Mersi, a Somogyban lévő naki szőlőhegy neve valószínűleg a Merse nemzetség nevéből ered. A Thuróczy Krónikában ezt olvashatjuk a Magyarországra „utóbb” beköltöző (jövevény) többi nemzetségről: „A Merse és Gregor(ij) nemzetség Franciaországból való, Kornisnak nevezett Vilmos rokonságából. Kökényes és Radnót pedig spanyolországi eredetű..” A fordító Horváth János a Jegyzetekben (177) ehhez az alábbiakat fűzte: „A nemzetség első tagjának neve a krónikákban Berse, Gerse, Meise; Kézainál Betse. Karácsonyi megállapítása szerint (i. m. I. 214-218) a név helyes olvasata Becse-Gergely, s a család nem franciaországi eredetű. A francia eredetet, s a családnak Guillaume le Cornuvel való rokoni kapcsolatát Ákos mester^[1] konstruálta politikai meggondolásból.” Én nem hiszek az ilyen mesterkedésekben, tévedésekben, főleg akkor nem, ha Thuróczy féle olvasat később visszaköszön a ma is létező középkori helységnevekben, mint a Somogy-Tolna megyei (Nak melletti) Mersi, a Vas megyei Merse^[2] (Mersevát), és az egykori Sáros vármegyei Szinyelipócon épült – ma már csak romokban látható - Mersevára, ami eredetileg a szinyei Merse fia Benedek fiáé volt. Thuróczy Chronica Hungarorum-ját megelőzte Ákos mester munkája, ami az I. Endre kori Gesta Ladislai regis-re, és III. István (III. Béla) kori Anonymus: Gesta Hungarorum-ára alapult, valamint Kézai Simon IV. László királynak ajánlott Gesta Hunnorum et Hungarorum-a, amit 1282-83 táján írt. Thuróczynak bizonyára jó oka volt rá, ha Merse nemzetségről szólt, hiszen krónikáját 1488-ban írta, amikor a Merse családnév igen ismert volt. A királynak meg éppen nem volt a kedvence akkoriban a Merse család, hiszen annak tagjai ott voltak a Mátyás király ellen 1459-ben szervezett Garay-felkelésben. A felkelés leverése után pedig, Mátyás a Mersék birtokát a Sámsonfalviaknak adta. Ez tehát nem adhatott volna okot arra, hogy a krónikás a Becsegergely nevet lecserélje a Mersére. Az oklevelek is mind Meers, Merse helység-, és személyneveket említenek Tolna, Sáros és Vas megyében. „Az apátság (pórdömölki) kegyuraságát a XIII. század közepén a szomszédságban eredt, vagy lakó családnak, a Merse családnak a kezén találjuk.” ⁷⁵ Okmányok alapján a Mersék első ismert őse Benedek comes, kinek atyját Samának hívták. Ezt a Benedeket IV. Béla király 1258. Lipcse várában kelt donációjában megajándékozza egy Ugroch nevü földdel^[3]. Benedeknek két fia volt: Miklós és Merse, akik ismételten kitűntek a harctéren, különösen Bulgáriában, hol Miklós elesett, az akkor még ifjú Merse pedig halálos sebet kapott. Ezért Béla király 1262-ben megajándékozta Szanefalua (Szinyefalva) birtokkal^[4], melyhez Újfalu (most Szinye-Újfalu) és Jernye birtokok tartoztak, a Nagy- és Kis-Zwinye folyók között Újvár (Sáros) vármegyében. Ákos mester 1270-ben IV. Béla unokáját, Máriát, díszes követség élén vitte Nápolyba. Mária Anjou Károly király (ur. 1266-85) felesége lett. Tehát Ákos mester nagyon közelről ismerhette a nápolyi királyság történelmét, amelyben a királyságot elfoglaló I. Károly (IX. Lajos francia király öccse, Anjou grófja), lovagjaként szerepel Guillaume le Cornu. A Merse Völgy (Val di Merse) a toszkániai Siena tartományban van, az E78-as út mentén. Itt folyik a Merse folyó. Van Merse Skócia határán is, sőt a magyarok kalandozása is egy Merse nevű helynél, pontosabban a szász Merseburg-tartományban kezdett rosszra fordulni 933-ban. (Riadei csata.) Német nyelvészek a város nevét a római korból Mars istenre, máshol a Merowig, Meriswid (Meriswind) vagy a rövid Marso személynévre vezetik vissza. Az óangolban merse=mersc, lápot, mocsarat jelent. Franciául ugyanez marais. Luxembourgban egy város és egy kanton neve Mersch. Hogy mennyire elterjedt volt a Mers patak neve Franciaországban, misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Illyés Gyula is megemlíti az egyik művében, a Tiszták-ban. Ez a dráma az albigensekről^[5] szól és a Pireneusokban fekvő Montségur kicsiny várában játszódik, az ellenállás végső szakaszában (1243-44). A darabban egy Vilmos nevű bátor molnárról is szó esik, aki az ostromlott várba élelmet visz a „Mers-menti malomból”.

