Miért és hogyan változnak egyes helynevek az idők során? Feltétlen kell ehhez lakosságcsere? Ezzel a kérdéssel nem nagyon foglalkoztam, talán egyszer, Bél(Pél)monostor esetében. (B.F.: Fenséges Úr. 99. o.). Most viszont rá kellett döbbennem, hogy magam is „névtorzítóvá” lettem. Ráadásul úgy, hogy nekem ez fel sem tűnt. Az utolsó két írásom kapcsán megkérdezték: –Te, mondd csak, a szibériai falu, amelyről írsz, annak a neve most Uelgi, Ujelgi, Uelga, vagy Ujelga? Mert mindegyiket használod. Valóban, ez így igaz. Ez annak lehet a következménye, hogy a helynevek alakulásánál a nyelvtani, hangrendi, fordítási szabályokra nem sokat adok, mindig alárendelem a név jelentéséből kialakított véleményemnek. Hogyan történt ez jelen esetben, elmesélem.

Kezdem azzal, hogy a magyar vonatkozású régészeti lelőhelyek környékén igyekszem felderíteni a szomszédos helynevek jelentését, eredetét. Így tettem Uelgi esetében is. A hivatalos orosz megnevezésnek ez a formája: Уелги. De mi ennek a jelentése? Hamarosan rájöttem, hogy a település annak a tónak a nevét vette fel, amelynek a partján fekszik. (55.8489, 61.5522). De mit jelent a tó neve. Ennek is van magyarázata. A tavat a Karabolka folyó táplálja. A környék baskír lakói ezt a folyót még nem nevezték el, egyszerűen csak folyónak hívták. Ez az ő nyelvükön (baskír) úgy hangzik, hogy: Elga. A betelepülő oroszok átvették ezt az elnevezést, és a tavat a folyónál úgy kezdték hívni, hogy „az Elga menti tó”. Oroszul ez így hangzik у Елги. Az elöljáró hamar összeolvadt a ragozott névszóval és lett belőle: Уелги. (Hangzása: ujelgi). „И русские поселенцы тоже долгое время называли нашу реку Елга, а большое озеро, расположенное у реки Караболка назвали Уелги (у Елги ), что в буквальном переводе означает ОЗЕРО У РЕКИ”). Figyelembe véve, hogy az orosz nyelvben az elöljárós idegen neveket nem kötelező ragozni, továbbá hogy a magyar hangrendi illeszkedés inkább a mély hangrendű végződés felé vonzott, nálam megmaradt az U(j)elga változat – természetesen szabálytalanul (helytelenül)! Pontosabban, a ma elfogadott változathoz képest! Mert azért vannak bizonytalanságok az orosz magyarázatban is. Az egyik változat szerint (lásd az orosz Wikipédiában), a tatár-baskír üreg, völgy, mélyedés, beomlás jelentésű «уйыл», «у(й)ел» szóból származik, hasonlóan az Uvildü tó-, illetve az Uvelki folyónevekhez. (Шувалов отмечает явную схожесть гидронима с названиями озера Увильды и реки Увельки). E szerint az Ujelgi toponím olyan területet jelent, amelyik a talaj beomlása során (szakadék) keletkezett. Ha az Uvelki folyónevet elemezzük, ott azt találjuk, hogy a 18. századi forrásokban több változat (Увел, Увель, Увельга, Увелга, Уелга, Уелка, Увелка, Уеиель) is előfordult. Itt a győztes változat szerint a a folyó nevének jelentése: völgyben, lapályon futó folyó! /Предполагается, что в основе гидронима лежат башкирские слова «елга» («ыйлга») со значением «река» (видоизменившееся в «ел(ь)ка») и «уй» («уел», «уйыл») — долина, низменность. Таким образом, исходный гидроним реконструируется в форме Уййылга (Уйелга) с примерным значением «река, текущая по низменности; долинная река»/. Számunkra az Ujelgi név azért is jelentős, mert itt bukkantak először magyar vonatkozású archeológiai leletekre az Urál környékén.

De, hogy egy kissé érdekesebb esettel is megismertessem olvasóimat, elmesélem milyen érdekes névegyezésre bukkantam a környéken. Könyveim egyik alaptémája a Béla névből kialakult folyó és helynevek vizsgálata. A Béla név, már a hunoknál ismert volt. (Lásd Béla, Keve, Kadocsa neveket). A kárpát-medencei Béla nevű toponímeket könyveimben részleteztem, itt csak azt említem meg, hogy a hunok ősi lakhelyén eddig úgy tűnt, hogy „nyoma veszett” ennek a névnek. De végül is rátaláltam egy lehetséges névegyezésre, amit legalább olyan nehéz felismerni, mint Villach város nevében a Bélát. (Amíg a szlovén Beljak vonalon el nem indulunk!). Ráadásul egy olyan környéken ahol magyaros jellegű régészeti leleteket is találtak. (Szterlitamak, Isimbáj, csészék, nyeregdarabok). Mi több, a szintén közeli Korjatmasz faluban (54.2482, 54.5622) még napjainkban is 70 család magyarnak vallja magát! Szibériában ezt a várost úgy hívják, hogy Belebej (Белебей  54.1, 54.1333). A szokásos névmagyarázat: a város a nevét a folyóról kapta, amelynek partjainál fekszik. A folyócska neve: Belebej patak (Речка Белебей). Mivel kicsi (kb. 10 km hosszú), a mai neve Belebejka (Белебейка) lett. Forrása:54.1311, 54.1066, torkolata (az Uszeny folyónál): 54.1213, 54.1981 koordinátákon van. A város viszonylag fiatal, első feljegyzés róla 1715-ből van («Записных книгах г. Уфы»). Ha nincs bővebb névmagyarázat, akkor a mesékhez, legendákhoz fordulok, amelyek legtöbbször mély igazságot tartalmaznak. Már régen rájöttem arra, hogy kis patakoknál sokszor nem állja meg a helyét az a tudós megállapítás, hogy a víznevekről kapja a település a nevét. Ez gyakran fordítva van. Főleg azokban az esetekben, amikor a helynév személynévhez kötődik. Itt is az történhetett.

