Többször kifejtettem azon véleményemet, hogy a magyar nyelv kialakulása egyedi, más -- az évezredek során fennmaradt -- nyelvekhez nem hasonlítható. Az korábban is világos volt a kutatók számára, hogy egyetlen rekonstruált alapnyelv sem egységes. Természetesen vannak hasonlóságok, sőt olyanok, amiket általános törvényszerűségnek lehet tekinteni. De itt is a körülményeknek, az időfaktornak jelentős szerepe van a nyelvek létrejöttében. Ezek nem úgy működtek az őskor körülményei között, mint ahogyan a középkorra kialakuló feudális, vagy akár az antik birodalmi viszonyok megengedték. Talán, Evžen Neuštupný cseh kutató beszivárgás-elmélete (1982) rávilágít a helyzet lényegére. Itt a migráció olyan formáját ismerhetjük meg, amely csak az őskor körülményei között fordulhatott elő, amikor lakott területre el­lenállás nélkül hatolt be egy idegen csoport. A beszivárgók sokáig megtarthatták saját kultúrájukat, de ez nem jelenti azt, hogy a nyelvük is változatlan maradt. Ez az alapnyelvek kialakulásának korszaka. Nem feltétlenül volt szükség un. nyelvszövetségre. Nálam  az ősi nyelvi area nem egy nyelvszövetség, egy sprachbund, amelyben a nyelvek a hosszadalmas és intenzív nyelvérintkezés során tesznek szert egymáshoz hasonló szerkezeti vonásokra, hanem a jégkorszakot követő keletre (északra) vándorlás és helyben maradás következménye. Egy, vagy több közvetítő nyelv alakult ki, tűnt el. A nyelvek konvergálódtak, eltávolodtak egymástól. Elképzelésem kicsit hasonlatos Pusztay János alapnyelv elképzeléséhez, amikor az alapnyelvre a lingua franca terminológia alkalmazását javasolta. Szerinte az alapnyelv különböző korábbi nyelvek közeledéséből jött létre. Véleménye szerint a nyelvi közeledés és nyelvi elválás többször egymás után is megtörténhetett, tehát elvben egy alapnyelv felbomlása után az adott alapnyelvből kiváló nyelvek más nyelvekkel szövetségre lépve új alapnyelvet, alapnyelveket hozhattak létre (1990).

 A származáselméletet mindig egy-egy nyelv származása érdekli, összes gyökerével együtt. Természetesen nemcsak a mai nyelveknek van sok gyökere, hanem így volt ez már azokkal a régi (alap)nyelvekkel is, amelyekből a mai nyelvek kiágaztak. A nyelvi kapcsolatokat általában egy családfa modellel szokták bemutatni. A problémára Szilágyi N. Sándor mutatott rá: „Itt azonban, mivel az ábra pontosan azt próbálja szemléltetni, amit a GYÖKEREK metafora sugall, eltűnik az, hogy ami az egyik nyelvnek gyökere (e metafora szerint), az egyben egy korábbi nyelvnek ága.  A nyelvi családfa metafora hiányosságait elemezve Szilágyi N. Sándor ezt írja:

„Az is előfordulhat, hogy bizonyos csoportok, amelyek korábban egyazon csoportból váltak külön, később megint egymásra találnak, és hosszabb ideig együtt élnek. Ilyenkor is történhetnek érdekes dolgok. Az ilyen folyamatok a CSALÁDFA metafora szemléletébe egyszerűen nem férnek bele, hiszen a fa ágaival nemhogy ilyesmi nem történhetik, de még valamennyire hasonló sem. A metafora nem segíti többé a megértést, hanem inkább akadályozza, hiszen természete az, hogy a vele szerkezetileg egyező elemeket aránytalanul kiemeli, a nem egyezőeket meg az észrevehetetlenségig elrejti. (Ezt George Lakoffék írták le igen meggyőzően fentebb említett könyvükben.)” /Szilágyi N Sándor: A szent mókus, avagy a módszer buktatói. Bp. 1999. 352/

A kevert nyelvek viszont nem sorolhatók családfába. Ezek akkor jönnek létre, ha nem történik nyelvváltás, de a grammatikalizálódás végbemegy.

