Természet Ősanyánk nem ismer „finnugor”, „indoeurópai” stb. nyelvi osztályokat. Nyelvek vannak, melyek többé-kevésbé hasonlítanak egymásra, s a nyelvész hasonlóságuk mértéke stb. szerint csoportosítja őket.
Vannak forrásaink, milyen nyelven beszélhettek pl. a kazárok, a bolgárok, csak hát sokra nem megyünk ezekkel. Tudósítóink nem vették a fáradságot, hogy lejegyezzenek például egy mondatot (saját hallásuk szerint) valamelyik nép nyelvén, s megadják fordítását is.
„A kazar nyelv különbözik a török és perzsa nyelvtől s a világnak egy olyan nyelve sincs, mely az övékhez hasonlítana” – mondja ibn Haukál. Ebből, nagy vonalakban, csak azt tudjuk meg, hogy nevezett nép nyelve nemigen lehetett török vagy iráni.
Ki hiszi el, ha azt állítom: a kazárok és a bolgárok (jó része) „magyarul” beszélt? Németh Gyula is megkapta a magáét hasonló feltételezése nyomán („Itt aligha gondolhatunk másra, mint a magyarra”).
Meglehet, az „előmagyarok” annyira összefonódtak az óbolgárokkal, hogy voltaképpen ők maguk voltak az óbolgárok.
De a finnugor nyelvű nép is csak a modern korunkban érvényes. I. e. semmi információ nincs arról, hogy milyen nyelven beszélhettek. Csak feltételezések vannak.
A 4-7. században meg az óbolgár törzsekkel nagyon összefonódott az előmagyar népesség. Sosem tudják 100%-os biztonsággal szétválogatni őket.
Nyelvészeink egy idő óta nem beszélnek finnugor stb. népekről, mert ez ellenkezne kinyilatkoztatásukkal: „nem mi vagyunk finnugorok, hanem a nyelvünk”. E helyett finnugor nyelvű stb. népekről értekeznek.
Természetesen szó sincs róla, hogy jeleseink megváltoztatták volna álláspontjukat népünk eredetét illetően, csak hát mióta az örökléstan teret hódított és tekintélyre tett szert a tudomány berkeiben, ajánlatos megfontoltabban beszélni a különböző népességek származásáról.
Mondhatnánk erre: „nem mi vagyunk hunok, hanem egykori szövetségünk”. Tudniillik a hun szövetség egyik csoportja, nevezetesen a bolgárok, a 375. évben lerohanták az akkor (görögösen) Alanoi, Aorsoi, Tanaitai stb. néven ismert „proto-magyarokat”. Nevezett atyánkfiai magukat, természetesen, nem „előmagyar” névvel illették. Biztosíthatok mindenkit, még csak nem is sejtették, hogy jó 400 év múlva – szövetségben a szabarok egyik csoportjával – „magyar” néven lépnek majd a történelem színpadára.
Ázsia, vagy ha úgy tetszik, Ászia, kaphatta nevét lakosaitól, nevezetesen a jásziktól (asiotae, iazyges sb.) is, akik a bronz- és a vaskorban a Szir-darja és az Amu-darja alföldjét lakták.
A parnik (aparnoi, parnoi, dahae stb.) – ezt viszont meglehetős biztonsággal állíthatjuk – az avarokkal azonosak. Kezdetben a Kopet-dag északi előterében, illetve a Tejen (Hari rud) folyó síkján éltek. Első királyuk, Tirdad uralkodói neve Arsak volt. Az Arsak vagy Aras stb. nevet pedig egy népi hősnek tulajdonítják a szakemberek.
Megnéztem a mondottakkal kapcsolatban néhány szakkönyv (pl. Dictionary of Greek and Roman Geography) állításait, de ettől sem lettem okosabb.
A jászi (yayci, jousi) szó íjászt jelent (mondom én), az aria nemest (mondják a hozzáértők). Legény legyen a talpán, aki el tudja dönteni, melyik kifejezés megfelelőbb, hogy földrészt nevezzenek el róla. Nem tartom valószínűbbnek a „Nap” vagy „Napkelet földje” elnevezést sem, de hát ez az én bajom.
Jó lenne tudni, mi az igazság, de mélyebbre egyelőre nem áshatunk. Úgy vagyunk ezzel, mint a finnugristák: valós adatok híján találgatni vagyunk kénytelenek.
@nakika: Vannak még őstörténetünkkel kapcsolatban tisztázatlan kérdések jócskán.
Régente nem létezett átírási útmutató és a többi, ennélfogva mindenki saját hallása, anyanyelvének szabályai szerint betűzte le a – sokszor nem is eredetiben, hanem katonáktól, kerekedőkről, tolmácsoktól hallott – idegen szavakat. S ha ehhez hozzávesszük a kéziratmásolók tévedéseit stb. is, csodának tarthatjuk, ha sikerül egy-egy kifejezés eredeti értelmét kifejteni.
A királyinak (basileioi) nevezett szkíták uralkodói között is lehetett egy Balog, nevezetesen Skylouros fia, Palakos. S ha az ifjút (mint hisszük) Balognak hívták, nevezhetjük apját is, magyarosan Szélúrnak, nemde?
