Az azonos hangzású földrajzi nevek sokszor csábítják az embert valamiféle kapcsolat keresésére. Ilyen kapcsolat néha van, néha csak a véletlen játéka. De én nem nagyon hiszek a véletlenben, ezért – ha tehetem – utána járok a dolgoknak. Legtöbbször igazolódik a mondás: „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja!” Az alábbi írásomban egy szibériai és egy erdélyi magyar falu névegyezését elemezgettem.

A Heves Megyei Népújságban 1989-ben, a Kultúra -- Közművelődés rovatban egy sorozat olvasható Magyarok Szibériában címmel. Ennek a X/8. részében (1989. január 12-ei szám) Pécsi István és Zahemszky László arról ír, hogy „Dordzsi Gombojev Csita megyéből tudatta Pagirjával, Csitától nem messze, Uzon faluban olyan emberek élnek, akik az 1849-es szabadságharcban résztvevő magyar katonák leszármazottainak vallják magukat”. A hírt megerősíti Dora Kacnelszon is, aki a csitai levéltárban adatokat talált az 1849-es magyar hadifoglyokról. Uzon falu ma is létezik, Csitától délre 163 km-re, mint „село Узон”, a 50.5805, 113.6027 koordinátákon. 2013-ban 1157 fő lakosa volt. „A falu alapítása nem ismert” – írja róla az orosz Wikipédia. Felmerül a gondolat, lehet-e kapcsolat az erdélyi Uzon falu és Csita környéki Uzon település között? Ismert tény, hogy az 1848-49-es szabadságharcban uzoni mártírok is voltak az alábbi családnevekkel: Kuthi, Antal, Bodali, Dánér, Etédi, Győrbíró, Kádár, Nagy, Szabó, Vajna, Zajzon, Ferencz, Márk, Török (Emléktábla az 1848-49-es szabadságharc uzoni mártírjainak). Az 1849. június 20-i orosz támadásról az orosz Katonai Enciklopédia (Военная энциклопедия. Сытин, 1911—1915) is beszámol Kökös (Кекеш) címszó alatt. (Uzon, Sepsiszentgyörgytől 9 km-re délkeletre, Kököstől 4 km távolságra fekszik a Feketeügy folyó jobb partján). (И. Ореус, Описание Венгер. войны в 1849 г., Спб., 1880; Описание воен. действий российских войск против венгер. мятежников в 1849 г., Спб., 1851). Orbán Balázs (Hatodik kötet, I. A kökösi hídtól Bodoláig. 128. o. Harmadik kötet. XXX. Eresztvény és Maksa környéke. 178-179. o.) leírása szerint itt, az Erdélyt fenyegető muszka seregek legnagyobbika, a Lüders által vezetett 40 000-nyi ember, támadt a magyarokra. Az első kökösi csata (1849. június 23.): „Lüders Kézdivásárhely bevétele és az ottani készletek megsemmisítése által Háromszéket teljesen meghódítottnak hívén, Szebennek vette útját, a Csíkba visszahúzódott Gál Sándor tekintélyes sereg élén tért meg s magához vonva a háromszéki csatlakozókat, a kökösi hídnál csúfosan visszakergette Adlersberg muszka tábornok hadosztályát.” A második kökösi csata 1849. július 2-án volt. Ebben a csatában esett el Gábor Áron is. A magyar hivatalos történetírás szerint az oroszok nem vittek magukkal magyar hadifoglyokat. Ezt az álláspontot a XXI. században – alapvetően a Petőfi halálának körülményeit kutatóknak köszönhetően – a fellelt dokumentumok (bécsi és moszkvai) megcáfolták. Ennek hivatalos elismerésére a MTA egyelőre nem hajlandó. A bizonyítékokat a MVSz gyűjtötte egybe és hozta hivatalosan az MTA tudtára. (Lásd Nyílt levél a Magyar Tudományos Akadémiához 2016. augusztus 13. illetve A Magyarok IX. Világkongresszusa Záró-nyilatkozat. 2016. aug. 20.). Vajon reális-e az a feltételezés, hogy az Oroszországba kivitt magyar hadifoglyok a szülőfalujuk emlékére adták a táborhelyüknek ezt a nevet? Elismerve azt a tényt, hogy magyar hadifoglyok százai kerülhettek Szibériába a magyarországi orosz hadjárat következtében, de ennek a névadásnak semmi realitását nem látom! Érveim az alábbiak:

1. Hogy egy földrajzi elnevezés fennmaradjon, ahhoz elsősorban a környezet „hozzájárulása” szükséges. Míg egy településről, ahol magyarok élnek mondhatja a környezete, hogy magyar, (akármilyen formában) de, hogy elfogadják pár hadifogoly idegen névadását – szinte kizárt.
2. Az „uzon” szó valószínűleg a besenyőkkel kapcsolatos. Már Orbán Balázs is valószínűbbnek tartotta Kállay állítását (A Nemes Székely nemz. eredete. 81. lap), miszerint „Uzon neve Árpáddal egykorú ily nevű vezértől származik”, szemben Benkővel, aki „azt mondja, hogy Uzon helyén ezen (Ausonio) prefectus által épített hasonnevű római vár állott, melynek aztán romjaiból épült a Mikes udvar; de ezt bizonyító semmi rom vagy adat nem levén…” Kállay pontosabban azt írta, hogy „ez az Uzon élt Árpád idejében.”. Ha, figyelembe vesszük, hogy Árpád honvisszafoglaló népéhez alánok és besenyők is csatlakozhattak akkor róluk kapta a környék egy része a besenyő földrajzi neveket (Besenyő-patak, és Sepsibesenyő, de valószínűleg Kökös is!). 1332-ben már Uzun néven említik. De elképzelhető, hogy Uzun a tatárjárás utáni jász és kun betelepítések szereplője volt, Alpár kánnal együtt. Az előbbi törökül „hosszút”, az „alp” „hőst”, az „er/ar” „férfit” jelent. Szibériában tehát ezek a nevek „őshonosak”! Uzun van Üzbegisztánban is, több mint 10 ezer lakossal. (Узун, 38.3725, 67.2027).

Az Alpárok (lakosnév) korai jelenlétét bizonyítja Magyarországon Tiszaalpár neve is. Nevét 1075-ben említette először oklevél Olper néven, mikor I. Géza király a váci püspöknek adományozta. A hely a honfoglalás korában is lakott volt, erről Anonymus, Béla király névtelen jegyzője is megemlékezett. (Wikipédia). Egy közép-ázsiai családnévre példa a G. K. Alparov név. (Гибад Хабибуллович Алпаров (1888—1936) — учёный-тюрколог, профессор).