A Białowieża-erdő (lengyelül: Puszcza Białowieska; belaruszul: Белавежская пушча; oroszul: Беловежская пуща) az európai síkvidéket egykor borító őserdő máig fennmaradt darabja. Lengyelország és Fehéroroszország határvidékén fekszik, Bresztől 70 km-re északra és Białystoktól 62 km-re délkeletre. (52.752128°, 23.929128°). Európa legrégibb védett rezervátuma. Hivatalosan úgy tartják, hogy a mai nemzeti parkot Jogaila litván nagyfejedelem (majd II. Ulászló néven lengyel király, Nagy Lajos király veje) alapította 1409-ben. (Egyébként, Nagy Lajos 1370-től 1382-ig lengyel király is volt).
Białystok (N 53.12906 E 23.15781), csaknem 300 ezres nagyváros. Nevét a rajta átfolyó Białka patakról kapta. A városnév kéttagú szóösszetétel. Második tagjának (-stok) a jelentése: „lejtő”, és jatving eredetű. A legendák szerint Białystok nevét Gediminas litván fejedelem adta 1320 körül. Történelmi forrásokban először 1437-ben említik, amikor a Białka folyó körüli földeket Jagelló Kázmér király Raczko Tabutowicznak adományozta. (A Jagelló-dinasztia a Gediminas-ház mellékága). Ezek szerint a városnév értelme „Fehér domboldal”, pontosabban „Fehér lejtő” lenne. A név első tagját (Biały) együtt tárgyalom a Białowieża névvel.
Nézzük akkor kicsit részletesebben a Białowieża nevet!
Ez is egy szóösszetétel: Biało és wieża. Kezdjük az általánosan szlávnak tartott „bialo”-val, ami közismerten „fehéret” jelent. A Közép-, és Kelet-Európában, valamint Kis-Ázsiában rendkívül sűrűn előforduló hasonló formátumú és hangzású helynevek indokolják a szelektálást. A „bel/bil” tövű neveket legtöbbször „fehér” jelentésű szlávnak, de igen gyakran „úr/magaslat” értelmű török eredetű szavaknak is tartják, ami az ősi Bél/Baal istennévre vezethető vissza. Vonatkozik ez a „Bela” alakú személy-, illetve köznevekre is. Írásaimban ezekre számtalan példát hozok fel. A „wieża/ вежа” nem kevésbé rejtélyes szó! Feltűnése szinte kizárólag szláv nyelvterületeken tapasztalható a középkor derekán. A helynév legismertebb példája talán Sarkel orosz neve: Белая Ве́жа. Ez a kazár „Fehér ház” fordításából ered. Köznévi példa a magyarokkal kapcsolatos, amikor a PVL szerzője a magyarok 898. évi kijevi „megjelenésről” ír. „Идоша угре мимо Киевъ горою, еже ся зоветь нынѣ Угорьское, и пришедше къ Днѣпру, сташа ВЕЖАМИ; бѣша бо ходяще, яко и половци.” („Vonultak a magyarok a Kijev hegye mellett, melyet most Magyar hegynek neveznek, és a Dnyeperhez elérve SÁTRAKAT állítottak, úgy vándorolva, mint a polovecek”). Ez a két példa szemléletesen tükrözi is azt az anomáliát, ami e szó körül kialakult. Ugyan is a legelterjedtebb vélemény szerint a „vézsa” szó jelentése: kőház, torony, bástya. Igen ám, de a nyelvészek kiderítették, hogy ez a szó a húzni, vezetni értelmű szláv szóból származik! /Из праслав. *věža, *vězi̯a (от vezǫ, русск. везу́), т. е. "дом-повозка на полозьях или колесах"/. Ennek gyakorlati értelme is van, mert a „mozgó sátrak” (sátoros szekerek) a középkorban igen elterjedtek voltak. Tehát Sarkel vára nem lehetett „guruló torony”, a magyarok pedig nem építhettek „bástyákat” Kijev köré! Tehát a „vezsa” szó – értelem szerűen – hol „bástya, torony”, hol pedig „hordozható sátor” jelentésű!