A török „kavar” igére pedig azért gondolhatunk, mert a magyarok egyik csoportját is „kavaróknak” (kabaroi) nevezik a források. De erről ne többet, mondaná Névtelen jegyzőnk.
@Esküdt: Természetesen ez is benne van a pakliban. De én úgy gonolom, hogy a gyakori -ar végződés, ami a keleti (nomád + örmény) világban embert, férfit, urat, napot jelent inkább valószínű ebben a népnévben. Szerintem a PIE (és később a magyar nyelvbe is átvett) foglalkozásképző is innen származhat. A "bolg/balog"-ra meg külön esszém van. Ez itt nagyot (bosoj), erőset stb jelenthetett. Lásd nálam: szavakjelentese.blog.hu/2019/07/24/avar_bolug
Talán nem érte félre, de az "ugor-nyelv" - létezésére, semmivel nincs több bizonyíték, mint a finnugorra, vagy az urálira.
Az MKI - tanulmány éppen arra világít rá, hogy a mai "ugor nyelvek" - úgy is létrejöhettek, hogy egy kissebb magyar nyelvű közösség találkozott egy kissebb szamojéd nyelvű közösséggel, összeolvadtak majd kettéváltak - a nagyobbik rész végül csatlakozott a többségi magyarokhoz... a kissebik részt, pedig ma, a manysi nép alapítóinak látjuk.
Ebből pedig az következik, hogy olyan nyelv, hogy "ugor" (vagy protougor) soha nem is létezett, mégis létrejöhetett az "ugor-nyelvcsalád"... jelentse ez most a magyar+manysi - nyelveket.
Mondjuk azt a székely nyelvet már a románok is értik, a magyarok meg már szinte egyálltalán nem. De "boldogok vagyunk,"... mert mégis csak "magyar nelvrokon" - hiszen a magyarból alakult ki.
De mondhatjuk azt is, hogy az már román nyelv s így a magyar nyelvrokon székely nyelv kihalt... de mikor halt ki... melyik az a pillanat amikor már románul beszélnek a székelyek????... és így azt mondhatjuk hogy ... nyelvet cseréletek... az ő szép magyar édes anyanyelvüket felcsrélték románra... lehet, hogy el sem ismernék... és a vasvilla után kapkodnának... aki illent mert mondani nékik...!!!
"Ott, ahol a közös ős a megismerhetetlen, annak rekonstrukcióval történő „ismerté tétele” rendkívül sok manipulációra ad lehetőséget"
Ebben egyetértünk de ez nem érinti a nyelvrokonság definicióját. Ha nem tudunk közös őst felmutatni, akkor nincs nyelvrokonság. A szláv vagy a iráni nyelvek atól nem lesznek nyelvrokonai a magyar nyelvnek, mert vannak közösen ( mindkét nyelvben ) használatos, szavak, vagy nyelvtani elemek. Ha meg "nyelvrokonok" - akkor meg szinte a világ összes nyelve az...
A finnugrisztikával nem az a baj, hogy használ egy bizonyos definíciót, a nyelvrokonságra... hanem az, hogy ennek a bizonyítására manipulál... ez nem oldódik meg azzal, hogy másképen értelmezzük a nyelvrokonságot... vagy hogy "kibővítjük"...
A nyelvrokonságot eleve azért találták ki, hogy közelebb kerüljenek a beszélők "származásának" megismeréséhez... aztán kiderült, hogy ez nem sikerült... ezért a nyelvrokonság keresgélése egyszerűen értelmét vesztette... először az lett nyilvánvaló, hogy a beszélők őseit...így nem lehet visszakeresni... ma meg már az is világos, hogy a nyelvek őseit sem.
Te a nyelvek kialakulását tárgyalod.... ennek nem sok köze van a nyelvrokonsághoz... pontosabban azt fejtegeted, hogy olyan hogy "nyelvrokonság" ( mivel nincs ős ) - így tkp. nincs is. A nyelv kialakulását egy ősből kiindulva, módszerrel való tárgyalása zsákutca... egy olyan út, amely lehet, hogy létezik ... de nem járható...!
Gondolkodjunk el... száz év múlva lesz székely nyelv... amire azt mondjuk, majd hogy a magyarból alakult ki... mond-e ez bármit az akkori székely nyelvről, és az akkori székelyekről...????
Nagyon jól írtad: "A nyelvészet... történeti ismeretek nélkül.... nem tud nyelvtörténetet elmesélni.... ezt már számtalanszor bizonyítottam. Nyeltörténet nélkül pedig nincs nyelvrokonság...! " Akkor hagyja az "ugor nyelvcsaládot" (a többit nem kell!), mert erre nincsenek történeti ismeretek!
Lehet, hogy nem fogalmaztam elég érthetően, de nem kívánom ezt az axiómát "átdefiniálni", csak kiegészíteni. (írtam is, mint a párhuzamossági axióma.).
"Addig, amíg ismert a közös ős – ez az értelmezés elfogadható. (Pl. az újlatin nyelvek esetében). Ott, ahol a közös ős a megismerhetetlen, annak rekonstrukcióval történő „ismerté tétele” rendkívül sok manipulációra ad lehetőséget, ezért (szerintem) korrektebb fenntartani a rokonságot, kizárva a közös ős létét." Az euklideszi párhuzamosság is használható, csak nem nagy léptékben. (Mint nálam a történelem előtti időkre vonatkozóan)
„nyelvrokonság akkor áll fenn, ha az egy közös ősi nyelvre vezethető vissza”.
