„Királyom! Árpád és Bor vére közt folyó dologban, bíró csak Magyarország lehet” – mondja Bánk bán a róla szóló Katona József drámában.
A honfoglaló Bor (Baár/Kalán) nemzetség nevét, hol együtt, hol külön-külön említik. Az Etétől származó nemzetséget Kalánnak, később Bárnak (Baár, Boor, Bor) mondják. Igaz viszont, hogy Csoma József : „Magyar nemzetségi címerek” című munkájában (MTA Bp.1904. 1256 o.) azt írja, hogy „a tatárjárást megelőző időből még csak a Bór nemzetségről van tudomásunk. A Bór nemzetségből származó Bánk bán (1199–1223) bírta ugyanis Csomát és Gortvát, de mint Gertrud királyné meggyilkolásának részese, IV. Béla király trónra léptével, elvesztette összes méltóságait s javaiba IV. Béla adományával Geche barsi főispán lépett”. Karácsonyi János a 14. századi oklevelekben szereplő birtoknevekkel viszont azt bizonygatja, hogy „a Baár (Boor) nemzetség előbb Kalán, az Ug előbb Bél nevet viselt”. (Karácsonyi János: Magyar Nemzetségek I. 139-140. old.). De igen gyakran használják a Bor-Kalán formát is. És ez – mint alább bebizonyítom – nem is alaptalan feltételezés!
A Bor-Kalán nemzetséget krónikáink a hét vezértől származó nemzetségekkel egyenrangúnak, Anonymus meg a nemzetség ősatyját, Ondot, a hét vezér között tartja számon. Ezekben és a középkori okleveleinkben gyakran szerepel a nevük. Györffy György írja, hogy „a Magyar Krónika egy igen archaikus részében Géza házasságáról szólván megemlíti, hogy Géza házasságát Béld vagy Belüd (Beliud) hozta létre, aki Kalán (Kulan) leányát bírta nőül”. Anonymus – az Árpád-kori birtokviszonyokkal egyezően – Csongrád megyében jelöli meg a Kalántól leszármazó úri nemzetség (a Kalán-, más néven Bor- vagy Bár-nem) szállásbirtokát. Ebből a nemzetségből származott Bánk bán is. Birtokaik voltak különösen az ország déli részeiben, Csongrád, Baranya és Valkó megyékben meg egyebütt is, mint Esztergomban, a bolondóci vár környékén, Sopronban, Beregben stb.
A nemzetség Konrád vagy Korláth fia Bánk bánban érte el fényének tetőpontját, ki Imre és II. Endre királyok korában (1199-1223) nádor, erdélyi vajda, tótországi bán, országbíró, és biharkeve-, pozsony -, zala stb. megyei főispán volt (l. Bánk bán és Benedek), de midőn javait elkobozták, régi hatalmát a nemzetség soha többé vissza nem nyerte. Az Arcanum Adatbázisban szerepel, hogy „a többnyire Baranya megyében birtokos Kálán nemzetségből, mely különben csak a Bór nemzetségnek egyik hajtása és melyet azért leghelyesebben Bór-Kálánnak nevezünk, bizonyos Nána származott, kiről csak azt tudjuk, hogy Pózsa nevű fiút hagyott maga után”. Máshol: „1256-ban Szermonostor kegyura, Bor-Kalán nembeli Pósa fia, Nána ispán, örököse nem lévén, hatalmas vagyonát a monostorra hagyja”. A Tolna-megyei Alsó-, és Felsőnána történelme csak a 18. századtól követhető, de valószínű, hogy a falvak névadásában ennek a Nána nevű főúrnak is szerepe volt.
A 15. századi Thúróczy Krónikában Bor közvetlenül Hunor leszármazottjaként szerepel. (bor: qui fuit hunor). Sokan úgy tartják, hogy Bor ősapánk emlékét őrizzük Borszék város nevében, mert itt lehetett a nemzetség székhelye. Ezek után nézzük meg milyen kapcsolat lehetett a Bor és Kalán nevek között, és egyáltalán mi lehetett a névadás motivációja?