Én nem ismerek magyar etimológiai magyarázatot a Merse névvel kapcsolatban. (A szláv Miroslav-ból való származtatásnak^[6] semmi alapja sincs!) Viszont a folyóvölgy nedves, mocsaras részéről történő elnevezés logikusnak tűnik. Merseburgnál még a FNESz. (124. old) is alátámasztja ezt az elméletet. Azt írja, hogy: „Merseburg előtagja egy feledésbe merült középkori víznévvel lehet azonos, amely talán a Saale valamelyik morotváját, holtágát jelölte; vö. ófn. mari, meri „tenger”, sekély állóvíz, kfn. „mer”. Eredeti névalak Mersburg lehetett. (Engli 599; NDtSt. 114)” Mi már tudjuk, hogy semmi baj a Merse alakkal, hiszen a folyó Olaszországban Merse, Angliában a hely Merse, Magyarországon Merse (Mersevár, Mersevát), miért lett volna Németországban a Merse régebben Mers? Ez csak a nyelvészeknek probléma, mert különben nem jutnának el a Marshoz, vagy a Mirsához! Bátran hihetünk tehát Thuróczynak, amikor Merse családot francia származásúnak írja. Nem vethető a szemére, hogy a családfában nem ment vissza egészen a toszkániai gyökerekig! A Merse családról a 12-16. századi okmányokban elég sűrűn találunk utalást. A jáki templom északi tornyának karzati helyiségében átvezető boltív jobb oldalán egy pillérkőbe vésve ezt találjuk: „Hic fiut Nobilis Gasparus Merse de Szinie anno 1582 18 april” (Itt volt Nemes Szinyei Merse Gáspár…) Dr. Bogyai Tamás a jáki templomról írt könyvében azt írja, hogy ezek a kőbe vésett nevek a „templomnak valószínűleg katonai látogatóitól” valók. Nem alaptalan tehát a nakiak emlékezete, amikor azt írták, hogy: „Ezen Mersi puszta pedig hajdan bizonyos Mers nevű magas rangú katonatisztnek tulajdona lévén, róla neveztetett el.” Ez lehetett egy francia származású lovag III. Béla (1172 – 1196) idejéből. (1333-ban a pápai tizedlista már Ómersét jegyez. Az Ó jelző megalapozásához el kellett telni legalább 100-150 évnek.) Ennek a Bélának az első felesége Châtillon Rajnald keresztes lovag leánya, Châtillon Ágnest volt, akit 1172-ben vett el. (Béla, mint másodszülött királyfi, a bizánci udvarba költözött a két ország szövetségének zálogaként. Ő lett a császár után a második ember, a deszpotész, majd 1165-ben ünnepélyesen a Bizánci Császárság trónörökösének nyilvánították és eljegyezte a bizánci császár Mária nevű leányát. I. Mánuel bizánci császárnak később fia született, ezért Bélát megfosztották méltóságától, jegyességét pedig felbontották. Kárpótlásul I. Mánuel feleségének féltestvérét, Châtillon Anna antiochiai hercegnőt vehette feleségül.) Második felesége is francia származású volt, VII. Lajos francia királytól és Kasztíliai Konstanciától született. Őt 1186-ban vette feleségül. Anonymus III. Béla Névtelen Jegyzője volt, ezért számomra érthetetlen, hogy Karácsonyi miért ágált a Thuróczy által leírt, korábban Ákos mester által megkomponált, Merse név és a francia kapcsolat ellen. Turóczy sohasem állította, hogy a Becse nem magyar név, de hát ő nem róla szólt, hanem Merséről. Gregorij (Gregor) meg attól még elférhetett a Becsegergely famíliában, ahogy a történelemben szerepelt.

