Kép a Kijevben 2008-ban forgatott Nászok (Свати) TV sorozat orosz reklámja

A 2013-ban megjelent Bel-Ár című könyvem (Schubert Grafikai Stúdió, Szekszárd, 2013. ISBN 978-963-08-6232-5) egyik fejezetében írok a Szvatopluk név értelmezéséről, keletkezésének lehetséges változatairól. Az eltelt időszak mérsékelt kritikai észrevételeiből is leszűrhettem, hogy névmagyarázatom indokait nem teljes mértékben értették meg, illetve fogadták el. Nyelvész-történész szakmai oldalról érthető a laikus-autodidakta szerző szinte automatikus elutasítása a szokásos indokokkal, amelyeket most nem sorolok fel.  A legenyhébb vélemény is úgy tartja, hogy a cikk nem annyira etimológiai fejtegetés, inkább egy kis naiv etimológiai morfondírozás hasonlóságokra építve. (Ismerve a szakma jó néhány prominens képviselőjének e témában kifejtett gondolatait, közérthetően: „agymenéseit”, -- ez a vélemény elfogadható, mivel ezek a tudós fejtegetések sem lépik át a „morfondírozás” szó takarta jelentéstartalmat!). Az alábbiakban – nem magyarázkodásképp – írásom némely fogyatékosságát szeretném pótolni, illetve közölni olyan információkat, amelyek valamilyen oknál fogva kimaradtak a cikkemből.  

Amikor az ószláv „svato” szó jelentéseit magyarázom, a hitelesség és a szláv szakmai vélemény bemutatása érdekében sok esetben nem adtam meg a pontos, értelemszerű magyar fordítást, amely legtöbbször csak körülírással lehetséges. Mentségemre szóljon, hogy az eddig megismert nyelvész vélemények egyike sem hozta összefüggésbe a Szvatopolk személynév egyik változatát sem az ószláv *svātī (сват) „szvat” (vendég) szó etimológiájával. (Lásd: Этимологический словарь русского языка Макса Фасмера). (Kb. 20-30 szerző és több száz év vonatkozásában!). Az irány, amelyben elmentek az a „szent”, a „fény” és a „fehér” értelem, amelyet sem a hangváltozások, sem a történeti események nem indokolnak bizonyíthatóbban, az általam kifejtetteknél! Ennek bizonyítására először pótolom a csaknem összes szláv nyelvben meglévő „szvat” szó magyar jelentésének magyarázatát, nem saját kútfőből, hanem elismert szláv nyelvészek fejtegetéseinek fordításával.   Mint ahogyan a könyvemben is kifejtettem, ennek a szónak az eredete a *svo-, *sve-, („szvoj” magyarul: saját) névmásban keresendő. „свой челове́к, своя́к”, azaz: „a mi emberünk, mienk”. De nem a vérünk! A litván svẽčias, svẽtis – „vendég”, azaz valójában „idegen” ("чужак, сам по себе"). Kiválóan illik ez a kifejezés a „vőre”! Magyarban nincs igazi jó fordítása. A szláv nyelvekben is vonatkoztatják például a házastársak szüleinek egymás közötti megszólítására. Magyar Néprajzi Lexikonból: „A házastársak szülei egymásnak nászai. A közeli rokonok, pl. testvérek, elsőfokú unokatestvérek egymás apósát s anyósát is násznak, nászasszonynak szólítják. Nyitra környékén szvatóuram, szvatóasszonyom járja egyes falvakban, míg a Dunántúlon sógor, sógorasszony a nászok megszólításának formája. – Irod. Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban”. Ezek évszázados nyelvi tények! Mégsem hozta egyetlen szerző, krónikás sem kapcsolatba a Szvatopolk név különböző, idegenek adta formájával! Miért? Talán azért mert nem találtak alkalmas kapcsolatot arra, hogy ki, kinek lehetett az embere? De ha meglett volna a személy, akkor is magyarázni kellene a név későbbi elterjedését! Hiszen több hasonló nevű személyről szólnak a krónikák! Ott van például Christian Lübke tanulmánya, amelyben azt írja, hogy: „Arnulf császár házasságon kívül született fiának a 870-es években a morva Szvatopluk volt a keresztapja. A fiút Zuendipolch-nak nevezték, tehát keresztapja nevét kapta”. De a lengyeleknél is előjön ez a név: I. Mieszko (932-992) másik fiának nevét, a Suentepulcus nevet Lübke nem a morva hagyománnyal való kapcsolattal magyarázza, hanem lotharngiai hatással, ugyanis azon a vidéken használatos volt a Zwentibold név. (Lübke 1993. 58‒90., 84-85). Ha a nyelvész nem ismeri fel a frank-germán Zuendi-, Suente-, Zwenti-, jelzőkben a hasonlatosságot a szláv „Svato”-val, akkor a történész segíthet Arnulf és Szvatopluk krónikákban (Thietmar, Liudprad, Widukind) fennmaradt kapcsolatával. II. (Vak) Béla királyunk (1108/1110-1141) anyai nagyapját –a Rurik dinasztiából származó kijevi nagyfejedelmet – szintén Szvjatopolknak hívták. (II. Szvjatopolk, ur. 1093-1113). Az első Szvjatopolk pedig  Свѧтопо́лкъ Влади́мировичь, 979? – 1019. kijevi nagyfejedelem volt. A név elterjedésében és népszerűségében az ortodox területeken közrejátszhatott, hogy V. (VI.) István pápa 885-ben levelet intéz Szvatoplukhoz, melyben „Zventopalco regi Sclavorum” néven szólítja. (Monumenta Germaniae historica Epp. VII. No.1). Ebből a szláv népetimológia könnyen megalkothatta a Szvjátopolk ma is használatos „szent harcosokhoz tartozó” fogalmat. (Значение имени Святополк: Входящий в состав святого воинства).  

