Nem tartozom a „tüke” szekszárdiak közé, csak olyan fokról-fokra szekszárdiasodó „gyüttment” félének számítok. De azért szegről-végről Tolna-megyei vagyok. „Tüviről-hegyire” elmesélem most, hogy mit gondolok én a fok és a szeg szavainkról és azt is, hogy mi köze van ennek Szegszárd nevéhez.

            Kezdjük Szekszárddal. A mai alakot az 1880-as évektől megjelenő Szekszárd Vidéke újság népszerűsítette, és egy 1903-as belügyminiszteri rendelet tette hivatalossá. A 11. századtól[1] fellelhető írásos alakokban változóan fordul elő a g és a k hangzós alak: Zaczard, Sexard, Sacsard, Sasarda, Saxard, Zuczard, Sceugzard, Szexárd, Szegszárd. A névmagyarázatokban kizárólag a „szeg/szög” előtaggal találkozunk, a „szek-szék” – forma, jelentésénél fogva kizárt. A név két szótagjára különböző magyarázatok születtek. (A szövegben meghagytam a szótár régies nyelvhasználatát).

            A szeg/szög szó jelentése és magyarázatai

• „Kemény, szilárd anyagból alakított, tömegéhez mérve aránylag hosszukás, hegyes, pöczök- vagy ékféle szer, melynek rendeltetése két vagy több testet öszvekötni, öszvetartani, mit az által eszközöl, ha hegyes végénél fogva az illető testekbe szúrják, s azokban marad.” -- Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.], a továbbiakban:
• „Öszveszükölő szoros tér, vagy kihegyesedő csúcsos lap, melyet két külön iránytól jövő vonalak érintkezése akár belülről, akár kivülről képez; amaz máskép: szug, zug. Innen származtak több helységek, és földtájak nevei, melyek folyók, hegyek, erdők közé zárva ilyetén alakot mutatnak: Bánszeg, Dunaszeg, Egyházszeg, Kalotaszeg, Kőszeg, Malomszeg stb. Szeg, különösebben az 1-ső jelentésben, t. i. mint hegyes, és öszvekötő eszköz neve, alapfogalomban megegyezik a 2-ik értelmü vagyis csúcsot jelentő szeg szóval, mennyiben mindegyik valami ékneműt, csúcsosat, egyik végén öszveszorulót jelent; de különböznek abban, hogy az első állandóan szurásra, bökésre vonatkozik, honnan mind gyökre mind értelemre rokonok hozzá a szigony, szike, szú, szúl, szún, szulák, szucza, czucza, czulák, cziczerél... Midőn pedig a szeg vagyis szěg öszveszoruló tért jelent, egyeznek vele a szug, zug, sut, szuszkó, a fordított kuszkó, kuczkó, (Ormánságban czikó), csúcs, csűcs, csegely, s mennyiben szintén szorult állapotra, vagy tulajdonságra vonatkoznak, a zsug, zsugor, zsigora, zsikora, szegény, szük, szigorú, szikár. Mindezekben az sz, z, zs, cz, cs mint rokonszervű gyökhangok váltakozva fordulnak elé.” – CF
• Határ, vég. Ilyen értelemben az Erdélyi magyar szótörténeti tár-ban is gyakran előfordul: „szeg 3 1. terület, erdő, földdarab, település része/vége. 1807: ezenn Erdőnek ... talaltatott ... az Északi oldala, minthogy hajioson jár, a' szegeletin lévő Métás Vad alma fától, a* ... Gyulai rész erdő Szegeletin allo keresztes Vad alma fáig 81 ölnek [Harasztkerék MT; MMatr. 475]”. 1262-ben Koksó(Mindszent) határában említett terület „Baba zuge” (Bába szöge) Györffy 1. kötet, 102. lap. A „szegről végről rokon” szólás valamikor a teljes (elejétől a végéig, pontosabban végtől végig, rokonsági fokonként, rokon – értelemmel bírt.) rokonságot jelenthette..

