs a bolgárokhoz. Az a feltételezésem, hogy a nándor szó megalkotásában és elterjedésében a latin műveltségű „deákoknak” és az egyházi oklevélkészítőknek, majd később a magyarnyelvű történelemíróknak igen nagy szerepe lehetett. Korai, (14. századi) nyelvújításnak tartom e szót, amely a vulgáris nyelvhasználatban csak ezt követően terjedt el. Van más példa is, az ilyen mesterséges névalkotásra. Ilyen (szerintem) az Ulászló, az oláh, a venger és az Újlaki név is. Ezek a nevek a középkor vége felé keletkeztek a Vladiszláv, a vlah, az ungar és a (V)ilok nevek latinból történő magyarosítása (az ungarnál „lengyelesítése”) során. Mert a maga idejében nem hívtak senkit Ulászlónak, vagy Újlakinak. Az Ulászló nevet Budai Ézsaiás (1766-1841) történetíró konstruálta (Közönséges história, Magyarország históriája) a szláv Vladiszláv névből. Csak egy későbbi rovásírásos dokumentumból jöhetünk rá, hogy a népnyelvben magyarul, mindig is László lehetett a kiejtés! (Lásd az isztambuli rovás-feliratban László király nevét, 1515-ből! Itt II. (Dobzse) Ulászlóról (1456-1516) van szó. I. Ulászlót (1424-1444) Vladiszlávnak hívták. Lásd Ilosvay-kódexben Hunyadi János kormányzói esküjében: „d(omi)ni Wladislai Hung(a)r(ie) Polonia regis”. Ujlak, pedig Vilok volt a Bilokból. (Lásd az Ilok, Bilok, Bilo névelemzéseimet, illetve Újlaki Lörinc sírfeliratán a Laurecius dux de Wilak feliratot, amit a magyarok ma már Újlaknak, de a helybéliek ma is Iločki-nak ismernek.

Ellenkező esetben az oláh, magyar, német, tót, besenyő, jász, kun, stb. jelzős, vagy puszta helynevekhez hasonlóan, az Árpádkorból fenn kellett volna maradni a „nándor” nevű helyneveknek. Jó példa Sepsiszentgyörgy esetében, a már említett, Bolgárszeg (faluvég) elnevezés. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a bolgár név használata a magyaroknál is megvolt – annak keletkezése – óta. A régészeti feltárások, a toponímia igazolja azt, hogy Székelyföldön a 10-12. század folyamán magyar települések sora állt, ezek népessége magyar volt. E korban a mai Sepsiszentgyörgy területén is igazolható a magyar település, települések léte. Az itt talált magyar közösségek a sebesi székelyek letelepedése után székely jogúvá váltak. A Nándor falunál folyó, valóban szláv hangzású, Cserna és Peták pataknevek meg nagy valószínűséggel az észak-keletről betelepült szlávok, és nem a bolgárok 13. századi hatása. A Debren patak neve pedig lehet magyar is. A bolgárok magyarországi jelenléte a magyar honfoglalás előtti időszakra tehető, ugyanis Erdély területe Árpád bejövetele előtt Bulgária határvidékéhez tartozott. (Madara!). A későbbi betelepedés 1365-tel kezdődik, amikor Nagy Lajos egy időre elfoglalta Vidint. Ez összefügg az oszmán hódítás kezdeteivel, amikor Konsztantin és Fruzsin bolgár előkelők is magyar területre menekültek. A bolgárok ekkor Szentendréig jutottak el. Ekkor jöhetett divatba a Nándor, mint „elfelejtett, régi bolgár” jelentésű szó. 

<!-- [if gte mso 9]> <w:lsdexception locked="