Ez egy olyan tudományos axióma amelynek az érvénytelenítésére tett kísérleted eleve kudracra van ítélve, mert hogy ennek a axiómának is mint ahogyan a többinek is...a mai tudásunk szerint nincs alternatvája. Ez egy olyan állítás (axióma) amelyet nem kell bizonyítani... nem is lehet... az axióma olyan kiindulási feltételt jelent (például a filozófia ágaiban, vagy a matematikában), amit adottnak veszünk az érvelések során. Az axióma különféle okok miatt nem megkérdőjelezhető, megállapított alaptény, alapigazság.
Az az elképzelésed, hogy ezt az axiómát "átdefiniálod"... ???...???... szerintem teljesen értelmetlen, és lehetetlen vállalkozás.
Ráadásul (én azt gondolom) hogy neked, nem is ez a szándékod...
A szándékod (szerintem) a magyar nyelv kialakulásának, tudományos alapokon történő feltárása. A nyelvrokonság axiómájának, azonban a világon semmi köze sincs a történeti összehasonlító nyelvészet, szerinti nyelvtörténethez.
A nyelvészet... történeti ismeretek nélkül.... nem tud nyelvtörténetet elmesélni.... ezt már számtalanszor bizonyítottam. Nyeltörténet nélkül pedig nincs nyelvrokonság...!
Megértelek... de sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy az egyetlen megfelelő kifejezés a "rokonság"...!
Ez viszont annyira "elcsépelt"... a tudományban, hogy használata előrevetíti a támadások özönét.
Ráadásul ez az értelmezés csupán csak a "rövidtávú" - nyelvkapcsolatok magyarázatára alkalmas... mint ahogyan a genetikában a "teljes genom" - vizsgálat.
A hosszútávú kapcsolatok feltérképezésére való az Y-DNS vizsgálata. Erre a "hosszútávú" vizsgálatra már az mt-DNS - sem alkalmas miután az szinte egységes az egészs világon... társadalmi okoknál fogva... egészen pontosan az egységesség a bizonyítéka a "társadalmi" életre megalkotott elképzeléseinknek... minden férfi a lehetőségeihez képest a legtávolabbról szerezzen feleséget... (a biológiai, genetikai sokszínűség igénye )
A példáidat figyelembevéve a nyelvrokonság elképzelésed, teljesen megeggyezik a "humán"-családi rokonságfelfogással... ez azonban csak is és kizárólag rövidtávon ( nagyon is közeli időkre ) érvényes... időban távoli kapcsolatok magyarázatára alkalmatlan.
Egy idő ( nem is túl távoli ) után így minden nyelv rokona lészen minden nyelvnek... ez feloldhatatlan ellentéteket fog szülni... nem hiába jutottál arra a maggyőződésre, hogy nincsenek is "nyelvcsaládok"... hiszen minden nyelv rokona menden nyelvnek.
A genetikai "YDNS -Ádám" és az "mtDNS-Éva" - feltételezése óta pedig az is igaz, hogy a világ nyelvei két nyelv rekonbinációjaként jöttek létre. Ha pedig a "klasszikus" nyelvtörténet állítását vesszük alapul, ahol A és B nyelv találkozásakor létrejövő C nyelv ... ha A nyelv rokona ... akkor B-nyelv kihal...
akkor a világ nyelvei egyetlen ember nyelvéből alakult ki... hogy ez a nő... vagy a férfi... nyelve... azt a magyar nyelv eldöntötte.... akkortól amikortól "édes anyanyelvről"... beszél.
Sajnos, minden igyekezetem ellenére, se a magyar nyelvben, se más nyelvekben nem találtam megfelelőt. Azaz, a szlávban van egy kifejezés, ami mindenben megfelelt az elvárásaimnak. Ezt a szót – kutakodásaim alapján – már őseink is használták hasonló céllal. Erre a Szvatopluk/Szvatopolk nevéről írt esszéim emlékeztettek. (Lásd: Avar Bolug; Szvato Bolug -- Szvatopluk?; Kiegészítés a Szvato Bolughoz és Szvatopluk, az avar nemes ). Ezekben kifejtem a Bolug névmagyarázat mellett a „szvato” jelentését is:
„Az eddig megismert nyelvész vélemények egyike sem hozta összefüggésbe a Szvatopolk személynév egyik változatát sem az ószláv *svātī (сват) „szvat” (vendég) szó etimológiájával. (Lásd: Этимологический словарь русского языка Макса Фасмера). (Kb. 20-30 szerző és több száz év vonatkozásában!). Az irány, amelyben elmentek az a „szent”, a „fény” és a „fehér” értelem, amelyet sem a hangváltozások, sem a történeti események nem indokolnak bizonyíthatóbban, az általam kifejtetteknél! Ennek bizonyítására először pótolom a csaknem összes szláv nyelvben meglévő „szvat” szó magyar jelentésének magyarázatát, nem saját kútfőből, hanem elismert szláv nyelvészek fejtegetéseinek fordításával. Mint ahogyan a könyvemben is kifejtettem, ennek a szónak az eredete a *svo-, *sve-, („szvoj” magyarul: saját) névmásban keresendő. „свой челове́к, своя́к”, azaz: „a mi emberünk, mienk”. De nem a vérünk! A litván svẽčias, svẽtis – „vendég”, azaz valójában „idegen” ("чужак, сам по себе"). Kiválóan illik ez a kifejezés a „vőre”! Magyarban nincs igazi jó fordítása. A szláv nyelvekben is vonatkoztatják például a házastársak szüleinek egymás közötti megszólítására. Magyar Néprajzi Lexikonból: „A házastársak szülei egymásnak nászai. A közeli rokonok, pl. testvérek, elsőfokú unokatestvérek egymás apósát s anyósát is násznak, nászasszonynak szólítják. Nyitra környékén szvatóuram, szvatóasszonyom járja egyes falvakban, míg a Dunántúlon sógor, sógorasszony a nászok megszólításának formája. – Irod. Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban”. Ezek évszázados nyelvi tények! Mégsem hozta egyetlen szerző, krónikás sem kapcsolatba a Szvatopolk név különböző, idegenek adta formájával! Miért? Talán azért mert nem találtak alkalmas kapcsolatot arra, hogy ki, kinek lehetett az embere? De ha meglett volna a személy, akkor is magyarázni kellene a név későbbi elterjedését! Hiszen több hasonló nevű személyről szólnak a krónikák! Ott van például Christian Lübke tanulmánya, amelyben azt írja, hogy: „Arnulf császár házasságon kívül született fiának a 870-es években a morva Szvatopluk volt a keresztapja. A fiút Zuendipolch-nak nevezték, tehát keresztapja nevét kapta”. De a lengyeleknél is előjön ez a név: I. Mieszko (932-992) másik fiának nevét, a Suentepulcus nevet Lübke nem a morva hagyománnyal való kapcsolattal magyarázza, hanem lotharngiai hatással, ugyanis azon a vidéken használatos volt a Zwentibold név. (Lübke 1993. 58‒90., 84-85). Ha a nyelvész nem ismeri fel a frank-germán Zuendi-, Suente-, Zwenti-, jelzőkben a hasonlatosságot a szláv „Svato”-val, akkor a történész segíthet Arnulf és Szvatopluk krónikákban (Thietmar, Liudprad, Widukind) fennmaradt kapcsolatával. II. (Vak) Béla királyunk (1108/1110-1141) anyai nagyapját –a Rurik dinasztiából származó kijevi nagyfejedelmet – szintén Szvjatopolknak hívták. (II. Szvjatopolk, ur. 1093-1113). Az első Szvjatopolk pedig Свѧтопо́лкъ Влади́мировичь, 979? – 1019. kijevi nagyfejedelem volt. A név elterjedésében és népszerűségében az ortodox területeken közrejátszhatott, hogy V. (VI.) István pápa 885-ben levelet intéz Szvatoplukhoz, melyben „Zventopalco regi Sclavorum” néven szólítja. (Monumenta Germaniae historica Epp. VII. No.1). Ebből a szláv népetimológia könnyen megalkothatta a Szvjátopolk ma is használatos „szent harcosokhoz tartozó” fogalmat. (Значение имени Святополк: Входящий в состав святого воинства)”.
Tehát azon nyelvek halmazát, amelyek egymáshoz közeli nyelvészeti kapcsolatot mutatnak, beleértve – de nem kizárólag -- a hivatalosan egy nyelvcsaládba tartozónak, nyelvrokonoknak ítélt nyelveket, és a közös alapnyelvre vissza nem vezethetőket jobb híján szlávból kölcsönzött „svato nyelveknek” tervezem elnevezni, a korábbi agenetikusnak tituláltak helyett. Ezzel kiküszöbölni vélem a házasság révén kialakult un. „sógori” rokonság-analógia használatát. Hátránya, hogy a „szvato” szó eredeti, igazi jelentése nem közismert, ezért szinte minden esetben magyarázatra szorul.
Persze tudom, hogy a gyereket el kell nevezni valahogyan.
Én sem nagyon tudok jót... csak gondoltam, hátha az "apa" - tudna jobbat...!!!
Az a baj, hogy ez már a ngyedik jelentése ugyan annak a kifejezésnek.
1. Kezdetben vala a teljes azonosulás, nyelvek és népek rokonsága - ugyan az mint a családi kapcsolatok esetén.
2. Aztán jött egy másik, hogy csak "geneológiai" - eredet ( apai leszármazás) - de még midíg nyelvekre és népekre kiterjeszve.
3. Úgy 1980-1990 körül jött a "csak nyelvrokonság"... miután világos lett, hogy a genetikai származás bizonyíhatatlan. ( Manapság a finnugrisztikusok előtt újra felcsillant a remény, hogy a bizonyítás mégis csak lehetséges... csak már ugye túl sokat hazudtak közben. )
4. Oszt most meg jössz te az "agenetikus nyelvrokonság" fogalmának hsználatával... miközben tkp. tagadod a nyelvek rokonsági csoportosításának lehetőségét.
Szóval ugyan azt a hibát követed el te is, hogy nem használsz rendes kimunkált rendszerbeillő szakkifejezéseket - ettől pont olyanak tűnsz, mint a finnugrizmus... csak anyi a különbség, hogy azt gondolom, hogy te nem készakarva "ködösítesz"... de aki úgy akarja látni, annak meg van az alapja, a támadásra... meg is teszik.... ha jól érzékelem... valószínűleg jól.
