A „rend” szó etimológiája körül elég nagy a „rendetlenség” a magyarban, és a többi idegen nyelvben is. Már az értelmezése is bonyolult. „Tárgyak, folyamatok szabályozott, áttekinthető sora, állapota, összefüggés, értelem, az az állapot, amikor minden a maga szokott helyén van”. „Ésszerű állapot; az élet alapvető teremtő képességének a megnyilvánulása”. Eredetéről írják: „Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén red, szlovák rad, orosz: ряд (‘sor, rend, osztály’). A magyar szó korai átvétel a 10. század vége előttről, egy szláv nazális *rend formájában”. Kelta: rendi (rend, sor)”. Perzsa: rand, rann, (nyom, rész), randītan (csapkod), kérdőjeles.

Írásaimban rendszerint a „Karácsony” szó kapcsán jön elő a régi magyar ünnepet, rendet jelentő csín gyök. Okleveleink tanúsága szerint, a személynévvé vált karácsony gyakori változata volt a Karacsin forma (Karachynus). A név megjelenését magyar és szláv nyelvterületen regisztrálták a korabeli iratok. Volt női változata is: Karácsuna. (Magyar Katolikus Lexikon). De a kracsun horvátul azt jelenti, hogy retesz, tolózár /ami keresztez/. Még ha az alapszava a kracs (lépni, ugorni) is, akkor is megkérdőjelezhető, hogy náluk (szláv nyelvterületen), miért nem maradt meg ez a szép szó, hogy karácsony? Nem sokkal logikusabb lenne azt feltételezni, hogy a magyar K-R-S-N képletből lett a szláv Krasun, majd Kracsun? A Kara-csin (csinos, ügyes fekete férfi) magyar személynév, amely dokumentáltan létezik már 1055-ben, úgy változhatott Karácsonnyá, mint ahogyan napjainkban a Szilveszter név – ami köztudottan erdei, erdőben élő férfit jelent – az óév búcsúztatásának ünnepévé lett. Sajátos szófejtésem a „fekete csín” megoldást adta a karácsony szóra. (A szláv „kracsun” „átlépő” eredeztetés igen erőltetett). Most szándékosan nem ünnepet, rendet írtam, mert a csín ennél több. Nézzük a meghatározásokat: ‘rend, mérték’: csínján bánik a pénzzel, ‘tetszetősség, ízléses külső’: külcsín. Származékai: csinos, csinosít, csinosodik, csinosodás, csintalan (‘rendetlen, szertelen, pajkos’), csintalankodik. A szemnek tetsző megjelenési forma, fejlett ízlésre valló elrendezés, szépség, kellem. Gondos művészi kidolgozás különösen írásművészetben. Dongamélyedés, amely hordó és más faedény dongáján a fenék beerősítésére való. Megfelelő eljárás, megoldás fortélya; ügyes megoldás egy bonyolult feladathoz; a dolog nyitja; mesterfogás. Összefüggések a „rend” szóval: csintalan=rendetlen, csinos=szép, rendes (figyelemre méltó, hogy a rend gyakori jelzője a szép: szép rendben; szépen, rendesen; szép rend stb.). Érti a csínját-bínját = tudja a módját (rendjét). A hordó csínja tartja sorban, rendben a dongákat. A szláv nyelvekben, pld. az oroszban, a csín (ó-rosz: чинъ), rend, szabályzat, illem, fokozat, kötelesség, rang jelentésű. (др.-русск. чинъ „порядок, правило, степень, чин, должность, собрание”). A jellemzően szláv beállítottságú hivatalos magyar nyelvészet szerint: a csín, „szláv eredetű: szerb-horvát čin (‘tett, rang, hivatal’), szlovén, szlovák čin (‘tett’). A szó legrégebbi értelme ‘rend, mód’ lehetett, s ilyen jelentéssel került nyelvünkbe is, a csintalan például ennek az értelemnek az ellentétese”. Ha tovább vizsgálták volna a szláv eredetet (pld. Vasmer szerint), akkor indiai, görög származást találtak volna. (Родственно др.-инд. cinṓti, са́уаti "накладывает, располагает, собирает, составляет, строит", са́уаs "куча", kā́уаs "тело", авест. čауеiti, činvaiti "выискивает, выбирает", с приставкой vī- – "разделяет", греч. ποιέω(*ποιέω) "делаю", беот. ἐποιεσε;). Szentkatolnai tamil változata: sinn-am (szépség), mongol: ćin-ek (szín, szép). Ebből a forrásból valószínűleg előbb merítettek a magyarok, mint a szlávok, akik valószínűleg az avaroktól, vagy a bolgár törököktől vették át ezt az ősi szót. A „csín” talán még a nagy Dzsingisz kán (kb. 1162 – 1227) nevében is szerepel. A magyartól eltérően, ugyanis a mongol kiejtés inkább Csingisz. (Lásd az oroszban és a mongolban is: Чингис хаан). A nagy kán eredeti neve Temüdzsin volt. (Modern Mongolian: төмөр, tömör). Hogy a „Csingiz” mit jelent – arra nagyon sok ötlet van. Az egyik a kinai Zhèng (meaning "right", "just", or "true"), ami helyest, igazat jelent. Ez igen közel áll a magyar „csín” fogalmához! De ez a 12. század, amikor Magyarországon kezdik már elfelejteni a „csín” igazi jelentését.  