Megjegyzés: CF a két főnéven kívül még magyarázatot ad a szeg igére, és a szeg/szög -- bizonyos színt (sötétszőke) jelentő -- melléknévre is. Továbbá az ezekből képzett szegély főnévre és a szegetlen melléknévre is. Beszél az egyenes (derék) szögről, amely 90 fokos. „Azon pont, melyben két függőleges vonal érintkezik egymással, és folytatva általszelik egymást; s ezek körvonal által öszvekötve a körnek negyed részét teszik azaz, 90 fokot”. Nem kapcsolja viszont össze a fokot a szöggel. A fizikai és a mértani ismereteink ezt nem is engedik meg!

      Arra hogy a megoldást a része/vége értelmezés adja, csak a napokban jöttem rá. Tolnában szinte minden faluban van Aszög és Főszög. Ez a falu egy-egy részét jelenti, de melyiket? Veszprém városhoz több szeg is csatlakozott. Azt, hogy a az Aszög=Alvég, a Főszög=Felvég éppen szülőfalum példája bizonyítja. Én Nakon születtem, ez a falu a 19. századig egyutcás falu volt. Az Aszög (nyújtott –a-val, csaknem aaszög kiejtéssel) és a Főszög, mind a mai napig használatos. És ez nemcsak Nakon van így: 2006-ban a Folkrádió az IWIW-en közölte a bátai (Sárköz) Vojtek Attila alábbi szövegét a "lemegy, felmegy" témában: „Az Aszög (Alszeg) - Főszög (Felszeg) falurész megnevezések is ezt tükrözik: a Dunához közelebbi rész az Aszög, holott valójában magasabban van. (Kb. 10 m szintkülönbség).” Az egyutcás naki és bátai példák egyértelműen bizonyítják, hogy itt Alvég, Felvég az értelmezés! (általában É-i irány a fel, és D-i az al használat. Bátánál az Aszög a keleti faluvég.) Egyébként Szeged történetének írói is megemlítik Alszeged és Felszeged valamikori létezését. A „felszeg”, „fölszeg”, „fölszög” elnevezést ma is használják kunszentmiklósi honfitársaim, de nekem mégis a negyedik, a „főszög” szó a kedves. – írja Németh Zoltán a Porladó kövek című írásában, 2011-ben. "Kisbodon-berkibe" az Árpád-korban kialakuló Bodony falu legrégibb része az Őszög (Dózsa u.). Főszögnek a Kossuth utcai falurészt hívják. Monoron, -- aminek a környékén egykor több tó és mocsár volt – szintén volt Aszög és Főszög. De elég a példákból. Vizsgáljuk meg a fok szó értelmezését is:

      A fok szó jelentése és magyarázatai

1. Valami kiállót, kitűnőt, kiválót jelent. Különösen:

1. Előhegy, azaz valamely hegyláncznak homlokzata, előnyomuló része, mintegy feje. Jó remény foka. (Megjegyzés: kiszögelés). Budafok neve korábban: Promontorium volt, amely a szőlővel betelepített hegyfokra utalt.
2. Földcsúcs, mely a tengerbe nyomul, mint Porto Venere Olaszországban. (Hegyfok. Pallas nagylexikon.)
3. Lépcső, mely bizonyos magasságon tüntet elé valamit. Lajtorja foka. Átv. magasság, emelkedés. A műveltség fő fokára eljutott népek.
4. Tű lyuka vagy lyukas vége. Tű fokába belehúzni a czérnát.
5. Némely eszközök vastagabb vége, feje. Kalapács foka, buzogány foka. (Megjegyzés: a fokos olyan bot, melynek fejére erős, kitűnő fokú balta alakú eszköz van ütve, másképp: csákány. CF)
6. Némely eszközök és fegyverek vastagabb széle, mely az él-nek ellentéte. Kard foka, fejsze foka, kés foka.
7. Határ, vég, innen: fokkő, am. határkő. Fokhegyen állni, am. valaminek a végén, szélén. Többféle jelentése rejlik ezen közmondatban: Mindennek meg van a maga oka foka, azaz kifolyása vagy vége, határa. (Lásd: Siófok) CF