A Becsegergely-nem béli Both bihari ispánról 1198-ban Bátmonostor birtokosaként^[7] esik szó, ezért gondolhatunk itt a Bátmonostori Becsei családra is, amelynek tagjai, a Vesszős és Töttös testvérek, a Lackfiak Tolna megyei Merse tulajdonát állandóan háborgatták. A Tolna megyei Mersi és Kis Mersi a naki dűlőket ábrázoló sémán megtalálható. Az egyik fotón a Kis Mersi domb látképe van, Mersi oldaláról fényképezve.

A Becsegergely nemzetség, (Bechagergorium, Bechegregor, Beche et Gregorii, Bechegerger) amelyről a történészek azt mondják, hogy Kézay Simon tévesen tartotta francia eredetűnek, valószínű, hogy Mersétől teljesen különböző nemzetség volt! Thuróczy ugyanúgy ír Merse és Gregorij nemzetségről, mint a Kökényes és Radnótról, azaz külön! Miért írt volna Merse helyett Becsét, amikor bizonyára ő is tudta, hogy a Becse nem francia, hanem török-magyar eredetű személynév, jelentése: kánya! Csak, azért mert Kökényes-Radnót nemzettség szintén létezett? Ez számára nem lehetett újság! Bechegregor nemzetség meg ilyen formában szintén jól ismert volt a krónika írása idején. (Lásd pld az 1267-es pécsváradi konvent bizonyságtevő levelében^[8] a Boch de genere Bechegregor és Petri de genere Bechegregor de Felwrus neveket.) Mersi és Mersevát viszont túlélte még a török időket is. Ez pedig csak úgy történhetett, ha volt átadó lakosság. Nem valószínű, hogy a betelepülő rácok, németek, vagy akár felvidéki magyarok tudtak volna a honfoglalás kori Merseről, ha még a jeles kutatóink figyelmét is elkerülte. Egy helységnév, amely változatlan formában fennmaradt 700 éven át mindennemű nyelvi, politikai bűvészkedés ellenére is, akkor valószínűleg nem változott a megelőző pár száz évben sem, tehát nyugodtan feltételezhetjük hogy hangzása Merse lehetett már a 11. században is, ha máshol nem, hát Toscanában. Tehát ha volt Berse, Gerse, Meise, Betse változat is, akkor azok alapulhattak félrehallásra, elírásra, vagy éppen nem erre a területre vonatkoztak. (Csak megjegyzem, hogy szinte változatlan formában maradtak fenn a latin nyelvű oklevelekben a Tolna megyei Mersével szomszédos helynevek is: Nok, Noztan, Zylag, Dada, Inám, Hetény, Kosuk, Acha, Koppán, Zyl stb. Vagy később például a Nádasdi-féle fiskális javak összeírásában, 1687-ből: Heteny, Tüske, Biko To, Knoda/Konda, Nosztan, Bonya, Szakcha, Mérse, Lapafi, Marosd, Varanag, Monyorod)