Csak érdekességként megjegyzem, hogy a 19. században Jerney János utazásai során (Levédiát keresve) találkozott ilyen a „szegedi ernyős kocsikhoz” hasonló szekerekkel, és ezeket a krimi tatár tulajdonosaik (és a környék szláv lakói is) „madzsar”-nak hivták. „Szekereik, a madzsar nevet viselők, egyről egyig hárshéj hasitványból és teveszőrből szőtt ponyvával beborított magos ernyővel ellátvák, odalaik pedig kassal birtak; szóval úgy megvédvék alul és fölül, hogy szél sem férkezhetnék belsejükbe. A' keréktalpak egy darabból készültek, 's az összeeresztésnél iszkábával erősitettek, mint az oroszoknál is szokás; különben sem tengelyén sem oldalán bár minő vasmű nem vala észrevehető. A' kerekek nagysága és oldalak szélessége okozza, hogy a' szegedi ernyős kocsiknál jóval magosbak, máskint mindenben hasonlók” – írja. (Jerney János keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845. II. Lebediai út. Pest 1851).
Visszatérve a lengyel-litván területre, a 13. századi Halics-Volhíniai Krónikából megtudhatjuk, hogy a Białowieża-erdő mellett, a rezervátum déli határán, 1276 és 1288 között a volhíniai nagyherceg Vlagyimir Vaszilkovics (1249/1250-1288) felépíttette Kámenyec várát (Каменецкая башня, vagy Каменецкая вежа). (A bástya a torony szinonimájaként is használatos. A magyar címerleírásokban szereplő bástyákon általában tornyot kell érteni). Ez egy – máig is álló – téglából épült vártoronyból és körülötte létesített faépítményekből állt. A torony 30 m magas, ötszintes. A falak 2,5 m vastagok, vörös téglából rakottak. A torony külső átmérője 13,6 m. Hasonló lakótornyok épültek a 12-13.században szerte Európában. A torony színe mindig is vörös volt, mivel a sötét színen a sérülések kevésbé voltak észrevehetők a kőhajító gépkezelők számára, mint a világosabb falaknál. Mégis az utókor „Fehér toronynak” (Белая вежа) nevezte el. Sokan úgy tartják, hogy a białowieżai-erdő erről a toronyról kapta a nevét. („Białowieża means White Tower in Polish”. Angol wikipédia).
Ez a vaddal (bölényekkel) teli csodálatos őserdő a 13. és a 14. század határán a litván hercegek, 1346-tól a lengyel-litván perszonálunió, majd 1795-től Oroszország tulajdona lesz.
Összefoglalva az eddigieket, úgy tűnik, hogy Puszcza Białowieska jelentése „Fehértoronyi őserdő”. Akkor mi a gond? Csak az, hogy a leírtakban az is benne van, hogy a torony, amiről a nevét kaphatta, sohasem volt „fehér”! Továbbá az erdők általában a helységről kapják a nevüket. Ha a helység jellegzetessége a torony (bástya), akkor az arról. De itt a vár (torony) neve nem lett „fehér”, azaz Białą Wieżą, hanem kőből készült, Kő bástya, azaz Baszta Kamieniecka lett a megkülönböztetett név. Tehát, ha az erdő a toronyról lenne elnevezve, akkor nevének Puszcza Kamieniecka Wieżą formájúnak kellene lenni. Ezért létezik egy olyan változat, hogy a természetvédelmi park neve Białowieża (52.701111, 23.869444) település nevéből származik. Itt, pontosabban tőle 5 km távolságban fekvő Stara Białowieża helyen (52.734167, 23.790278) bukkantak egy 9. századi szláv település nyomaira, ahova később I. Zsigmond, (1467-1548) lengyel király (1506-tól haláláig és litván nagyfejedelem) vadászkastélya épült. A város (Białowieża) 1596-ban települt át a mai (szárazabb) helyére. A Vasa-dinasztia idejében 1639-ben épült vadászkastély az orosz-lengyel háború során 1658-ban leégett. A kérdés csak az, hogy a Białowieża település honnan kapta a nevét, ha már a „fehér tornyot” elvetettük? Szerintem a megoldást a név első tagja rejti!