Mivel a név szerepel az Árpáddal bejött „honfoglalók” névsorában, célszerű volt a keleti „Szittyaföldön” keresgélni, hátha ráakadok hasonló szavakra. Nem sok kutakodás után rábukkantam mindkét név korabeli formájára. A „bor” szó szláv „fenyő” jelentése elég közismert, de nemzetségnévként nem nagyon tudtam elképzelni, ezért ezt egyelőre „átugrottam”, a szőlőléből erjesztett ital nevével együtt. Találtam viszont egy másik jelentést ami, mint később kiderült szinte azonos értelmű a „kalán” szóval. Kezdjük tehát a „borral”!
A bor szó jelentése az orosz nyelvben
A „fenyő” jelentést már többször tárgyaltam, ezt most elhagyom, mert nemzetségnévként nem valószínűsíthető. (A „bor” a száraz, homokos talajú fenyőerdő népies orosz megnevezése. Földrajzi helynév: Bor, város a Volga bal partján, Nyizsnyij Novgoroddal szemben, az 56°21′37″; 44°03′33″ koordinátákon). Megtaláltam viszont azt, hogy a „bor” a régi oroszban „erőn felüli, külön adót” is jelentett. (Слово бор вообще означало в Древней Руси побор, подать. Побора, чаще мн. поборы, поборов: Чрезмерный налог, непосильный денежный или натуральный сбор.) Ezzel kapcsolatos a ma is használt сбор, убо́р (beszedni, begyűjteni, adóztatni) szavak. Túl azon, hogy hasonló jelentést találtam a „kalán” szóra is, nemzetségnév generálónak ezt sem tartottam. Találtam viszont érdekes jelentéseket a török nyelvek között.
A bor szó jelentése a türk-török nyelvekben
A facebook-os „Studia Turcologica” csoportbeli ismerőseim tájékoztattak arról, hogy a török nyelvű népcsoportok között a „bor” szónak még vannak olyan jelentései is, hogy „kréta” és „bor”. A kréta ezen értelmezése az ásványvíz forrásokkal van kapcsolatban, mint „Bor csokrák” (Бор - чокьракь переводится, как замелованный источник), ami mészvizes forrást jelent, a krimi tatár és a kumik nyelvben. (A kumikok főleg Dagesztánban élnek. Kisebb számban megtalálhatók a Tyumenyi területen, Észak Oszétiában, Csecsenföldön és a Sztavropoli határterületen). Van olyan településnév is ezen a környéken, hogy Bor Çoqraq (Ma Zavodszk, 44.918056°, 34.076389°, Szimferopol mellett). Az egyik informátorom szerint van Bor-víz (Бора-су) nevű ásványvízforrás a kumikoknál Oszétiában. Borisztenész a Dnyeper folyó istene volt. (Bor isten tehát a Dnyeper lakója volt). Már Hérodotosz is írt róla. Berezán szigeti város és Olbia védőistene. Miután az imádását az olbiai görögök is átvették, Hérodotosz nem sorolta a szkíta istenek közé. Az Olbiában talált nagyszámú orfikus szimbólum alátámasztja azt az elképzelést, hogy Olbia volt a sztyeppei és a görög kultúra érintkezésének egyik gócpontja. A mintegy egy évezredig fennálló várost a milétosziak alapították, hogy innen kereskedjenek a szkítákkal, akik gabonájukat, halukat, rabszolgáikat különböző görög árucikkekre cserélték. A kolónia nevének jelentése görögül "vidám" vagy "gazdag". A görög megtelepedés első nyomára a Déli-Bug torkolatában fekvő, apró Berezany-szigeten bukkantak a régészek; az itt kiásott cserépedények az i. e. 7. század végéről származnak. Lehetséges hogy területén már létezett korábban a kis szkíta település és az sem zárható ki, hogy a sziget az ókorban még félsziget volt. A berezanyi városka az. i. e. 5. századig állt fenn, amikor feltehetően beleolvadt a gyorsan növekvő Olbiába.