Nakkal szomszédos Mersi helység létét bizonyítja – többek között - az alábbi irat is 1499-ből: „A szekszárdi konvent előtt Meers-i Thwrchyn Ferenc a maga, felesége: Veronika és név szerint fel nem jegyzett vérrokonai nevében 2 lakatlan jobbágytelkét a Tolna megyei Mers és Ffeyerwyz (Fejérvíz)-ban összes tartozékaival, különösen 20 hold szántóval és egy három emberkaszáló réttel, melyek a 2 possessió közelében egy szigeten fekszenek, Sykesdy Barnának és feleségének: Annának 12 arany Ft-ért a visszaváltásig - a bizonyságlevélben foglalt feltételekkel - elzálogosította.” ^[9] Az említett sziget a „Kis Mersi” lehet. Ez a falu nyugati határában (a kertek alatt folyó két patak által közre zárt terület, ami később a 19-20. században a „pap földje” lett. A másik Mersi egy ligetes domboldal, észak-nyugatra a falutól, ahol ma is szőlők és pincék sorakoznak. (Lásd a térképen Marosd alatt.) Közepén - a kereszt mögött – (Gölle HRSZ: 990 Szektor: 61. Tszelv. 3) volt Gadár nagyapám szőleje is, amit gyerekkoromban igen sokszor megkapáltam. A szőlő nyugati végétől továbbmenve Nyugatra, Egyházas (templommal rendelkező) Mersre érhetünk. Ezt nem jelölik a térképen, de egy épület valóban volt itt a közelmúltban is. A Szekszárdi Múzeum kiállításán bemutatott térkép szerint (Lásd a képmellékletben) 71-es számmal valószínűleg Egyházas Merse, 163-al Nok, 164-el Nosztány templomát jelölik. A 220-as, vagy a 36-os számmal jelölt templom rom maradványai szolgálhattak alapul a Kőlábi dűlő elnevezésre. Ezen kívül Mersit említi az 1343-as görbői és a többi okmány^[10] is a török világ előtt. Hogy Merse ez után is fennmaradt, láthatjuk például Kelcz Mihály, 1692. jan. 9-én kelt, Eszterházy Pálnak küldött jelentésben, a dombóvári várhoz tartozó települések között.^[11]

1465-ben egy mersei Zylagy Mátyás nevű ember családjával -- feleségével és két fiával -- együtt ügyvédjüknek vallották a pécsi egyházmegyéből – többek között –a mersei plébánost, Benedeket, és a papot (clericust), Bálintot, valamint a dadai plébánost, Pétert, és az ottani papot, Demetert. Ez bizonyíték arra, hogy mindkét faluban a templom akkor még állt és a plébánia működött.^[12] Dada kegyúrai ekkor -- 1466-ban -- fele-fele részben Bodó János, és Bak-i Miklós fiai: Gergely, István és Benedek, voltak.^[13]  A templomok és a falvak valószínűleg áldozatul eshettek az első török támadásnak.

Nak és Mersi kapcsolata.