Fentebb már említettem, hogy a Bialo/Belanak van egy másik -- a Béla személynévvel kapcsolatos – értelmezése is. Tudjuk, hogy a Béla név, a hun időkig visszamenőleg, pogány magyar név. Nem véletlen hogy sok magyar herceg és király viselte ezt a nevet. Míg Béla nevű szentet nem ismerünk. De, hogy jön ez össze a „Belájá vezsával”? Elmesélem!
Imre herceg halálával kezdődik a történet. István király utód nélkül maradt. Kire hagyja a koronát, az országot? Unokatestvérének a fiait, András, Béla és Levente hercegeket Koppányfiaknak tartotta, ezért a trónt rájuk nem szívesen bízta volna. Viszont bántani sem akarta a hercegeket, ezért azok Csehországba menekülhettek. Itt Ulrik herceg szívesen fogadta őket, de miután II. Mieszko bujdosó lengyel fejedelemmel összejöttek, annak hatalomra kerülése után Lengyelországba mentek. Ez 1031 és 1034 (Mieszko halála) közötti időben történt. András és Levente tovább ment Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem udvarába, de Béla maradt a lengyeleknél. Hogy miért ment tovább a két herceg? Talán azért, mert anyjuk onnan származott! „Szár László herceg Rusciá-ból hozott feleséget. Gyaníthatóan magyar származású felesége lehetett Vlagyimir egyik fiának, Szvjatoszlavnak, aki apja halála után (1015) Magyarországra akart menekülni, de ellenfelei a Kárpátokban utolérték és megölték. Az 1030-as években pedig Bölcs Jaroszlav (1019. 1054) adott menedéket a menekülő Vazul-fiak közül kettőnek, Andrásnak és Leventének. Az előbbihez feleségül adta Anasztázia nevű leányát, akiből az első Kijevből származó magyar királyné lett.” / FONT MÁRTA Az Árpádok országa. Tiszatáj, 2001. nov./. Később (2015-ben) Font Márta ezt írja: „A magyar krónikakompozíció azonban csak annyit tud, hogy András király felesége a Kijevi Ruszból (de Ruscia) származott. A Kijevi Rusz legelső, 12. század elején íródott krónikája, a Poveszty vremennyh let (PVL) magáról a házasságról sem tesz említést.[1] Brémai Ádám krónikájából tudjuk, hogy Bölcs Jaroszlav leánya volt (filia ducis Ruziae Gerzlef)[2], ám a Kijevből származó királynénak a neve csak egész kései forrásban fordul elő.[3]” (Font Márta: I. András és Bölcs Jaroszláv. VILÁGTÖRTÉNET ● MTA. 2015. 4. 607-623. o.)
Mivel ebben az időben történt Közé-Európa uralkodóházainak keresztény hitre való áttérése, Lengyelországban Béla felvette a római kereszténységet és a keresztségben a (Bélára legjobban hajazó) Adalbert nevet kapta. Andrásnak Kijevben az ortodox kereszténység jutott, neve is ezt tanúsítja. Eredeti pogány nevét a források nem őrizték meg. Levente megmaradt ősei hiténél!