„A kevert nyelvek azok a nyelvek, amelyekben különböző alrendszerek különböző nyelvekből származnak (Thomason és Kaufman 1988, 12. o.), legalábbis Heine (1969; idézi Mous 2003) óta fontos kutatási területet jelentenek a kontaktnyelvészetben. A vita egyik fő pontja a körül forog, hogy milyen érintkezési mechanizmusok vezetnek a kialakulásukhoz (pl. nyelvváltás, áttekintésként vö. Matras 2000; relexifikáció, Muysken 1981; lexikális átorientáció, Matras 2003 stb.; kódváltás, Mous 2003; Muysken 1997, 2007; O'Shannessy 2012). A kevert nyelvek nyilvánvalóan nem alkotnak homogén kategóriát sem a kialakulásukhoz vezető mechanizmusok, sem a szociolingvisztikai feltételek tekintetében, amelyek között ezek a mechanizmusok működnek.” (Recycling a Mixed Language: Posha in Turkey. MDPI Journals. Közzétéve: 2023. február 9.)

A keverék nyelv kalakulásához idő kell. Ez az, ami nem volt a honfoglalóknál. Egy-két emberöltő nem elég még egy nyelvjárás rögzülésére sem. Ha magyarul beszéltek, ha törökül, de ez egy hibákkal teli, „tört nyelv” kellett, hogy legyen a tömegekre nézve. Nem volt egyház, nem voltak iskolák. Az állandó mozgás, költözés nem kedvezett a nyelv stabilizálódásának. Lehet ezt az állapotot is analóg módon tanulmányozni, például az oroszországi finnugor nyelvű népeknél. A „tört orosznak”, a кыдъя роч-nak [kidja rocs] nevezett komi nyelv ma is tanulmányozható. Tudjuk, hogy másképp töri a magyart a német, az orosz, a francia, de mindegyiknek megvannak a maguk jellegzetességeik. Ez még nem nyelv, nem volt idő a kialakulásához, ugyan úgy, mint a honfoglaló magyaroknál. Itt nem alakult ki igazi „keverék nyelv”, én ezt csak egy „kolloid” nyelvi állapotnak tartom, amiben a magyar nyelv a „nyelvi idősodronynak” megfelelően fejlődött és érte el a mai szintjét. Nagyobb a hasonlatosság az ukrán-orosz szurzsiknak nevezett nyelv létrejöttével. Itt egy önálló rétegnyelvről van szó, amely se nem ukrán, se nem orosz. Különlegessége, hogy két közeli rokonnyelvből jött létre. Ebben van a hasonlóság a 9-11. századi magyar nyelv kialakulásával. Ez nem olyan, mint a komi nyelvet beszélőknél kialakult кыдъя роч [kidja rocs] – „tört orosz”, mert ott két távoli, egy finnugor és egy szláv nyelv egymásra hatásáról van szó. És nem hasonlít a klasszikus keveréknyelvekhez (mint pl. a mednovi aleuták, a michifek, vagy Media Lengua nyelvhez) sem. Például a Media Lengua-t nem írják le sem a kichwa, sem a spanyol változataként. Arends és munkatársai két nyelvet sorolnak fel Media Lengua néven: Salcedo Media Lengua és Media Lengua of Saraguro. (Arends, Muysken, & Smith, 1995. Pidgins and Creoles: An Introduction)

A mai korból három nyelvváltozatot emeltem ki: a komi-orosz kidjá rocsot, az ukrán-orosz szurzsikot és a magyar nyelv határon túli változatai (magyar ht változatok) közül a szlovák-magyart. Ezekből leszűrhettem a következtetést, hogy nyelvi összeolvadásról csak rokon nyelvek esetében lehet szó. Analógiák a szurzsik, és a magyar nyelv történetében a honfoglalás kori ómagyar nyelv kialakulása, a magyar idiómák egyesülése, illetve a testvéri orosz és ukrán nyelv összeolvadása. Természetesen ezek közül egyik sem „igazi kevert nyelv”! Ezek kialakulásához hiányoznak azok a feltételek, amelyek például az i.e. évszázadokban meg voltak, illetve akadályozó tényezők sora jelent meg. (Államhatárok, nacionalista irányzatok, a politika a média beavatkozása, TV, internet stb.).