A Pesthy Frigyes féle felmérésben - 1864-ben - a nakiak még ezt a választ adták a 4. kérdésre ^[14]: „A most meglevő községnek valóságos eredetéről bizonyos tudomással senki sem bír; azonban a létező egyházi iratok közt ezen község 1772-ben mint anyaszentegyházzal bíró fordul elő. Azelőtt tehát bizonytalan időkig a szakcsi anyaegyházhoz tartozván, meg sem lehet határozni, hogy mikor lett e néven említve. A létező egyházi iratok a szakcsi anyaegyháznál adhatnak erről kellő felvilágosítást.” Az elöljárók (a lelkész, a tanító, a jegyző, a bíró, esetleg a választott esküdtek) a gyűjtést alapvetően a faluban ismert mesékre, mondákra alapozták, kikérdezve az öregeket és a tanultabb embereket. Ezért ezeken a területeken arra a kérdésre, hogy mikor említették először a falu nevét, vagy honnan „népesítetett be” a falujuk - elégséges ismeretek hiányában - nem adhattak kielégítő választ. Viszont jól mutatja, hogy kinek, minek tartották magukat a hagyományaik szerint. Nakon, 1864. április 19-én küldték be a választ.^[15] Összeállította: Szemenyei Mihály lelkész, Kaposy György tanító, Gunda Lajos jegyző, Kétyi György bíró. A község leírását – az átlagtól eltérően - jobban részletezték a 7. pontban: „Ezen község határos éjszakról Lápafővel és Váronggal, keletről mielőtt az úrbéri regulatio bekövetkezett volna határos volt Szakcs mezővárossal, a bekövetkezett Urbéri Szabályozás után keletkezett uri birtok elválasztván e községet a szakcsi határtól, jelenleg keleti szomszédja Nosztán puszta: délről Hetény és inámi pusztákkal, melyek Somogy megyében vannak, és végre nyugatról ugyan Somogy megyében levő Szill községgel. A faluhoz legközelebb álló szántóföldek és rétek a következő topographiai nevek alatt fordulnak elő. Almási dűlő, szántóföld és sári rétek. Az első valószínűleg az ott hajdanán fenn állott és vadon nőtt körtvély és almafáktól az utóbbi pedig mocsáros hely lehetvén valamikor, a mocsáraktól vehette elnevezését. Kőlábi dűlő, az itt fenn álló kőláb vagy oszlopra állított szobortól vehette elnevezését. Érmelletti dűlő: ezen földek alatt messzebbről keletkezett ér, vagy folyócska, csermely húzódik, innét vette elnevezését. Itt közben esőleg megemlítendő, hogy a községnek jókora kiterjedésű legelője van. E legelő résznek nyugati végénél kezdődnek a községnek legjobb szántóföldei, valamint átaljában az egész határ, úgy ezen hetényi- és inámi-dűlő név alatt ismeretes földek meglehetős rónaságú fekvésűek és termékenyek. A falu alatt egy jókora kiterjedésű 35 holdas nádas húzódik el, melynek éppen közepe táján az úgynevezett malom-árok választja el Tolna megyét Somogytól. Ezen bozótság éjszaki végén kis Mersi név alatt fordul elő egy kissé emelkedettebb rétség, a nevét ezen helyiség a szomszédos inámi pusztának egyik kiegészítő részét képező Mersi pusztától veszi. Ezen Mersi puszta pedig hajdan bizonyos Mers nevű magas rangú katonatisztnek tulajdona lévén, róla neveztetett el. Végre a községnek éjszaki részén végződő legelőbirtok ökörélés, somosi és rókaberek név alatt ismeretes. Valamint az almási név alatt előfordult dűlő a mondott vadgyümölcs fáktól úgy az itt érintett somosi berek is somfáktól, melyek régen itt tenyészhettek, neveztetett el. Ebből azt lehet következtetni, hogy e községnek éjszaki része régente erdőföld lehetett, és így Nak községnek határa röviden de körülményesen le van írva, a lakosság pedig egészen magyar ajkú és rom. Katholikus hitvallású.” (Kiemelések tőlem)

Lehet-e kapcsolat Nak és Mersi nevek között?