• II Áradáskor vagy lecsapolás által a nagyobb vizekből kifolyó ér, csatorna. Innen: Sió-fok, azaz a Balaton vizének a Sió csatornáján kifolyása. Innen árkolat jelentése van ezen helynevekben: Debrin fok, Darócz fok, Kemény fok. (Megjegyzés: Fokos, aminek foka van. Fokos fejsze. Fokos lapány, folyó.) A fok, mint vízföldrajzi-tájgazdálkodási fogalom, jelenti egy folyó medre és ártere közötti oldalirányú medret vagy csatornát, amin a folyó vize áradáskor kifolyik az ártérre, apadáskor pedig vissza. A fok ilyen értelemben jelenik meg olyan helynevekben, mint pl. Siófok, minthogy a Sió folyó a Balatonból ered, másképpen fakad, vagy Foktő település a Duna mellett, vagy a Tiszai-alföldön Nagy-fok, Fok-lapos, stb.
• III A fok a síkszögek régebbi, nem SI mértékegysége is. Jele: °. 1 fok a geometriában a kör ívének 1/360-ad része.

            Tehát, mértanban a síkszögek mértékegysége, beosztása a fok. Míg a fésűnek, gereblyének fogai vannak, addig két párhuzamos rúd fokaiba illesztett keresztirányú rudakat a létra fokainak nevezzük. A létra síkját tehát a fokok osztják fel. Két folyó összefolyásánál (pld. Sió-Duna, vagy Sebes-Kőrös és Kalota találkozása) keletkező zugot, szögletet, vagy szegzugot – ha az arra alkalmas volt – évszázadok óta fokgazdálkodással hasznosították. Fokokkal felosztották az árterületet. (Fizikában a fok: mennyiség, beosztás, pld. a hőfok skálán, vagy a szeszfokolón). A szűkületet a kifolyásnál rudakkal beszegik, azaz cégével elrekesztik halfogás céljából. A hal így kelepcébe (czeklyébe, cseklébe) kerül. Ez nem más, mint egy a zsákalakú háló, vagy a vesszőből kötött bocskorvarsa. Az egész rekesztés neve a czége, szeglye. Szegje (szöglye, szegle) hihetőleg oly szeglet neve volt, melyet valamely folyam kanyarodása, két folyam összefolyása képezett. Ilyen szegle alakult Gutta (Gúta) mezővárosánál a Duna és Vág egyesülése helyén. (Szinnyei József: Adatok Révkomárom halászatához. Vasárnapi Ujság 1863, 14-15. szám.) Ameddig halászni lehetett, az az árterület széle, szegélye volt. Ez Szekszárdnál a dombvonulat keleti lábánál kezdődött. (Ilyen értelemben az Erdélyi magyar szótörténeti tár-ban is gyakran előfordul: „szeg 3 1. terület, erdő, földdarab, település része/vége”) Ettől a Dunáig fokok sokasága terült el. (Bárány-fok, Bóni-fok, Borrév-fok, Szilágyi-fok, Keskenyi-fok, Czimmer-fok, Pap-fok stb.) A fok elnevezés már feltűnik az Árpád kori oklevelekben. A 18. századi összeírásokból tudjuk, hogy a Gemencben és környékén csak a Dunából több mint száz fok ágazott