Belebej első telepesei csuvasok voltak. A leendő városuk környékén a földek urát Bele bejnek hívták – innen a név eredete. Ezt a verziót támasztja alá Gumer Szattarov nyelvész is, aki szerint a város Balabejről kapta a nevét. Ez „kis bej” jelentésű név volt. A pedagógiai tudományok kandidátusa, A. Sarafutgyinova szerint a Belebej név mélyebb rétegekből jött elő. A perzsa „boloobi” a folyó fokát, forrását jelenti. (Bolo – forrás, magaslat, oba – víz). Tehát: Belebej>Boloobi>a folyó forrása. Ez elképzelhető, mivel a régi időkben a Belebej patakot könnyen az Uszeny folyó forrásának tekinthették. A perzsa oba (víz) szó pedig az Ob folyó névadója lehetett. (Источник: www.bashedu.ru). Én Szattarov változatát tartom valószínűnek, ahol a Bele Úr, a kárpát-medencei Bele bánhoz hasonló névformátum lehetett. (Belus nádor, alias Bele bán, a király után a második leghatalmasabb úr volt az országban II. Géza idejében). Itt a „Béla vonzatot” a Fénylő, fehér, jel című könyvem 48. Oldalán fejtem ki. (Csak megjegyzem, hogy Batu kánnak elég lehetett a magyar Béla király nevére gondolni, hogy rájöjjön a magyarok hun származására!). Az orosz nyelvészek meg nem gondolhattak a Béla névre, mivel náluk minden „belo” – „fehér”! (Lásd a fentebb említett könyvemben!). A bej cím, egyébként, eredetileg fejedelmi méltóság volt, és a szeldzsuki időkben az egyes törzsek urai nevezték így magukat. A régi kor bejei egy-egy területnek voltak független urai, és az első szultánoknak soká kellett a kis-ázsiai bejekkel harcolni, míg uralmukat megszüntethették. Később már nagyobb udvari méltóságokkal volt ez a cím kapcsolatban. (Mai jelentése: úr).

Érdekes a Belebej patakot északról kísérő dombság neve is. Ma úgy hívják, hogy Hosszú Hegy (гора Долгая). De régen a neve Karaul-tepe (Караул- тюбэ) volt. A hasonló formátumú névadási szokás mindjárt ismerős lesz nekünk is, ha elmondom, hogy a Karaul (törökül) annyit tesz, mint: őrség, őrszolgálat, a tepe pedig hegy, domb. Gondoljunk bele, hogy a Vigyázó-hegységen kívül, hány magyar strázsa, őr, látó, őrző stb. hegy, domb van a Kárpát-medencében. Van ilyen nevű hegy Dagesztánban is. Talán nem véletlen, hogy Madzsalisz (Маджалис, 42.1222, 47.8336) közelében. De ez már egy másik történet.

Sokan gondolhatják úgy, hogy amit itt leírtam, az csak mese, fantáziálás, hiszen több ezer kilométerre Magyarországtól nem alakulhattak ki ilyen közeli névadási szokások. Mások pedig úgy vélhetik, hogy ez így van a világ minden táján. A Fenséges Úr című könyvemből (40. old.) idézek egy részt, amelyből kiderül, hogy ez a több ezer kilométeres terület „átjárható volt” még a 12-13. században is. De az is, hogy a „bela” itt sem mindig fehér! „A 12. századra erős kipcsak-szári-kun törzsszövetség alakult ki, amelynek területe délnyugaton az Al-Dunáig ért, míg északon Káma alsó folyásáig, a Bjelajáig is eljutottak. A Baskír Belaja folyó a Káma bal oldali – legnagyobb – mellékfolyója. Hossza 1430 km. Medencéje 142 km2 területet foglal el. Nevének jelentése „fehér folyó”. Szinte megkérdőjelezhetetlennek tűnik ez az értelmezés, hiszen a helybéli baskír-tatár neve Ағиҙел (Agidel) is erre utal. „Ag” jelentése fehér, „idel=etel”, pedig folyót jelent. Az Ufa folyó baskír neve: „Kara-Idel”, azaz „fekete folyó”. Csak Oroszországban 20 „belaja” (fehér) nevű folyó van. De nem elképzelhetetlen, hogy a Káma mellékfolyóját valaha „Aga-idel”-nek hívták, és ennek értelme a török nyelvekben már megegyezik a „bel” – úr, atya jelentéssel. (Title of rank, especially in Turkey, c.1600, from Turk. agha "chief, master, lord," related to E.Turk. agha "elder brother" – Encyclopedia Britannica, 2008. Ugyanott: Bel: heaven-and-earth god of Babylonian religion, from Akkad. Belu, lit. "lord, owner, master," cognate with Heb. ba'al.) A finnugor udmurt kam szó jelentése folyó, amit az „idősebb testvér” a „Bel-Kam” táplál, tehát elképzelhető ez a változat is a név keletkezésére. Ebből a szláv, vagy a baskír „fehér” már igen könnyen kialakulhatott”.

Köszönöm a türelmét annak, aki végigolvasott!