Szóval... én gondolkodnék valami más elnevezésen...
Honnan ered?
Szófejtések
Szófejtések
Utolsó kommentek:
Gelmerrrrr 2024.02.18. 18:12:00
------------
1. Természet hang nem van, stak eredő vna, a természet egy bullshit hang.
2. De igen, és az van, hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/
Bejegyzés: Mi a baj Török Tibor az „ugor nyelvűek” őstörténetéről szóló hipotézisével?
Gelmerrrrr 2024.02.18. 18:10:00
-----------
1. Ezért hang nem van, stak er és ár indogermán stumák.
2. Nem igen rakem a cikk új-ónemmagyarját.
3. Totál off,a magyar nyelv indogermán és germán nyelv.
magyarnyelvindogerman-german.blog.hu/
Bejegyzés: Az Urál-altáji nyelvek korai terjedése
Esküdt 2024.02.05. 10:41:58
Természet Ősanyánk nem ismer „finnugor”, „indoeurópai” stb. nyelvi osztályokat. Nyelvek vannak, melyek többé-kevésbé hasonlítanak egymásra, s a nyelvész hasonlóságuk mértéke stb. szerint csoportosítja őket.
Vannak forrásaink, milyen nyelven beszélhettek pl. a kazárok, a bolgárok, csak hát sokra nem megyünk ezekkel. Tudósítóink nem vették a fáradságot, hogy lejegyezzenek például egy mondatot (saját hallásuk szerint) valamelyik nép nyelvén, s megadják fordítását is.
„A kazar nyelv különbözik a török és perzsa nyelvtől s a világnak egy olyan nyelve sincs, mely az övékhez hasonlítana” – mondja ibn Haukál. Ebből, nagy vonalakban, csak azt tudjuk meg, hogy nevezett nép nyelve nemigen lehetett török vagy iráni.
Ki hiszi el, ha azt állítom: a kazárok és a bolgárok (jó része) „magyarul” beszélt? Németh Gyula is megkapta a magáét hasonló feltételezése nyomán („Itt aligha gondolhatunk másra, mint a magyarra”).
Meglehet, az „előmagyarok” annyira összefonódtak az óbolgárokkal, hogy voltaképpen ők maguk voltak az óbolgárok.
Bejegyzés: Mi a baj Török Tibor az „ugor nyelvűek” őstörténetéről szóló hipotézisével?
nakika 2024.02.04. 09:39:48
A 4-7. században meg az óbolgár törzsekkel nagyon összefonódott az előmagyar népesség. Sosem tudják 100%-os biztonsággal szétválogatni őket.
Bejegyzés: Mi a baj Török Tibor az „ugor nyelvűek” őstörténetéről szóló hipotézisével?
Esküdt 2024.02.03. 11:21:53
Természetesen szó sincs róla, hogy jeleseink megváltoztatták volna álláspontjukat népünk eredetét illetően, csak hát mióta az örökléstan teret hódított és tekintélyre tett szert a tudomány berkeiben, ajánlatos megfontoltabban beszélni a különböző népességek származásáról.
Mondhatnánk erre: „nem mi vagyunk hunok, hanem egykori szövetségünk”. Tudniillik a hun szövetség egyik csoportja, nevezetesen a bolgárok, a 375. évben lerohanták az akkor (görögösen) Alanoi, Aorsoi, Tanaitai stb. néven ismert „proto-magyarokat”. Nevezett atyánkfiai magukat, természetesen, nem „előmagyar” névvel illették. Biztosíthatok mindenkit, még csak nem is sejtették, hogy jó 400 év múlva – szövetségben a szabarok egyik csoportjával – „magyar” néven lépnek majd a történelem színpadára.
Bejegyzés: Mi a baj Török Tibor az „ugor nyelvűek” őstörténetéről szóló hipotézisével?
Esküdt 2024.02.03. 09:23:46
A parnik (aparnoi, parnoi, dahae stb.) – ezt viszont meglehetős biztonsággal állíthatjuk – az avarokkal azonosak. Kezdetben a Kopet-dag északi előterében, illetve a Tejen (Hari rud) folyó síkján éltek. Első királyuk, Tirdad uralkodói neve Arsak volt. Az Arsak vagy Aras stb. nevet pedig egy népi hősnek tulajdonítják a szakemberek.
Megnéztem a mondottakkal kapcsolatban néhány szakkönyv (pl. Dictionary of Greek and Roman Geography) állításait, de ettől sem lettem okosabb.
A jászi (yayci, jousi) szó íjászt jelent (mondom én), az aria nemest (mondják a hozzáértők). Legény legyen a talpán, aki el tudja dönteni, melyik kifejezés megfelelőbb, hogy földrészt nevezzenek el róla. Nem tartom valószínűbbnek a „Nap” vagy „Napkelet földje” elnevezést sem, de hát ez az én bajom.
Jó lenne tudni, mi az igazság, de mélyebbre egyelőre nem áshatunk. Úgy vagyunk ezzel, mint a finnugristák: valós adatok híján találgatni vagyunk kénytelenek.
