Belszk, ukránul Bilszk, (Бельск, укр. Більськ) település — 50.0902, 34.6634 koordinátákon, Ukrajnában, az egykori Poltavai Kormányzóság területén, a Vorszkla folyó közelében fekszik. Ez a terület Poltava és Belgorod között található.
Ami felkeltette a figyelmemet e két helységnév hallatán, az a bel/bil gyök. Belgorod – egyértelműen két szóból tevődik össze, ez a „belyj” és a „gorod”. («белый» и «город»). De figyelembe vehetjük a szokásos magyarázatokat is, a fehér kőből, fehér hegyoromra való építkezést is, és akkor „Fehér hegyi vár/város” értelemű magyarázatot kapjuk. /Другое толкование связывается с названием меловой горы (Белая гора), на склонах которой расположен Белгород, тогда название имеет значение: город на белой горе. Orosz wikipédia/. Szlávok lakta területen igen gyakori a hasonló földrajzinév. De Belszk/Bilszk-nél más a helyzet, annak ellenére, hogy a mainstream szófejtés itt is a szláv „fehérből” indul ki! Mert lehet más magyarázat is. Kezdjük az orosz nyelvtannal. Hogy ne magamtól legyek okos, idézem a nyest.hu-ról Fejes László 2015. július 14-i cikkét (Megtévesztő címkék a borospalackokon):
„A trükk az, hogy az oroszban a magyar -i képzőnek megfelelő képző a -ск- [szk], melyhez aztán a számot, esetet, nemet mutató végződés járul. Így aztán ha a Крым [krim] ’Krím’ szóhoz hozzátesszük a képzőt és a megfelelő végződést, illetve a ’bor’ szót, akkor крымское вино [krimszkoje vino] ’krími bor’ lesz az eredmény. Számos oroszországi település neve szk-ra végződik, nem véletlenül: ez történetileg összefügg a hasonló hangzású melléknévképzővel: Brjanszk, Tomszk, Omszk, Arhangelszk, Izsevszk stb. Amikor az ilyen településnevekből képeznek melléknevet, akkor nem jelenik még egy [szk], hanem olyan, mintha a városnév melléknévi tővé válna, és rögtön ezt követi a melléknévi végződés is: ízlés kérdése, hogy azt mondjuk-e, hogy a településnévben szereplő képző esik ki, vagy hogy a melléknévképzőt nem teszik ki külön, vagy esetleg hogy a kettő egybeolvad. Ha Крымск [krimszk] város nevéből akarunk melléknevet képezni, akkor egyszerűen a városnév végére kell tennünk a megfelelő melléknévi végződést. A ’krimszki bor’ tehát крымское вино [krimszkoje vino] – ez pontosan úgy hangzik és úgy írják, mint a ’krími bor’-t” De ha megnézzük Omszk város nevének eredetét, akkor láthatjuk, hogy ez az Om folyóról kapta a nevét. Tomszk, meg a Tom folyóról. Izsevszk meg miről, másról, mint az Izs folyóról! De nem lóg ki a sorból Arhangelszk sem. A kolostoráról kapta a nevét kezdetben («Архангельский город»), majd később a lakóiról («архангелогородцы») váltott át Arhangelszkre (Архангельск) Lásd: Поспелов, 2002, с. 45. Tehát a városok/várak neve: Tomi-, Omi-, Izsi-, Arkangyalivári/város. Brjánszk egy kicsit bonyolultabb, itt a PVL 1146-nál említett Дебрянск-ból kell kiindulni. (Древнерусское слово дьбрь/дебрь означает горный склон, ущелье, ров, долина или низина, поросшие густым лесом и кустарником). Ez a szó megvan a magyarban is, mint „debrő”. Jelentése: „Gödör, mely vízmosás által támad” (Magyar nyelv. 1862), „gödör, széles völgy” (Idegen szavak szótára). Szerintem az etelközi szláv együttélésből maradt fenn, és a „honfoglalók hozták magukkal. De a helynévképző szerepe itt sem változik. A Belszk/Bilszk helynévben nincs szóösszetétel. Ez Béli/Bili helyet jelent. Úgy, mint Közép-Európában mindenhol. És adott a lehetőség a szláv fehér és a törökös úr-magaslat-fenség/fennség elkülönítésére. Ezzel próbálkozom írásaimban már több, mint tíz éve. https://www.yumpu.com/pt/document/read/65678233/bilecz-bel-ar/5