Amikor életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb napja. Éjszakája, pedig a leghosszabb éjszaka. A Gergely-naptár 1582. október 4-én, csütörtökön lépett életbe oly módon, hogy az azt követő nap október 15. péntek lett. Luca neve a Lux (fény, fényesség, világosság) szóból ered. Luca, a naptárváltozás miatt, fedésbe került a katolikus szentestével. (13 + 11 = 24). A sötétség halála szüli a fényt. Fény nélkül nincs árnyék sem. A „kara csín” ezt fejezi ki. (Ilyen a télbúcsúztató/tavaszköszöntő ünnep is). Itt a csín a megújulás, a változás rendjét fejezi ki. (Szerény véleményem szerint.)  

A Pallas nagylexikona Karácsony név alatt – a 16. század közepén élt – Györgyöt említi, akit hívtak néhol Karácsondy Gergelynek is. Azt írja róla, hogy: „Roppant testi erejéből és ijesztő alakjáról »fekete ember«-nek is nevezték.” Kiemeli a tulajdonságai közül, hogy „vallásos színezetű szabályokkal példás rendet tartott táborában”. Nem célom a martalóc vezér történetének elmesélése, csupán feltűnt, hogy ezt a Karácsony nevű egyént „fekete” és „csint”-t, azaz rendet tartó személynek ismerték. Ebben az időben még keresztnevükön hívták az embereket, és a vezetéknevük általában valamiféle tulajdonságukra, hovatartozásukra utalt. Karácsondy is ilyen „ragadványnév” lehetett ebben az esetben. De lehetett egyszerű lakosnév is. Ennek ellentmond ugyan az a tény, hogy Nagybányán született. Nincs ismeretem arról, hogy Karácsond faluhoz (47.73, 20.027) lett volna valami köze. Szirmay Antal könyvében (Szathmár vármegye' fekvése történetei és polgari esmérete, 1. kötet. 1809) csak annyit ír róla, hogy „Karácsondy Gergely Nagy-Bányára való, nép ámító, a’ népet fel lázította, de Debreczenben feje vétetett.” (1570).  

A Magyar Katolikus Lexikonban ez áll: „a Karácsony szó gyökere vsz. a lat. incarnatio. Mások szerint szláv jövevényszavaink legősibb rétegéből származik: a korcun, 'átlépő' (a Karácsony téli napfordulóra utal) a korciti, 'fordul, lép' igenévi származéka. A magyarokon kívül csak a keleti szlovákok, máramarosi ruszinok, valamint a huculok jelölik e szóval az ünnepet, más szláv népeknél a bozié, 'Istenfia' él. A kutatás sokáig a román cracium átvételének tartotta a Karácsony szót”. Továbbá: „A niceai zsinat 325: tette Karácsony napjára a születés ünnepét, hogy az ariánusokkal szemben, akik tagadták Jézus istenségét, ezzel is az emberré vált Istent magasztalja. A napot nem véletlenül választották ki: a Mithrasz-kultusz ekkor ünnepelte a Nap születésnapját és sötétség fölötti győzelmét (Natalis Solis invicti). A legrégibb Ny-i tanúságot 354: a Depositio Martyrum adja. 361: Galliában, 380: Hispániában kezdték dec. 25: ünnepelni”.  