Bejegyzés: Ázsia nevéről
Esküdt 2024.01.12. 14:02:27
Régente nem létezett átírási útmutató és a többi, ennélfogva mindenki saját hallása, anyanyelvének szabályai szerint betűzte le a – sokszor nem is eredetiben, hanem katonáktól, kerekedőkről, tolmácsoktól hallott – idegen szavakat. S ha ehhez hozzávesszük a kéziratmásolók tévedéseit stb. is, csodának tarthatjuk, ha sikerül egy-egy kifejezés eredeti értelmét kifejteni.
A királyinak (basileioi) nevezett szkíták uralkodói között is lehetett egy Balog, nevezetesen Skylouros fia, Palakos. S ha az ifjút (mint hisszük) Balognak hívták, nevezhetjük apját is, magyarosan Szélúrnak, nemde?
A török „kavar” igére pedig azért gondolhatunk, mert a magyarok egyik csoportját is „kavaróknak” (kabaroi) nevezik a források. De erről ne többet, mondaná Névtelen jegyzőnk.
Bejegyzés: Néhány kérdés és válasz a magyar őstörténet témakörből
nakika 2024.01.12. 13:15:29
Bejegyzés: Néhány kérdés és válasz a magyar őstörténet témakörből
Esküdt 2024.01.12. 11:57:49
Bejegyzés: Néhány kérdés és válasz a magyar őstörténet témakörből
275 · http://www.youtube.com/krisztusa 2023.09.16. 02:32:47
Bejegyzés: A szlávok eredetéről
Géki 2023.03.02. 08:53:09
Talán nem érte félre, de az "ugor-nyelv" - létezésére, semmivel nincs több bizonyíték, mint a finnugorra, vagy az urálira.
Az MKI - tanulmány éppen arra világít rá, hogy a mai "ugor nyelvek" - úgy is létrejöhettek, hogy egy kissebb magyar nyelvű közösség találkozott egy kissebb szamojéd nyelvű közösséggel, összeolvadtak majd kettéváltak - a nagyobbik rész végül csatlakozott a többségi magyarokhoz... a kissebik részt, pedig ma, a manysi nép alapítóinak látjuk.
Ebből pedig az következik, hogy olyan nyelv, hogy "ugor" (vagy protougor) soha nem is létezett, mégis létrejöhetett az "ugor-nyelvcsalád"... jelentse ez most a magyar+manysi - nyelveket.
Bejegyzés: The agenetic relationship between languages (Bővített)
Géki 2023.03.01. 15:55:14
De mondhatjuk azt is, hogy az már román nyelv s így a magyar nyelvrokon székely nyelv kihalt... de mikor halt ki... melyik az a pillanat amikor már románul beszélnek a székelyek????... és így azt mondhatjuk hogy ... nyelvet cseréletek... az ő szép magyar édes anyanyelvüket felcsrélték románra... lehet, hogy el sem ismernék... és a vasvilla után kapkodnának... aki illent mert mondani nékik...!!!
Bejegyzés: The agenetic relationship between languages (Bővített)
Géki 2023.03.01. 15:33:15
Ebben egyetértünk de ez nem érinti a nyelvrokonság definicióját. Ha nem tudunk közös őst felmutatni, akkor nincs nyelvrokonság. A szláv vagy a iráni nyelvek atól nem lesznek nyelvrokonai a magyar nyelvnek, mert vannak közösen ( mindkét nyelvben ) használatos, szavak, vagy nyelvtani elemek. Ha meg "nyelvrokonok" - akkor meg szinte a világ összes nyelve az...
A finnugrisztikával nem az a baj, hogy használ egy bizonyos definíciót, a nyelvrokonságra... hanem az, hogy ennek a bizonyítására manipulál... ez nem oldódik meg azzal, hogy másképen értelmezzük a nyelvrokonságot... vagy hogy "kibővítjük"...
A nyelvrokonságot eleve azért találták ki, hogy közelebb kerüljenek a beszélők "származásának" megismeréséhez... aztán kiderült, hogy ez nem sikerült... ezért a nyelvrokonság keresgélése egyszerűen értelmét vesztette... először az lett nyilvánvaló, hogy a beszélők őseit...így nem lehet visszakeresni... ma meg már az is világos, hogy a nyelvek őseit sem.
Te a nyelvek kialakulását tárgyalod.... ennek nem sok köze van a nyelvrokonsághoz... pontosabban azt fejtegeted, hogy olyan hogy "nyelvrokonság" ( mivel nincs ős ) - így tkp. nincs is. A nyelv kialakulását egy ősből kiindulva, módszerrel való tárgyalása zsákutca... egy olyan út, amely lehet, hogy létezik ... de nem járható...!
Gondolkodjunk el... száz év múlva lesz székely nyelv... amire azt mondjuk, majd hogy a magyarból alakult ki... mond-e ez bármit az akkori székely nyelvről, és az akkori székelyekről...????