A könyvemben nálam a kiindulási pont a 9. század közepe. Azt írom, hogy: „Lehet, hogy már Szvatopluk apja, a Mojmir családba benősülő avar nemes, megkapta ezt a ragadványnevet, amit azután a fia (később több szláv uralkodó) is örökölt. (Megjegyzés: Szvatopluk apja, Bolug valószínűleg Rasztiszlav nőtestvérét vehette el, így házassági rokonságba -- szláv nyelveken: szvátovsztvo^[1]– kerültek. Így a neve „Szvato Bolug” lett. Ez indokolhatta, hogy a keresztapa-nagybácsi az unokaöccsének már hivatalosan is ezt a nevet adta!). Szegfű László is úgy véli, hogy Szvatopluk a 850-es évek végén házasodással került hatalomra a bolgár fennhatóságot elismerő dél-alföldi avar kagáni családban”. Látható, hogy minden hasonló név, elvben visszavezethető az avar-magyar Szvato-Bolugra! És azok a tudós, szakmai nyelvész-történész mondások, amelyek valahogy így záródnak, hogy „a Szvatopluk névben található „szvato” fehéret, szentet, világost jelent” – semmivel sem megalapozottabbak annál, hogy azt jelenti, hogy „a mi emberünk”! A szakember is maximum azt mondhatja, hogy: „a szvato valószínűleg IE "fényes, fehér, világos, világosság" jelentésű, de ez a valószínűség semmivel sem nagyobb az általam állítottaknál, illetve jelentésmódosulás történt, ami nem ritka jelenség, de visszamenőlegesen nincs bizonyító ereje!  

Most nézzük a „Bolug” nevet!

A Bolug név előfordulása a magyar vonatkozású krónikákban, oklevelekben elég közismert, könyvemben egy részüket felsoroltam, ezért ennek bizonyítását itt elhagyom. A mai magyar nyelvben a Balog/Bolug név minden torzítás nélkül fennmaradt. A külsők által elkövetett torzulások jól nyomon követhetők akár szláv, akár germán nyelvterületen. (Lásd: Blh!). Ezzel foglalkozzanak a nyelvészek, hogy miért lesz belőle pluk, polk, fulc, bulg, blh stb. Ezt úgy érzem eléggé világosan kifejtettem a könyvemben, ezért itt kiegészítésre nem szorul.