ki a mai Gemenc területén. A hunoknak nemcsak a Körösök vidékén volt központja, hanem a Dunántúlon is. Atilla temetéséről szóló legendák legalább akkora valószínűséggel megengedik, hogy koporsóját a szekszárdi dombok és a Duna között keressék, mint a dombegyházi kunhalmoknál. Itt a folyó elterelése és a mederbe temetés nem jelenthetett megoldhatatlan feladatot. Ezeket a fokokat egy-egy család gondozta, azokat adták-vették, gyakran cseréltek gazdát. Nevüket általában a tulajdonosukról kapták. Más tájegységen a fokok neve szeg lehetett. Nézzük például a Veszprémhez csatolt „szegeket” a Séd patak völgyében. (Sárszeg és Miklós, Margit, Katalin, Tamás, Iván szentek nevével jelzett szegek.) Vagy a Sebes-Körös és a Kalota összefolyásánál, Kalotaszeg nevében a szeg szót. Szegednél a helynévképzőt csak a mássalhangzó torlódás elkerülése miatt előzi meg egy -e hang. Szeghalom. 47.0240, 21.1680. A Berettyó jobb partján fekszik. Pár kilométerre tőle – szeget alkotva -- egyesül a Sebes-Körös a Berettyóval. A helynévelemzésben tehát úgy tűnik, hogy a fok és a szeg rokon értelmű szavak. De nem csak a síkság és a folyóköz jellemző településneve a „szeg”. Előfordul a dombvidéken is, Zalában, főleg a Göcsejben. A tanya és a falu közti átmenetet, a domboldalakra épített szórványtelepüléseket, itt szeres településnek nevezik. A Göcsejben „szeges” a település jelzője. Veszprém és Szekszárd környékére a szeres település nem jellemző, bár az itteni lakott domboldalakat akár „szegeknek” is nevezhetnénk, de a szőlőművelés itt „tanyákat” alakított ki, ezért ezzel a változattal nem foglalkozom. Bár okom lenne rá, hiszen – zalaiasan – ezek a tanyák nem mások, mint „pinceszerek”. A szegről végről rokon szólás valamikor a teljes (elejétől a végéig, rokonsági fokonként, rokon) rokonságot jelenthette, némi leágazással: „itt nálunk a székelyeknél szegről-végről mindenki nemes és rokon, s ha nem rokon, akkor meg koma” – olvastam a Székely Újságban. „A gyilkosságot szegről-végről (töviről-hegyire) elismerte, de a szexuális erőszakot nem” - nyilatkozta a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályvezetője a gyilkosság gyanúsítottjáról. „Szegről-végről fél ország a rokonom... Békés, Csongrád, Tolna, Zala, Baranya, tele van a rokonokkal” – magyar nóta. (Szövegíró: Vitárius Imre. Zeneszerző: Majláth Jenő). Itt már a mai értelemben vett jelentéssel van dolgunk azaz: távolról, éppen csak, alig-alig, amikor a rokoni fok már alig határozható meg. Ezek után térjünk át a Szegszárd név második szótagjára.