Egyelőre csak azt tételezhetjük fel, hogy Nak helységnév valamilyen idegen eredetű névszóból alakult ki, hacsak valaki rá nem mutat arra, hogy a nok valamilyen ómagyar lexéma és a képző itt egy önálló szó volt valamikor. Idegen, feltehetően német vagy vallon eredetűnek tartják a szakértők is. Több (meg nem nevezett^[16]) forrásra hivatkozva, lehetségesnek tartják, hogy a Zichy család egyik veje, bizonyos de Genere Nok kapta birtokul a falut az akkori hűbéri viszonyok szerint. Állítják, hogy „több legenda és mese közül jelenleg ez az egyetlen elfogadható magyarázat és írott forrás e furcsa néveredetre.”^[17] Az általam felkutatott, és a lábjegyzeteeimben felsorolt, oklevelek egyike sem említ Nok személynevet, kizárólag földrajzi helynévről de Nok, azaz nakiakról esik szó. Az Árpád-kori latin szövegekben a de Genere kifejezést nagyobb (nemesi) nemzetségekre, családokra vonatkoztatták, és Nok nemzetséggel én még nem találkoztam. Nekem erre van egy saját elméletem, amely a hely és történetének, valamint a környék tényleges ismeretére alapoz. Ez a következő. Ha Merse francia eredetű személynévből lett helységnév (amit kellőképpen és több oldalról bizonyítottam), akkor a Noque (Nok) francia elnevezés is szóba jöhetett a szomszédos helységre. Az ófranciában ugyanis a Noque „zöld öböl”, „félkör alakú bemélyedés a dombok között, völgykatlan” jelentésű. (Ezt egy francia-angol szótárban találtam meg: Noque: early French name for Green Bay.) Nak két domb a Mersi és az Almási között fekszik. Elképzelhető, hogy valamikor a 12. században úgy nézett ki, mint egy zöld öböl „lápafő” alatt. Egy Merse (toszkániai) családból származó lovag adhatott Noque (Nok) nevet ennek a helynek. Bár ófrancia nyelvből származik, a világ több részén (Andaluziában: La Huerta El Noque, Nevadában: Noque, Hondurasban: El Noque) van Nok nevű helység, táj. Jellemzően turista látványosságok, völgykatlanok. Hegyeket, dombokat gyakran neveztek el az alakjukról. Nem kell messzire menni a példáért, ott van Dombóvárnál a már említett Kakasdomb, vagy a Nyerges. Ez utóbbi lehetne éppen foglalkozásból eredő névalkotás is, mivel a lakosok foglalkozásáról, különösen egyes iparágakról gyakran neveztek el helységeket, pld. Igric, Igrice (még a 13. sz.-ban a királyi igricek vagyis joculatorok, dalosok földje volt), Szakácsi (még Róbert Károly idejében a királyi szakácsoké volt), Solymár (az Árpád-ház korában királyi sólymároké volt), Kürtös, Gerencsér, Esztergály, Nyerges, vagy a könyvem második részében taglalt jelző, őr, foglalkozásra visszavezethető földrajzi helynevek. De aki egyszer is látta ezt a nyereg alakú dombot, nem kételkedik benne, hogy az alakjáról kapta a nevét.

Mint láttuk a szomszédos Várongnál a falu nevét királyi (külföldi, ott normann-varég) testőrség nevéből eredeztetik. Merse, Várong, Nak – egy helyütt, egy időben, megfelelő történelmi háttér magyarázattal, szerintem logikus feltevésnek tűnik az ófrancia névadás, és ez az elmélet sem gyengébb az eddig ismerteknél. Arra a kérdésre, hogy hogyan egyeztethető össze a francia a normannal Magyarországon, az a válasz, hogy a keresztesek seregében (ugyanígy a király testőrségében is) a zsoldosok ebben az időben, nagy számban besenyők, franciák, és varég gárdisták voltak. (A normannok a 11. században már keresztények voltak. A 10. században a francia király letelepítette őket Franciaország északi részébe.) Lásd példának a Bizánci-szeldzsuk háborút, 1071-ben Manzikertnél. („A császár Johannesz Tarkhaneiotész nevű tábornokát a besenyők, franciák, a varég gárdisták és kevés bizánci katona élén Khliat erődje ellen küldte”) Később látni fogjuk egy 1275-ös oklevélben, amint a naki (de Nok) Blasius és Floriani keresztes barátokról esik szó. A rendnek Fehérváron volt a központja. Miről kapták ők a de Nok nevet? Birtokuk nem lehetett, az a kereszteseké volt, azt adták-vették az oklevél szerint. Valószínűleg ott laktak. Lovag barátok voltak – mint a nevük, fratri hospitalis, is mutatja - és a mai Mersi, Marosd, Várong, Nak környékén éltek. Mint tudjuk, több templom is volt a közvetlen lakóhelyük közelében, többek között az első vértanúról elnevezett Szent István templom is. (A térképen 71, 163, 122, 164, 220, 255, 207, számmal vannak jelölve, és Nak körül egy kb 3-5 km sugaru körön belül álltak, Egyházasmersén, Várongon, Lápafőn, Borjádon és Nosztányban.) Később, az 1304-es oklevélben majd szó esik a naki templom nevéről és a földek uráról, Berolth-i Herbord fia Balázs-ról (Blasius) is. Ugyanebben a dokumentumban Nak birtokosaként szerepel a Papa nemzetségbeli Kustan fia László fia Demeter is. A Papa nemzetségről Pápa város történelménél olvashatjuk, hogy „a helytörténészek többsége egyetért abban, hogy a városnév személynévi eredetű: Popo bajor lovagról kapta a nevét, aki az államalapítás korában a mai város helyén kialakult udvarház elöljárója lehetett. A legelfogadottabb feltevés szerint Gizella királyné kíséretével érkezett Magyarországra, de van olyan nézet, amely szerint a lovag a Honfoglalás előtt, még a Frank őrgrófság korában élt itt”.^[18] De ennyi elég is a nyelvészkedésből! Térjünk vissza a történelemhez. Előbb azonban elmesélek egy mesét, amit a nagyapámtól hallottam:

„A koppányi basának volt egy Nak nevű szépséges leánya, akibe szerelmes lett egy magyar vitéz. Egyszer ez a vitéz elrabolta a basa leányát, lóra ültette és meg sem álltak, amíg egy faluba nem értek. Itt bekéredzkedtek egy faluvégi házba és kérték, hogy rejtsék el őket. A törökök egész estig kutatták, keresték, de nem találták meg őket. A faluban minden háznál jól bezárták az ajtókat, az ablakokat lefüggönyözték, nehogy fény szűrődjön ki, ami elárulhatta volna a törököknek, hogy merre van a falu. A basa lánya nagyon félt és kikukucskált az ablakon, hogy jönnek-e a törökök? Azok meg meglátták a világosságot az ablakban és elkezdtek kiabáli, hogy „Ott vannak! Ott van Nak! – hát így lett a falu neve: Nak.” Amint látjuk a mesékben, a legendákban, Nak valóban személynévvé válik, de gyanítom, hogy ez így is marad.

Ennyi előzmény, epizód, és kutatás után bátran ki merem jelenteni a felsorolt, többoldalú bizonyítékok alapján, hogy MERSE = NOQUE = VÁPA földrajzilag egymás mellett fekvő, összefüggő terület, aminek a neve a Mersi, a Nak és a Lápafő helynevekben ma is fellelhető. Az elnevezést a 11-13. században a környéken élt frankszármazású lovagok adták a lapos domboldallal körülvett, zöld, mocsaras, vizes „öbölnek”, amely partján több templomot is építettek. (Igal nyugati szomszédja Lapa puszta valószínűleg szintén hasonló okokból kaphatta a nevét.)

Remélem, hogy sikerült meggyőznöm a fenti bizonyítékokkal a tisztelt ovasóimat arról, hogy a Nak helynév nem származhatott személynévből, mint ahogyan a FNESz állítja, minden alap nélkül (220. oldal.) De genere Nok sincs, mint ahogyan – nagy valószínűséggel – nincs a német Nock személynévnek (de a nyílvesszőnek) sem köze Nak falu nevéhez. Aki nem hiszi, járjon utána. Györffy, Csánki, Kiss Lajos, Kniezsa, Mikesy, Stanislav, Szabó, Brechenmacher – mind az ellenkezőjét állítják. Egy bajuk van, hogy sohasem jártak Nak környékén. Tudom, hogy a szakértők okoskodó népetimológiának tartják a hasonló írásokat, de meggyőződésem, hogy az Árpád-kori személynévanyagunkban közel sincs annyi szláv elem, mint ahogyan azt a hivatásos nyelvészek feltételezik. A Merse helynév szláv Miroslav személynévből való származtatását mindenesetre már törölhetik is a munkájukból, éppen az általam bemutatott szóföldrajzi, történeti elemzésből, tekintettel arra, hogy Miroslávok a közelben sem voltak abban az időben, legalábbis a fellelhető korabeli írások, a mai család-, és helynévadatok alapján.