Bejegyzés: The agenetic relationship between languages (Bővített)
nakika 2023.02.28. 13:44:29
Bejegyzés: The agenetic relationship between languages (Bővített)
nakika 2023.02.28. 13:37:07
"Addig, amíg ismert a közös ős – ez az értelmezés elfogadható. (Pl. az újlatin nyelvek esetében). Ott, ahol a közös ős a megismerhetetlen, annak rekonstrukcióval történő „ismerté tétele” rendkívül sok manipulációra ad lehetőséget, ezért (szerintem) korrektebb fenntartani a rokonságot, kizárva a közös ős létét." Az euklideszi párhuzamosság is használható, csak nem nagy léptékben. (Mint nálam a történelem előtti időkre vonatkozóan)
Bejegyzés: The agenetic relationship between languages (Bővített)
Géki 2023.02.28. 10:32:08
Ez egy olyan tudományos axióma amelynek az érvénytelenítésére tett kísérleted eleve kudracra van ítélve, mert hogy ennek a axiómának is mint ahogyan a többinek is...a mai tudásunk szerint nincs alternatvája. Ez egy olyan állítás (axióma) amelyet nem kell bizonyítani... nem is lehet... az axióma olyan kiindulási feltételt jelent (például a filozófia ágaiban, vagy a matematikában), amit adottnak veszünk az érvelések során. Az axióma különféle okok miatt nem megkérdőjelezhető, megállapított alaptény, alapigazság.
Az az elképzelésed, hogy ezt az axiómát "átdefiniálod"... ???...???... szerintem teljesen értelmetlen, és lehetetlen vállalkozás.
Ráadásul (én azt gondolom) hogy neked, nem is ez a szándékod...
A szándékod (szerintem) a magyar nyelv kialakulásának, tudományos alapokon történő feltárása. A nyelvrokonság axiómájának, azonban a világon semmi köze sincs a történeti összehasonlító nyelvészet, szerinti nyelvtörténethez.
A nyelvészet... történeti ismeretek nélkül.... nem tud nyelvtörténetet elmesélni.... ezt már számtalanszor bizonyítottam. Nyeltörténet nélkül pedig nincs nyelvrokonság...!
Bejegyzés: The agenetic relationship between languages (Bővített)
nakika 2023.02.24. 12:12:40
Bejegyzés: The agenetic relationship between languages (Bővített)
Géki 2023.02.22. 09:44:52
Ez viszont annyira "elcsépelt"... a tudományban, hogy használata előrevetíti a támadások özönét.
Ráadásul ez az értelmezés csupán csak a "rövidtávú" - nyelvkapcsolatok magyarázatára alkalmas... mint ahogyan a genetikában a "teljes genom" - vizsgálat.
A hosszútávú kapcsolatok feltérképezésére való az Y-DNS vizsgálata. Erre a "hosszútávú" vizsgálatra már az mt-DNS - sem alkalmas miután az szinte egységes az egészs világon... társadalmi okoknál fogva... egészen pontosan az egységesség a bizonyítéka a "társadalmi" életre megalkotott elképzeléseinknek... minden férfi a lehetőségeihez képest a legtávolabbról szerezzen feleséget... (a biológiai, genetikai sokszínűség igénye )
A példáidat figyelembevéve a nyelvrokonság elképzelésed, teljesen megeggyezik a "humán"-családi rokonságfelfogással... ez azonban csak is és kizárólag rövidtávon ( nagyon is közeli időkre ) érvényes... időban távoli kapcsolatok magyarázatára alkalmatlan.
Egy idő ( nem is túl távoli ) után így minden nyelv rokona lészen minden nyelvnek... ez feloldhatatlan ellentéteket fog szülni... nem hiába jutottál arra a maggyőződésre, hogy nincsenek is "nyelvcsaládok"... hiszen minden nyelv rokona menden nyelvnek.
A genetikai "YDNS -Ádám" és az "mtDNS-Éva" - feltételezése óta pedig az is igaz, hogy a világ nyelvei két nyelv rekonbinációjaként jöttek létre. Ha pedig a "klasszikus" nyelvtörténet állítását vesszük alapul, ahol A és B nyelv találkozásakor létrejövő C nyelv ... ha A nyelv rokona ... akkor B-nyelv kihal...
akkor a világ nyelvei egyetlen ember nyelvéből alakult ki... hogy ez a nő... vagy a férfi... nyelve... azt a magyar nyelv eldöntötte.... akkortól amikortól "édes anyanyelvről"... beszél.