            A szár szó jelentése és magyarázatai

            CF szerint: Elavult szó, s jelentett tart, kopárt, kopaszt, minek növényi vagy állati meze, azaz, szőre, haja kiveszett. Innen a Szárhegy helynév Erdélyben, és I. Béla király Szegszár neve, ki szeg színű, és kopasz fejű volt, s ebből származott volna Szegszárd helynév. "Es viteték az szegszárdi monostorban, kit még éltében rakattatott vala; de miért hogy ennen maga és (is) szár homloku vala, az ő akaratja szerént nevezteték Szegszárdnak". (Carthausi névtelen. Toldy F. kiadása 94. l.). Somogyban a Szárszó nevű helység a vidékiek hagyományos értelmezése szerént am. Szár-tó, száraz tó. (Törökül szu am. víz). Szártető, Tar-kő, Nagy-Kopasz. Ezek a hegyek mindegyike, látótávolságra van egy-egy Pilis nevű hegycsúcstól. Kell e jobb bizonyíték arra, hogy a szár és a pilis rokonértelmű szavak annál, hogy Szekszárd mellett, Várdombbal szemben, Sárpilis nevű helység is megtalálható? A pilis régi magyar szó, és jelentése: tar, kopasz. Természetesen a „szár” jelenti a szög szárait, a toll szárát, az ág csupasz szárát is. A nyelvészek gyakran megfeledkeznek a „szár” szó ilyen értelmű használatáról, pedig például Tolnában elég ismert kifejezés a „csutaszár” a „napraforgó szár”, mivel régebben a „szárvágás” kemény kézimunka volt. A vesszőből font vagy nádból korcolt, (azaz szárakból ősszeállított) nyitott pásztor-építmény, a „szárnyék” nevének magyarázatánál olvastam a „Györffyre alapozó” Wikipédiában: „A szárny szóból képzett szárnyék kifejezés csupán 1838 óta adatolható, azt megelőzően használt elnevezése ismeretlen.” Véleményem szerint a „szárny” és a „szárnyék” szavunk is a „szár”-ból keletkezett, és a legősibb szavaink egyike. Gondoljunk csak a derbenti kapunál fekvő középkori Sarir (Szárir) birodalom nevére. Ez a név a kaukázusi magyarok szomszédságában alakult ki. Egyik királyuk pedig „avar” volt. (Míg a „szárnyas ajtó” kifejezés, már valóban a „szárny” szó származéka.) A szárnyékszerű pásztorépítmények a legtöbb, extenzív állattartással foglalkozó kultúrában ismertek, elemi gondolat hívta életre őket. Hasonló enyhelyek ismertek a közép-ázsiai nomád népeknél, és a magyar hagyományos kultúrában is ősi teleltető építmény. Hogy a krónikákban nem szerepel a „szárnyék” szó, az köszönhető a denotátum mobil és ideiglenes jellegének. Egyszerűsége és szükségessége az ősi, a fennmaradása a magyar jellegre utal.

            Igen figyelemreméltó Varga Géza írástörténész állítása, miszerint a tatárlakai kecskés táblán látható „égigérő fa” a szár „úr” szójelével azonos. „A szár hangalak, amely a sumerben és a magyarban is "király" jelentésű volt (a magyarban Szár László nevében)” – írja A szár szójele az egyik tatárlakai táblán című írásában. Ez a megállapítás alátámasztja a szár-pilis-bél összefüggést is. Az Enúma elis, akkád nyelvű amorita teremtéseposzban szerepel An-sar és Ki-sar. Magyarul „égi világ” és „földi világ” kifejezéssel szokták fordítani. (Angolul „host of heaven”, és „host of earth” a megfelelője.). Szerintem az „égi és földi uradalmak” az értelemszerű fordítás, és ebből egyértelműen következik a „sar” szó évezredes azonos jelentése, amelyet legtöbb nyelvbe átvettek. (Ansart az asszír korban azonosították Assurral.)

            A sár szó jelentése és magyarázatai

            CF szerint: elavult mn. mely még ma több öszvetett szókban eléfordúl, és sárgát jelent, milyenek sárarany, sárkerep, sárkór, sárfűz, sárfehér, sártök, továbbá a sármány, sármáló v. ~málu, sármálinkó stb. madárnevekben. A Góry-codexben[2] is eléjön így egyszerűen ,sárga' jelentéssel: "És az ő fején alácsignek és fignek vala számtalan szörnyű sár gyíkok." Megjegyzés: E nem szokványos vízió képi és szöveges megfogalmazását láthatjuk a Guary-kódexben és az ecuadori – Móricz János megtalálta – „könyvtár” egyik aranylemezén. (2. kép)