Béla herceg igen népszerű lett a lengyelek között. Ez az időszak a lengyel állam harcainak időszaka volt a Balti pomerán törzsekkel. Béla részt vett ezekben a harcokban, olyan kiemelkedően, ahogy az akkori krónikák írják -- Mieszko jutalmul feleségül adta hozzá a lányát. Ahogy a legenda mondja, Béla párbajozott a pomeránok vezérével, legyőzte őt, innen ered Mieszko hálája. A valóságban az történhetett, hogy Béla lengyel földön elérve a nagykorúságot, az 1037–1038 körüli pogánylázadás leverésében működhetett közre, és segíthette Kázmér visszakerülését a hatalomba. Ezzel érdemelte ki, hogy Kázmér a legfiatalabb leánytestvérét feleségül adja hozzá. Az 1038–1039 táján létrejött házasság megerősíti Béla két idősebb fiának, Gézának és Lászlónak 1040-re, illetve az 1040 körülire datált születését: „Bela vero dux ipse in Polonia duos genuit filios, quorum unus Geysa, alter autem Ladislaus nomine avi sui vocatus est.” (Font Márta u.o.). És itt a lényeg, hogy azért Lászlónak, mert a NAGYAPJÁT is így hívták. Ebből egyértelmű, hogy ez a nagyapa, csak Szár László, és nem Vazul lehetett! Béla kb. 1050-ig maradt Rychezával Lengyelországban, amikor is a magyar trónt bátyja, András foglalta el.
Béla herceg a Lengyelországi tartózkodása alatt nagy valószínűséggel sokszor vadászott a híres lengyel vadonban, amely tele volt értékes nagyvadakkal, főleg bölényekkel. Megemlítésre méltó, hogy Béla ragadványneve „a Bölény” volt! A vadászatok akkoriban hetekig is eltarthattak ezért nagy valószínűséggel kényelmes, ideiglenes tartózkodási helyeket biztosítottak a fejedelmi vendégek részére. Mivel Béla közel 20 évet töltött itt, a nép emlékezetében megmaradhattak Béla fehér állatbőrökkel borított sátrai. „Béla sátra” -- ez az ó szláv nyelven úgy hangzott, hogy „Belá vezsa”! A későbbi uralkodók vadászlakai örökölték ezt az emléket és így kaphatta a Białowieża nevet az itt kialakuló település, majd erről az erdő. Szerintem ez egy logikus magyarázat a név keletkezésére, és mentes azoktól az ellentmondásoktól, amiket fentebb felsoroltam.
A „puszta” (puszcza) szóról csak annyit, hogy a szó univerzális használatára mutat, hogy több nyelvben is fellelhető valamilyen formában: „Hangra és jelentésre egyezik vele Pindarusnál görög bhssa (őde Gegend. Griechisch-Deutsches Wörterbuch von Rost); továbbá a német Wüste (régi felső németben: wóstí, wuostí, wósta) melyet Adelung a vastus latin szóra viszen viszsza. Törökül: bos am. üres, puszta”. (Cz-F). M. Vasmer, orosz származású német nyelvész szerint a puszta szó (пусто́й, пуст, -а́, пу́сто), protoszláv: *pustъ, rokon az óporosz, pausto (vad, pld. macska) továbbá a paustre (vad hely), illetve a görög παύω (abbahagyom, megszüntetem) szavakkal. A szláv nyelvekben két teljesen ellentétesnek tűnő értelme van a puszta szónak:
1.) sűrű, átjárhatatlan erdő, vadon, őserdő (густой, непроходимый лес, дикое место)
2.) kihalt, elnéptelenedett, puszta hely (глухое, пустынное место), ahol a „puszta” (др.-русск. пустъ) szó jelenthet kietlen, sík vidéket, kopár, fátlan területet is – mint a magyarban.
A spanyol-amerikai pampa is puszta volt valamikor. „Ezt a földrajzi nevet, mint minden mást, a spanyol-inkvizitor (főleg jezsuita!) történelemhamisítók teljesen kiforgatták és megváltoztatták. A régi okiratokon még mint PUXA szerepel. A spanyolok csináltak az erőszakos nyelvcsere idején a magyar pusztából pamba, bamba vagy pampa-t.” (Hary Györgyné: Móricz János, Shuar kutatások. Móricz János kutatásainak összefoglalása című írása. 1977.)
Következtetés: szerintem a „Puszcza Białowieska” jelentése: „Bélasátoros őserdő”!
[1] Font, 1996. 46.
[2] Adam von Bremen, 153.
[3] Długosz, Lib. III. 61.; Древняя Русь в свете зарубежных источников, 2003. 350–352.