„A Borszék talaja legújabb mészképződvény, amelyet a nép borkőnek nevez.” – olvashatjuk Borszék leírásánál Orbán Balázsnál. Savanyúvíz – ebből származik a „borvíz” megnevezés, sőt szerintem a pataknév is! Lehetne kelta eredetű is: a régi ír nyelvben a „bor” zúgó, pezsgő víz jelentésű volt. Tehát feltételezhetjük, hogy a borvíz eredeti jelentése „mészkővíz” és ez a türk bor (kréta) szóból származtatható! Valószínű, hogy Ștefan Ciobanu román történésznek igaza volt, amikor (az 1436-os említésről) azt állította, hogy a Chișinău (szerinte Kisjenő) melletti Borcut (Borkut) forrás neve magyar eredetű. Állítását azzal is igazolja, hogy a város környékén számos magyar helynév található, mint pl. Borkút, Ghidigis (Hideges), Orhei (Várhely). (Ştefan Ciobanu: Chişinăul, editat de Comisia Monumentelor Istorice, secția Basarabiei, 1925, 17. o).
Találkoztam olyan változattal is az ótörök, türkmén, azerbajdzsán török és óújgur (kasgár) nyelvekben, ahol a bor/boz szó a szürkésfehér, barnásszürke (серый, мишар, сивый, пепельный, бурый) színek jelölésére szolgált. /Сравнительный словарь. Под редакцией и с вступительной статьей В. А. Дыбо. М.: "Наука", 1971. Том I. 183-184. с./ Ugyan itt van még a „bor” szónak az ótörök nyelvben „vihar” jelentése is. Az Altáj környékén a „bora” -- hó, vagy homokvihar. Ez a jakut nyelvben buraj (széthord, szétszór).
Kalán a török nyelvekben
Az orosz-tatár kapcsolatok során találtam rá arra, hogy a „kalán” (qalan) egy adónem volt, amit a többi szokásos adóval, mint a harádzzsal együtt fizettek meg. („Главным из «обычных» налогов был харадж, поэтому калан, в общем, соответствует хараджу” -- Сергей Нефедов: Война и общество. Факторный анализ исторического процесса. История Востока). A kazah világban ez az adónem később is fennmaradt: „Налоги в казахском корпоративном обществе: зякет, ушур, калан, купчур, тагар, бадж, харадж”. Igaz, hogy itt egyezés van a „bor” egyik orosz jelentésével, de ez nemzetségnévként nem nagyon értelmezhető.
Folytatva a kutatást, egy törökös csoportból kaptam ötleteket. Azt írják, hogy a török nyelvben a „kalan” szónak van egy „maradék, elmaradó” értelmezése is a „kalmak” qalmak (marad) igéből. Qalmaq -- оставаться, остаться. / Azərbaycanca-rusca lüğət/. Számomra így már szinte magyarul is érthetővé vált, hiszen kalan- tővel számos szavunk rendelkezik: kalangya, kaland, kalamajka, káló. A kalangya szó magyarázatánál elég nagy a kalamajka a szótárainkban. Általában a szláv eredeztetés dívik. „A kalangya szó szláv közvetítéssel került a magyarba, az erdélyi magyar nyelvjárásokba valószínűleg az ukránból. Gabonacsomó értelemben későbbi forrásokban bukkan fel, s szűkebb területre korlátozódik elterjedtsége. – Irod. Paládi-Kovács Attila: A széna takarása a magyar parasztságnál”. (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970). Korábban -- a feudalizmus adórendszerét tanulmányozva – én is foglalkoztam a „kalangyával”. „A gabona után az egyház tizedet, az uraság kilencedet szedett. Az 1500. évi ártikulus (norma) úgy határozta meg, hogy csak abból lehet tizedet szedni, ami a kilenced beszedése után megmarad. Az egység a kepe, a kereszt, a kéve volt. Abban az időben a kepe 15-50 kévéből, a kereszt általában 15 kéve volt. Ha dőlt volt a gabona, vagy sietni kellett akkor kalangya-boglyába rakták a lekaszált gabonaszálakat. Ilyenkor