A magyar nyelv esetében azonban, a 9-11. századi kárpát-medencei viszonyok alkalmasak voltak a magyarhoz közel álló nyelvek tömbösödéséhez, az ómagyar nyelv kialakulásához úgy, hogy nyelvcsere nem következett be azoknál a népeknél, akik a magyar elődnyelv nyelvjárásait beszélték. És ebben semmiféle finnugor alapnyelvnek nem volt szerepe. Ami a nyelvi alapokat szolgáltatta, az az ősi, sztyeppei lingua franca volt -- állítom én, a laikus alter!  

Természetesen fontos a tudományközi (interdiszciplináris) megközelítés is, de nyelvi folyamatokat csak nyelvi adatokból lehet bizonyítani, etnikai folyamatokat pedig genetikai és antropológiai adatokból. Az lehetséges, hogy a nyelvi és genetikai adatok ugyanarra az etnokulturális folyamatra mutatnak, az egyik tudomány azonban csak valószínűsítheti a másik tudomány eredményeit, de nem bizonyíthatja, sőt még alá sem támaszthatja. Ezt ma még sokan nem így gondolják. Pl. elhangzottak Török Tibor  előadásában az alábbiak: „a nyelvészeti modellt alátámasztják a genetikai eredmények és MIVEL a nyelvészeti modell finnugor nyelvekkel dolgozott, ebből az következik, hogy ezek a  honfoglaló protonépek is finnugor nyelven beszélhettek. 32:50. Tehát Árpád népe (ez a 12 ember, amit vizsgáltunk) finnugor, ugor nyelven beszélt. Ősmagyarul, egyébként!!!! 33:00 Azt is jegyezzük meg, hogy a sztyeppe-zónában volt ez a történet!  És pont a szkíta kor előtt vagyunk, a szkíták pont itt laknak! 33:40 Ez a proto ugor nép – ősi szkíta nép kellett legyen.” (Dr. Török Tibor új, tudományos előadása a honfoglaló magyarok archeogenetikai kutatásáról. 2023. 03. 16.) Itt nyilvánvaló, hogy a nyelvészeti modell bizonyítására nem szolgálhat érvül a genetika, max. csak valószínűsítheti azt. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy a honfoglalók között jópáran belső ázsiai, vagy kaukázusi eredetűek voltak és erre is van nyelvi hipotézis, akkor a valószínűségi értékek ugyancsak közelítenének egymáshoz. Erre hívta fel a figyelmet Révész László, amikor az előadásában és egy riportban is javasolta, hogy „a módszertanak szerinte úgy kellene működni, hogy minden tudományág kizárólag a saját szakterületének adataiból indulna ki, és csak azután egyeztetnének más tudományág képviselőivel” (Nem szószerinti idézet Révész László régész, muzeológus, az MTA doktorától: A honfoglalás kor eddig kutatásának és legújabb kutatási eredményeinek összefoglalása – illetve az mfor.hu-nak, 2023. június 10-én Az nem kutató, aki nem tiszteli az elődjei munkáját címen adott nyilatkozatában). „Gyakran megtörtént, hogy az egyik tudomány által nem ismert adatokat megpróbálták egy másik tudomány hipotéziseivel igazolni, alátámasztani. Ennek eredményeképp bizonytalant igyekeztek bizonytalannal igazolni. Ez a vegyes, vagy kevert érvelésnek a módszere, ami sajnos sok tekintetben alaposan félrevitte a kutatást” – mondta a tudós.