Mivelhogy a színek, mint elvont fogalmak, általán bizonyos határozott színű tárgyaktól kölcsönözték neveiket: ennélfogva azon szín nevét is, melyet régebben sár-nak hívtak, és ma sárgá-nak hívunk, okszerűen oly rokon hangú szóban kell keresnünk, mely határozott sárga szinü tárgyat jelent. Erre nézve kétfélekép vélekedhetünk, hogy vagy a fakó színű agyagból, homokból lett sár színét vették nyelvalkotó őseink alapul, ily viszonyra emlékeztet a latin lutum, és luteus color is; vagy pedig sár azon szár gyökkel egy, melyből szárad, száraz eredtek, t. i. az elérettség miatt kiszáradt fű, mező, növények levelei rendesen fakó-sárga szint öltenek; miszerint sár sárga annyit tenne, mint a csangós kiejtésű szár, szárga, azaz, a száradt, aszott fűhöz, gyephez hasonló színű. A gyíkok színéről nem szeretnék vitatkozni, tudomásom szerint a magyar gyíkok nem sárgák, de sárosak lehetnek. Idézet a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály egyik írásából: „Olykor az első februári enyhe napon bizonyosodhatunk meg arról is, hogy a nyílásban egymás hegyén-hátán napozó sáros gyíkok valahol ott bent a mélyben vészelték át a telet.” A „sár” szó eme kettős értelmezése felveti a kérdést, hogy például a Sárrét tájegységünk nevében a „sár” szó nem azonos értelmű a Sárköz nevében szereplő „sárral”! Nyelvészeknek ez nem nagyon tűnhet fel, hacsak nem figyelnek fel arra, hogy a sáros talajú területeket inkább Sárrétnek, Sárföldnek, Sárvíznek nevezik, a „köz” inkább szárakkal, (erekkel, patakokkal, folyókkal) közrefogott „szeglet”. Példák:

            Sárrét. 48.0833, 17.5416. A települést 1925-ben "Blahová Dedina" néven alapították az akkori Előpatony, Nagylég és Tonkháza közigazgatási területén. Magyar neve úgy alakult ki, hogy az uradalomnak ezt a mélyen fekvő vizenyős területét "Sárrét"nek, vagy "Sárföld"nek nevezték. Az újonnan létrejött település először a "Sárrétpuszta" nevet kapta, ez rövidült le az idők folyamán Sárrétre. A másik Sárrét egy tiszántúli tájegység, amely Békés, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun Szolnok megyék területén fekszik. A Sárrét, zord mocsaras, nádas emberi letelepedésre szinte alkalmatlannak tűnő terület volt egykoriban. Mégis már a honfoglalás előtt is lakták. A nehezen megközelíthető helyek természetes védelmet nyújtottak az ott lakók számára, és bőven ellátta a lakosságot élelemmel, tüzelővel. A Sárrét „fővárosa” Szeghalom (47.0240, 21.1680).

            A Sárvíz-völgye egy a Bakony lábaitól a Szekszárdi-dombságig terjedő – nagyjából északnyugat–délkelet irányú – dél felé mélyülő vetődésben jött létre, melynek vízgyűjtője, tengelyében a Sárvíz-patakkal, hatalmas terület vizeit terelte és részben tereli ma is egy területre. Ez a táj a huszadik század elejéig összefüggő mocsaras, lápos vidék volt, amelyet csak az 1920-as években sikerült lecsapolni. Ez a „sár” még a II. Világháború modern tankjainak is ellenállt. Erről a történészek már sokat írtak, és a német 6. SS-páncéloshadsereg parancsnokának Sepp Dietrichnek is örökre emlékezetes maradt a magyar „sár” szó.

            A Sárköz egy tájegység Magyarországon. Kistáj besorolású, határai: északon a Mezőföld, keleten a Duna, délen a Sárvíz, nyugaton a lösszel borított Dunántúli dombvidék Szekszárd-bátai része. A feltőltödésben főszerepet játszottak a folyóvizek (Duna, Sárvíz, Lajvér stb.) üledéke. A Sárközt fiatal, negyedkori üledékes kőzetek építik fel, amelyek vastagon (20-50 méter) rakódtak le, északról dél felé. A sok folyómeder felépítése eltér az állóvizekétől. A Duna árterén az iszap, a homok, valamint a homokos iszap váltogatják egymást és a lecsapolásnak köszönhetően keletkező kiváló minőségű zsíros talaj a Sárköz gazdaságának főforrása. A Sárköz egyik falujának Sárpilis a neve. Ha figyelembe vesszük, hogy „a király neve ősi nyelveken SÁR (és nem SZÁR)”, akkor a falu neve a királyi kopaszságra utal. (Az idézet Váradi Győzőtől való, a Virtus.hu 2008.11.25-i lapjáról.)

