A család szerepe már ősidők óta meghatározó. Egy ősi közösség férfitagjai általában más csoportok leányait szokták választani. Van erre számtalan példa. Az anyák etnikumformáló szerepére hozok néhány példát, hogy azután ezt felhasználhassam a bolgárok nyelvcseréjének általam propagált változatának alátámasztására.

1. A szúzai menyegző egy Nagy Sándor makedón király által szervezett tömeges esküvő volt i. e. 324-ben. Ez volt a leghíresebb kísérlete a birodalom egységének megteremtésére
2. Ismert a történet a bibliából. (Bírák könyve, 21. fejezet: Hogy állították fel ismét Benjámin törzsét?) Benjámin fiainak el kellett rabolni Siló leányait, hogy törzsük fennmaradhasson!
3. Hunor-Magor monda. A vízözön utáni első rablás a feleségszerzés volt.
4. Kuvrat megparancsolta fiainak, hogy halála után maradjanak együtt. Mint általában lenni szokott, nem ez történt. Az öt fiú öt felé vitte népét. A helyben maradók, az északra vándorlók valószínűleg családostul vándoroltak, huzamosabb időn át.  Asparuh (kb. 640 – 701) a bizánci források szerint annak a Kuvratnak a fiatalabb fia volt, aki a mai Ukrajnában elterülő sztyeppéken megalapította a tágas Nagy-Bulgáriát. Aszparuht 20 000–30 000 bolgár-török követte. Átkelt a Duna-deltán, s míg Bizánc fővárosát, Konstantinápolyt az arab I. Marván kalifa ostromolta (674–678), ő NÉPÉVEL közösen Besszarábia déli, Dobrudzsa északi részén az Ongulnak nevezett területen letelepedett. De, hogy lett a 20-30 ezer harcosból nép? Erről nem szólnak a krónikák! De északon ott voltak a szlávok, kimeríthetetlen emberanyaggal, amelyekből már az avarok is merítettek, de ők rabszolgáknak használták a nőket, mivel saját asszonyaik voltak. (Erről már vannak írott források).  Asparuh és harcosai az ősi tradícióknak megfelelően (lásd fentebb az 1-3 példákat) feleségeket vittek magukkal a szlávok közül. Ismerve a többnejűség szokását, feltételezhetően tízezres nagyságrendben. Akinek nem jutott feleség, az valóban a helybéliek közül szerzett, akiknek a többsége szintén szláv nyelvű lehetett. (Az avarok által betelepítettek leszármazottai). A nyelvi átalakulás nem az uralkodó elit és a nép között kezdődött el, hanem az uralkodó elit családjain belül! Ez a természetes és logikus feltételezés! (A bolgárok esetében). Hogy Asparuhot az új hazájában szláv nyelvű többség fogadta volna – semmi sem támasztja alá. Ez a fenti hipotézissel egyenrangú, de inkább gyengébb változat. Nikephoros pátriárka, az eseményekről beszámolva, információkat szolgáltat a szláv törzsek bolgárok által történő hódoltatásáról és rabszolgaságáról, akikre Bulgária határainak védelmét bízták, mind az avarok, mind bizánc ellen. Tehát a bolgárok ugyanarra használták a szlávokat, mint az avarok, akik betelepítették őket. A dunai bolgárok pedig nagyon hamar (150-200 év) elszlávosodtak, Nagy Simeon (863/65-927) korában a „bolgárok” lényegében már egy szláv populációt alkotnak. A bizonyítékként szolgáló ellenpélda pedig a magyarok története, ahol a családos beköltözés és a helybeliek összeolvadása fenntartotta és megerősítette a sztyeppei ősi lingua francát. Ehhez szükséges volt egy gazdasági és nyelvi izolációra, amit a latin nyelv hivatalos használata és a kialakult feudális rend biztosított. Így maradt fenn az ősi magyar nyelv, amely talán a környező nyelvek közül a legtöbb ős-etimont ma is tartalmazza.