[1]Ákos-nemzetségbeli Ákos mester. 1244-ben udvari káplán volt, később székesfehérvári őrkanonok és királynői kancellár, végül 1254-től 1272 táján bekövetkezett haláláig budai prépost. Krónikaírása során legfőbb feladatának azt tekintette, hogy a honfoglalást követően megemlékezzék a 13. századi oligarcha-családok elődeiről.

[2] Merse község elnevezése a névadó Merse családra utal. Első írásos említése 1252-ből származik. (Lásd: Pacher Donát, A Dömölki Apátság története című könyvében. Bp. 1912. I. kötet 21. o. Ebben az apátság kegyura Tamás fia Márton és Merse fiai: Gergely és Fábián voltak.)

[3] 1258. Idem Bela Comiti Benedicto, ac filio eius Merse, pro populis ipsorum de Vgroch a collectis immunitatem concedit.

[4] 1262. Idem Bela Merse, filio Benedicti, ob suam et fratris in expeditione contra Bulgaros suscepta virtutem, terram Szanefalua (Szinye) ab infideli suo Banc Bano ad se deuolutam, confert.

[5] Az albigens egy eretnekmozgalom Dél-Franciaországban, amely főként a 12-13. század fordulóján, a 13. század elején örvendett nagy népszerűségnek, többnyire a nép körében, ám rengeteg hívő nemes volt, s még több szimpatizáns. Az albigensek magukat katharoknak is hívták, a kathar szó eredete a görög katharos, szóból ered, jelentése tiszta. A német ketter, azaz eretnek szó is innen eredeztethető. Az albigens nevet Languedoc-nak, Dél-Franciaország egyik régiójának városáról, Albiról kapták, jelentése „emberek Albiból”.

[6] Mirsa, szerb-horvát eredetű személynév a Miros(l)avból. (Csánki 2: 775, 3:259; Kniezsa: MNny. 4: 224; Stanislav: SlovJuh. 2: 341, 560)

[7]1345-ben Töttös Bátmonostoron elkezdi a monostor helyreállítását. Becsét már 1091-ben említik, mint egy Tisza szigeti erődítményt Óbecsétől kb. 6 km-re.

[8] A pécsváradi konvent bizonyságot tesz arról, hogy a szekszárdi apát Pétörd nevezetű puszta földjét Baranya vármegyében, mely szemmérték szerint, 20 ekényi lehetett, Bodor grófnak, Lőrincz nádor albirájának, 60 giráért örökre eladta, s egyszersmind ezen föld határát részletesen leírja. 1267. A Becsegergelyek birtokai főleg a Körös-közben, Apatelek és Sarkad között, a Csallóközben, Csepel-szigeten, továbbá Komárom és Esztergom megyében, feküdtek. 1164-ben Bélát (a későbbi III. Béla királyt) egy Becse és Gergely nevű személy elkísérte a bizánci udvarba, elképzelhető, hogy testőri, nevelői feladatokat láttak el Béla mellett.

[9] Magyar Országos Levéltár. Baranyay család (Q 26)/DL 83102. Régi jelzet: Q 26 / 1 1 31

[10] DL 40919 Kelt: 1343-08-25 Hely: GURBEU GÖRBÕ TOLNA M

[11] Dr. Szőke Sándor: Dombóvár. 1996. Kiadás. 65. oldal.

[12]DL 35648  Kelt: 1465-02-02. Kiadó: KÖZJEGYZŐ. Régi jelzet: Q 312 / KAMENSZKA 1 26

[13]DL 88811. Kelt: 1466-12-09 Kiadó: ORSZÁG MIHÁLY NÁDOR

[14] Gaál Atilla Köhegyi Mihály:Tolna megye Pesthy Frigyes helynévtárában. 280. old.

[15] U. ott.

[16] Említik ugyan, hogy a Historica Doma szerint a 13. századtól szerepel a Zichy Kódexben NOK néven.

[17] Magyarország településeinek címermagyarázata. http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-nak.shtml

[18] Dr. Hermann István: Pápa történetének rövid foglalata.