            Nos, tisztelt olvasó, a fenti tudás birtokában lehet választani, vagy kitalálni, Szekszárd nevének eredetét. Alább közlök néhány változatot:

1. I. Béla Szegszár nevéből, mint ahogyan CF-ban írva vagyon. Kiegészítve azzal, hogy Béla, a feltételezett apja, Szár László után is „szár” volt. Plusz egy változat, ami Béla király sántaságára (szegett lábára) utal.
2. A táj formájáról, színéről való elnevezés. A Duna és a Sár (Sárvíz és a Sió régi neve) találkozása alkotta szeg/szöghöz (ami Sárköz nevében is fellelhető) társuló „szár” jelző. A szőlővel telepített erdők helyén ugyanis a lösz ma is kopaszon, sárgán előtűnik.
3. A város fekvésére utaló magyarázat: „minthogy Bátától Szegzárdig a hegyláncz egy zugot képez, a zugot pedig szögnek, szegletnek vagy szegnek is nevezték és nevezik jelenleg is, és a zugot a’ Szegzárdi hegy éjszaki vége bezárja: innét eredhetett Szegzárdnak neve.” Ami pedig így hangozhatott: „Zugzár”
4. A szekszárdi domboktól a Dunáig terjedő – Sár folyó melléki -- árterület fokművelésének régi „szeg” elnevezéséből: „Szegsárd”, hasonlatosan Szeged[3] elnevezéséhez. Ami annyit tesz, hogy a sári szeg, vagy ahol a „Sár-fokok” vannak.
5. Farkas József által kínált változat: A szeg szónak létezhetett egy, ma már elfelejtett jelentése, ez a szeg-beszeg=véd, megvéd értelem. Így a szeg szó őrhely, védhely jelentésűvé válik. Tehát Szekszárd – Sárerőd lenne?
6. Saját megoldásom: A szeg jelentése ebben az esetben: vég. (Lásd Alszög=Alvég, Őszög). Szár a jelzője, -d a helynévképző. (A sorrend, mint Bélapátfalvánál, vagy a Bor patak melletti Bél falunál, Bélbornál). Értelme, mint a 4. pontnál: a „Sár-fokok”végein lévő Szeg település.

Megjegyzés: A mai Szekszárd hangzatot – a latin szövegekben feltalálható -x- és -k-változatokon kívül – semmi nem támasztja alá. Azon pedig el lehet gondolkodni, hogy aki a Mözsi-hegyről nézett a Duna irányába, az hegyfokon, fokhegyen, vagy éppen a fokok szélén, a Szegen állt-e?

És még egy változat: Szekszárd nevének értelmezésére egy új alternatíva kínálkozik: Szeg=vég, valamint ság=domb, azaz Szegság=végdomb. A szekszárdi domboktól a Szilágyságig szinte sík a vidék... 

Lehet választani!

[1] Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis/VII/2./Archontologia Regni Hungariae./IV. Proceres regni, seu Comites Parochiales, id est Prouinciales./Abbatiae Ordinis Benedictinorum.

Szekszárd neve a pécsváradi bencés apátság 1015. évi alapítólevelében szerepel először "ZACZARD" néven.

[2] Guary-kódex, 93. oldal. Budapest, 1944-es reprint kiadás. A pokol kínjáról írt első elmélkedés. A szövegkörnyezetből ítélve, véleményem szerint a „sár gyíkok” undorító voltára inkább a „sár” szó illik, és nem a „sárga” szín.

[3] Szeged nevét az „ék, sarok, kiszögellés” fogalmakból is eredeztetik.