A Kárpát-medence és környéke tele van bél/bil tőre visszavezethető földrajzi nevekkel, olyan sűrűségben, amelyet a szláv nyelv elterjedése nem indokol. Ezeken a területeken az avar-török nyelvi hatás kimutatható. Jellegzetes példája ennek a Béla és Bél nevekből képzett földrajzi nevek. Ilyenekből a százat megközelítő nagyságrendben hozható példa. (Lásd a Jelek a Kárpátok körül; Fénylő, fehér, jel; Fenséges Úr és a Bel-Ár című könyveimben, illetve a blogomon közzétett írásaimban). Csak két példát említek, amelyek Belszk nevével azonos értelemmel bírnak. Az egyik Középbél (Bélapátfalva), a másik Pélmonostor (Beli Manastir). „Általában úgy tartják, hogy a település nevét az e tájon szállásbirtokos Bél nemzetségtől kapta. Ez meglehet, de a későbbi Bélyek bizonyíthatóan a birtokukról kapták az előneveiket. Elsődleges szerintem a jelzett, kiemelkedően fontos, rituális helyek „bél” megnevezése, jóval az Árpáddal bejövő nemzetségek letelepedése előtt. A Bán patak völgyében, pedig Bélapátfalvától Vadnáig az avarok nyoma megtalálható. A „bán” szó avar eredetű és Baján, avar uralkodó nevéből származik. A 11-12. században horvátokat telepítenek a környékre. (1220-ban már említik a Váradi Regestrumban Bánhorváti nevét). Ez a környék már a honfoglalás korában lakott volt” – írom Bélapátfalváról. Idézek Pélmonostor településnév helybéli magyarázatából is: „A Pél- előtag 1899.-ben lett hozzáadva, mert az volt a régi neve az ásatások helyének, amelyen a város fekszik. Maga a Pél előtag, nincs teljesen tisztázva, egyik monda szerint a helyi arisztokrata család vezetékneve, a másik szerint meg török szó: pel/bel, amely azt jelenti, hogy hegy/domb.” – olvashatjuk a pélmonostori Magyar Egyesületek Szövetsége - Savez Mađarskih Udruga honlapján. (Kiemelés: tőlem). És a többiről: „Pedig a bakonyi „Bél” azonos a pozsonyi (Magyarbél), a nyitrai (Bélicz), a sziléziai (Bielitz), a bükki (Bél-kő és Bélapátfalva), a bori (Bélbor), a hargitai (Bélhavas), a bihari (Béli-hegy és a Bél járás falvai és vizei), a zempléni (Bély), a Vigyázó-hegyi (Béles), a mezei (Bélmező vára), „Bél”-ekkel, sőt a „Bélára” visszavezethető nevekkel, amelyek felsorolásától eltekintek. Elég rátekinteni a névjegytérképemre, hogy észre vegyük e településnév hovatartozását. Mindezek a „Bél” nevű helyek tele vannak avar régészeti emlékekkel és ennek ellenére -- I. István óta -- szlávosítják őket”.
A kisenciklopédiának szánt Fénylő, fehér, jel című könyvemből kimaradt Belszk település. Pedig az itt feltárt erődítmény romjai az i.e. 7-3. századi szkíta nagyvárost feltételezik, amelyről már Herodotosz is megemlékezett Gelon ( Γελωνός) néven. „A gelónok (gelónoi: Γελωνοὶ) Hérodotosz (IV. 108) szerint görög gyarmatvárosokból elűzött – részben görög, részben szkíta nyelvű – népességet képviseltek. Elhagyván lakóhelyüket, a budinok Volga-menti országába költöztek, s ott Gelónosz városát lakták”. (wikipédia). Az erődről először Guillaume Le Vasseur de Beauplan (1595-1673 körül), francia katonai térképész adott hírt.