A hitelesség kedvéért leírom, hogy a szlávok (csehek, oroszok) hogyan látják ezt a kérdést, és hogyan vették át tőlük a németek, az angolok a wikipédián. Kezdem azzal, hogy Oroszországban is van Karacsun nevű falu. (Старый Карачун). Megtalálható a térképen Szuzdáltól kb. 50 km-re ÉK irányban, az 56.7263, 41.0608 koordinátákon. Csak megjegyzem, hogy tőle 3 km távolságban egy kis település van, aminek a neve Vaszkreszenszkoe (Feltámadás). Karácsony és a Húsvétra utaló helynevek egymásmellettisége jelenthetne valamit, de hát Vaszkreszenszkoe (Воскресенское) névvel – csak Oroszországban – 75 falu található! Karacsun etimológiája elég vitatott itt is. (Jellemző, hogy meg sem említik a magyar név, vagy ünnep előfordulást, egyedül a román Karácsony crăciun kerül terítékre, Hugo Schuchardt (1842-1927) német nyelvész által, aki nem tartja szláv eredetűnek). Etimológiai magyarázattal többen is előálltak: Alexander Potebnja (1835-1891), a „lépni” változat («крачити», «крак»— шаг, нога), Vladimirov, P. V. [1](1854-) a „gonosz lélek, ördög, halál” (злой дух, чёрт, смерть) híve,  Friedrich Vasmer (1886-1962) véleménye megegyezik Potebnjáéval, de Schuchardttal szemben szláv eredetűnek tartja. (Előszláv: сделать шаг вперед). Néhányan[2] a „rövidülést” (от «краткий») a latin brum ä =brevissima, legrövidebb nap (dec. 12) változatát említik. Vannak népi változatok, amelyek a török eredetű „kara=fekete” értelmezést elfogadják, hivatkozva a környékbeli törökös helynevekre. (Якшино, Яманово), de a „csunnal” nem tudnak mit kezdeni. Szerintük lehetséges a „csuma” (ЧУМ т.е."смерть") értelmezés is. Ez a „sötét” változat erősen tartja magát a szláv környezetben. Azt írják az Ókaracsun (Старый Карачун) falu névmagyarázatánál (www.calend.ru), hogy Karacsun (Корчун, Чернобог), a szláv mitológiában a halál istene volt. (Pld. a marha dögvészé). Úgy gondolták, hogy a Csernobog (Sötét isten) rövidíti meg a nappalokat. Szolgái, a viharfarkasok, sátán-medvék hozzák a fagyot, a hóvihart. Ezt fejezik ki a népi szólás-mondások: „Megjött neki a karácsony!”, „Elkapta a karácsony!”[3] stb. Az orosz Wikipédia szerint a Korocsun (Orosz: корочун, карачун, szlovák: Kračún, román: Crăciun) az Advent és a téli napforduló (dec. 12, ma dec.25.) régi orosz megnevezése. Első írásos lejegyzését az 1134-es Novgorodi Krónikában találták meg. (B Новгородской первой летописи). Mint írják, az orosz mellett még a belorusz, ukrán, bolgár és a szlovák nyelvben maradt fenn ez a szó. (Érdekes, hogy nem tudnak a szerb, szlovén, horvát változatról, ahonnan a magyart származtatják egyes tudósok). Nyugat-Ukrajnában és Galiciában van nagy hagyománya a Karacsunnak, mint Szentestének. Délvidéken inkább a pogány „Koleda” (Каляда, Коледа, Постная кутья) ünneppel azonosítják. Ez a latin calendae; calo „hívás, könyörgés”, vagy a görög καλάνδαι szóból ered. A néphit szerint a Föld-anya (Anahita) évente csak két esetben, dec. 25-én és május 10-én tudja a hamis átkot szétoszlatni. (Elképzelhető, hogy a szamosháti mondásnak: „késő Karácsony után kántálni” ilyen gyökerei lehetnek). Az ünneplésre Karácsonykor kerül sor. Ajándékozás, kenyérsütés, a sokmagvas „kutia” kása készítése stb. ma is élő szokások. (Nálunk talán az újévi – „kiskarácsonyi” -- lencse evése lehet kapcsolatban ezzel a szokással.). Amiért idézem az orosz wikipédiát az ünneppel kapcsolatban, az az a szó, amely még nem hangzott el a szláv történetben, de itt éppen ezt használták: „Az ünnep illedelmesen kezdődött – vacsorával a szülői házban.” („Начинался праздник чинно — ужином в родимом дому”). Ez az a szó, amit a karácsonnyal kapcsolatban a magyar krónikák már 1055-ben lejegyeztek, és a szlávok még ma sem találtak rá! Ez a CSIN és nem a „csuma”! Nem a halál, hanem a születés az élet, a fény ünnepe. Természetesen a sötétből születik a fény, az ősöktől származnak az utódok, (erre utal „kutjá” evés, a holtak tiszteletére, «для душ умерших»). Így lesz a „fekete csín” hun-avar-magyar pogány ünnep keresztény Karácsony, amit tőlünk vesznek át a szlávok és a románok[4] is. A gyökerek olyan mélyek a magyar népnyelvben, hogy még a kereszténység is kénytelen volt befogadni és hivatalosan is elismerni, hogy Jézus születésének szent estéje magyarul: KARÁCSONY. Sajnos erről a közvetlen szomszédjaink nem akarnak tudomást venni. A magyar uralkodó elit meg úgy gondolta, hogy „szóra sem érdemes”, hiszen van itthon is elég változata a karácsonymagyarázatnak. Azért vigyázzunk, nehogy csintalansággal vádoljanak a szláv anyanyelvűek, ha magyarul „Boldog Karácsonyt” kívánunk nekik.