Bejegyzés: The agenetic relationship between languages (Bővített)
nakika 2023.02.22. 08:49:22
„Az eddig megismert nyelvész vélemények egyike sem hozta összefüggésbe a Szvatopolk személynév egyik változatát sem az ószláv *svātī (сват) „szvat” (vendég) szó etimológiájával. (Lásd: Этимологический словарь русского языка Макса Фасмера). (Kb. 20-30 szerző és több száz év vonatkozásában!). Az irány, amelyben elmentek az a „szent”, a „fény” és a „fehér” értelem, amelyet sem a hangváltozások, sem a történeti események nem indokolnak bizonyíthatóbban, az általam kifejtetteknél! Ennek bizonyítására először pótolom a csaknem összes szláv nyelvben meglévő „szvat” szó magyar jelentésének magyarázatát, nem saját kútfőből, hanem elismert szláv nyelvészek fejtegetéseinek fordításával. Mint ahogyan a könyvemben is kifejtettem, ennek a szónak az eredete a *svo-, *sve-, („szvoj” magyarul: saját) névmásban keresendő. „свой челове́к, своя́к”, azaz: „a mi emberünk, mienk”. De nem a vérünk! A litván svẽčias, svẽtis – „vendég”, azaz valójában „idegen” ("чужак, сам по себе"). Kiválóan illik ez a kifejezés a „vőre”! Magyarban nincs igazi jó fordítása. A szláv nyelvekben is vonatkoztatják például a házastársak szüleinek egymás közötti megszólítására. Magyar Néprajzi Lexikonból: „A házastársak szülei egymásnak nászai. A közeli rokonok, pl. testvérek, elsőfokú unokatestvérek egymás apósát s anyósát is násznak, nászasszonynak szólítják. Nyitra környékén szvatóuram, szvatóasszonyom járja egyes falvakban, míg a Dunántúlon sógor, sógorasszony a nászok megszólításának formája. – Irod. Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban”. Ezek évszázados nyelvi tények! Mégsem hozta egyetlen szerző, krónikás sem kapcsolatba a Szvatopolk név különböző, idegenek adta formájával! Miért? Talán azért mert nem találtak alkalmas kapcsolatot arra, hogy ki, kinek lehetett az embere? De ha meglett volna a személy, akkor is magyarázni kellene a név későbbi elterjedését! Hiszen több hasonló nevű személyről szólnak a krónikák! Ott van például Christian Lübke tanulmánya, amelyben azt írja, hogy: „Arnulf császár házasságon kívül született fiának a 870-es években a morva Szvatopluk volt a keresztapja. A fiút Zuendipolch-nak nevezték, tehát keresztapja nevét kapta”. De a lengyeleknél is előjön ez a név: I. Mieszko (932-992) másik fiának nevét, a Suentepulcus nevet Lübke nem a morva hagyománnyal való kapcsolattal magyarázza, hanem lotharngiai hatással, ugyanis azon a vidéken használatos volt a Zwentibold név. (Lübke 1993. 58‒90., 84-85). Ha a nyelvész nem ismeri fel a frank-germán Zuendi-, Suente-, Zwenti-, jelzőkben a hasonlatosságot a szláv „Svato”-val, akkor a történész segíthet Arnulf és Szvatopluk krónikákban (Thietmar, Liudprad, Widukind) fennmaradt kapcsolatával. II. (Vak) Béla királyunk (1108/1110-1141) anyai nagyapját –a Rurik dinasztiából származó kijevi nagyfejedelmet – szintén Szvjatopolknak hívták. (II. Szvjatopolk, ur. 1093-1113). Az első Szvjatopolk pedig Свѧтопо́лкъ Влади́мировичь, 979? – 1019. kijevi nagyfejedelem volt. A név elterjedésében és népszerűségében az ortodox területeken közrejátszhatott, hogy V. (VI.) István pápa 885-ben levelet intéz Szvatoplukhoz, melyben „Zventopalco regi Sclavorum” néven szólítja. (Monumenta Germaniae historica Epp. VII. No.1). Ebből a szláv népetimológia könnyen megalkothatta a Szvjátopolk ma is használatos „szent harcosokhoz tartozó” fogalmat. (Значение имени Святополк: Входящий в состав святого воинства)”.
Tehát azon nyelvek halmazát, amelyek egymáshoz közeli nyelvészeti kapcsolatot mutatnak, beleértve – de nem kizárólag -- a hivatalosan egy nyelvcsaládba tartozónak, nyelvrokonoknak ítélt nyelveket, és a közös alapnyelvre vissza nem vezethetőket jobb híján szlávból kölcsönzött „svato nyelveknek” tervezem elnevezni, a korábbi agenetikusnak tituláltak helyett. Ezzel kiküszöbölni vélem a házasság révén kialakult un. „sógori” rokonság-analógia használatát. Hátránya, hogy a „szvato” szó eredeti, igazi jelentése nem közismert, ezért szinte minden esetben magyarázatra szorul.
Bejegyzés: The agenetic relationship between languages (Bővített)
Géki 2023.02.21. 17:10:19
Én sem nagyon tudok jót... csak gondoltam, hátha az "apa" - tudna jobbat...!!!
Az a baj, hogy ez már a ngyedik jelentése ugyan annak a kifejezésnek.
1. Kezdetben vala a teljes azonosulás, nyelvek és népek rokonsága - ugyan az mint a családi kapcsolatok esetén.
2. Aztán jött egy másik, hogy csak "geneológiai" - eredet ( apai leszármazás) - de még midíg nyelvekre és népekre kiterjeszve.
3. Úgy 1980-1990 körül jött a "csak nyelvrokonság"... miután világos lett, hogy a genetikai származás bizonyíhatatlan. ( Manapság a finnugrisztikusok előtt újra felcsillant a remény, hogy a bizonyítás mégis csak lehetséges... csak már ugye túl sokat hazudtak közben. )
4. Oszt most meg jössz te az "agenetikus nyelvrokonság" fogalmának hsználatával... miközben tkp. tagadod a nyelvek rokonsági csoportosításának lehetőségét.
Szóval ugyan azt a hibát követed el te is, hogy nem használsz rendes kimunkált rendszerbeillő szakkifejezéseket - ettől pont olyanak tűnsz, mint a finnugrizmus... csak anyi a különbség, hogy azt gondolom, hogy te nem készakarva "ködösítesz"... de aki úgy akarja látni, annak meg van az alapja, a támadásra... meg is teszik.... ha jól érzékelem... valószínűleg jól.
Szóval... én gondolkodnék valami más elnevezésen...
Bejegyzés: The agenetic relationship between languages (Bővített)