nem terményben, hanem készpénzzel fizettek, holdanként 6-8 dénárt”. (Bilecz Ferenc: Epizódok Nak falu 20. századi történelméből. Helytörténeti pályamű. Szekszárd, 2013.) Tehát a gereblyével, villával boglyába összerakott ELMARADÓ gabonaszálak halmaza volt a „kalangya boglya”. A „szakértői félreértés” ott van, hogy a kévébe kötött, keresztbe rakott gabonát is ide értették: „ kalangya -- aratás után a kévébe kötött és a tarlón összehordott gabona vidékenként változó nagyságú egysége. A rak jelentésű klado-klasti szláv szóból származik. A 16–17. sz. folyamán helyenként a kereszttel, kepével azonos értelemben is használták (pl. Székelyföld: „felkalangyázni”: a gabonát keresztbe hordani). Általában a kalangya a kereszt kétszerese, a kepe fele volt, 26–32 kévéből rakták össze”. – Irod. Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból (A nyíregyházi Jósa András Múz. Évkve, I., 1958); N. Kiss István: 16. századi dézsmajegyzékek (Bp., 1960).” Véleményem szerint pontosan az ellenkezőjéről van szó. A kalangya megkülönböztető jelző, az összekötött, kévékbe, kepébe (keresztebe) rakott, rendezett gabona, széna halmaztól. Az össze-vissza, kesze-kusza maradék szálakból összerakott csomó volt a „kalangya boglya”. Még az idézett „szakmai” irodalomban is utalást találunk erre – ha odafigyelünk: „Kalangyákban fekütt még a gabona. (Kisf. Sánd.). Ha tűz támadván tövisre talál, és környülfogja a gabonának kalangyáit. (II. Mózs. 22. 6. Káldi). 2) Némely tájakon igy nevezik a petrencébe vagy baglyába, v. máglyába rakott szénát, s egyéb takarmányt is.” Ezért nem lehetett kilencedet, vagy tizedet szedni a kalangyából, mert itt a mennyiség bizonytalan volt! És ez meggyőző érv a kalangya maradék, elmaradó, összevissza jelentésére, amit a középkorban még magyarul is értettek. De alátámasztja ezt az értelmezést a kaland, kalamajka, kallódik, káló szavunk is. Elkalandozik, elkóborol, össze-vissza, céltalanul járkál. Nagy rendetlenséget (kalamajkát) csinál. Elveszik, elmarad az ami elkallódik. A káló a veszteség, ami elmaradt, kimaradt a többiből! Itt vannak szinte nevetséges „szakmai” értelmezések is, mint pl.: „kalamajka -- zűr. Az ukrán Kolomea helynévből. Kolomija”. Tehát bátran hihetünk annak, hogy a „kalán” szavunk a türk/török kapcsolatokból maradt fenn. De hogyan lesz „maradék” jelzője egy nemzetségnek? Erre több magyarázat is kínálkozik.
A nomád legeltetést folytató törzseknél, voltak védelmi célokból elmaradók, otthonmaradók is. Ezek vezetőjének már lehetett olyan ragadványneve, hogy Kalán, azaz „maradó”. A keleti titulusokban több ilyent is találunk. Az ujguroknál azonban használatos ez a másod, vagy további szülött fiúgyermekre, vagy a fiatalabb testvérre is. Lásd Qalan-Arslan nevét, aki az Ikóniumi Szultánság (Rüm) uralkodójának Kiliç Arslannak (1079? – 1107) az öccse volt. Az „Ifjabb Oroszlán” – tökéletes név. De Kalán Bor? Ez is összejöhet! A magyarban, de a bolgár törökben is az újbort fiatal, erős bornak tartották. „болг. (дели)боран ‘крепкое молодое вино’ ~ кум. диал. бор юзюм/боз юзюм ‘красноватый виноград’” -- /Анастасия Маркова: История древних и средневековых взаимоотношений языков Северо-Восточного Кавказа и Дагестана с русским языком/. Ennek megfelelően a „Kalán Bor” nemzetség névadó ősei fiatalok, erősek lehettek, mint az ÚJBOR!
Aki nem hiszi, olvassa el még egyszer!
