Honnan ered?

Szófejtések

Szófejtések

Mi volt előbb a hal, vagy a disznó?

2020. január 09. - nakika

A filozofikus kérdést, hogy a tojás, vagy a tyúk volt-é előbb, mindenki ismeri.  A probléma gyökere abban rejlik, hogy a tojás tojásához tyúkra van szükség, a tyúk születéséhez viszont tojásra. A válasz függ a kérdés értelmezésétől is, de kizárólagos választ valójában nem várhatunk, mivel éles határok nincsenek az evolúcióban.

Valami ilyesmit látok én a mai magyar nyelvészet kapcsán kialakult vitában is. Hiába próbálnak éles határt húzni a nyelvészek a saját tudományuk és a történeti tudományok közé, ez nem sikerül. A nyelv használatához emberekre van szükség, nélkülük csak az állatvilágra jellemző „jelbeszédről” beszélhetünk, amivel (egyelőre) a nyelvészet nem nagyon foglalkozik. A „gondolkodó ember” megjelenésével, viszont már belépünk az őstörténet világába. De, hogy jön ide a hal, meg a disznó?

Mint említettem, én a nyelvészet magyar vonatkozású részeivel foglalkozom, bár ez lehet, hogy egy nyelvésznek abszurditás, mivel a tudományát egyetemlegesnek tételezi fel. (Legfeljebb kivételekről, segéd törvényekről beszélnek). De ezt hagyjuk, aki akarja, érti, mire gondolok. És itt találkoztam, egy finnugor nyelvészetet népszerűsítő előadás megtekintésekor, a „hal - disznó” példázattal. Nádasdy Ádám  professor emeritus 2019-i  Miért finnugor nyelv a magyar? illetve a Mit tud a nyelvész a nyelvről? című,  YouTubon is látható előadásaiban hangzik el az ágyra és a székre, illetve a halra és disznóra vonatkozó példabeszéd. Mindkettő azt hivatott alátámasztani, hogy az ágy és a hal szavunk finnugor eredete, szemben a török szék és disznóval, azt bizonyítja, hogy „A nyelvészet annyit állít, hogy a magyarok a honfoglalás előtt szoros kapcsolatban álltak a FINNUGOROKKAL” illetve, „az, hogy a magyar nyelv finnugor nyelv, csak azt mutatja, hogy kb. 3000 évvel ezelőtt a beszélők ősei együtt éltek!”  és a török nyelvűekkel csak később találkoztak.  Túltéve magunkat azon, hogy a nyelvészek már évek óta nagyon vigyáznak arra, hogy „finnugorokról”, mint népcsoportról ne szóljanak, mert ugye csak „finnugor nyelvet beszélők csoportjáról” lehet szó, mégis bakizott a nyelvész, de most mi a kijelentés tartalmi részével foglalkozunk. Tehát törvényszerűen együtt éltek-e a magyarok és a finnek ősei valamikor fenn Északon, vagy csak használtak egy közös nyelvet, mint Amerika őslakói és a behurcolt afrikai négerek, akik genetikailag nem lettek rokonok attól, hogy az amerikai angol nyelv, vagy a spanyol, vagy portugál valamelyik változatát beszélik? Feltehetnénk úgy is a kérdést, hogy A MAGYAROK ELŐDEI A HALAT, VAGY A DISZNÓT ISMERTÉK ELŐBB?

A 19. században  Franz Bopp, majd August Schleicher munkássága nyomán a nyelvészet kvázi tudománnyá nőtte ki magát. Ennek hatására a történészek – szemben a krónikás hagyományokra támaszkodó korábbi történeti felfogással -- kialakították a magyarokra máig érvényes, nemzetközileg is elismert tézist, hogy a magyarok elődjei, évezredekkel ezelőtt együtt éltek a „finnugor” nyelvrokonaikkal és halászó-vadászó életmódot folytattak. Majd különváltak és a magyarok egy része áttért a nagyállattartó-nomád életmódra. Ekkor ismerkedtek meg a törökös nyelvekkel, és mint ilyen csoportosulás vonult be a Kárpát-medencébe egy, vagy több részletben.

Az utóbbi időkben a régészeti leletek bővülésével, illetve jobb megismerésével, valamint egy új tudományág, az archeogenetika megjelenésével egyre inkább tudományosan is beigazolódni látszik az az eddig is ismert felfogás, hogy az ember nem a jégtakaró alól bújt ki, és onnan vándorolt szét a világba, hanem a melegebb Délről költözött fel. Aki közelebb volt, az előbb, (megtartva a primitívebb életmódot), mások egy civilizáltabb világból kerültek oda, hol kényszerből, hol egyéb (prém, érc, hal, vad, környezetváltozás, erdei életmód stb.) érdekből. Így alakulhattak ki a ma már genetikából ismert északi haplocsopotok, akiknek a nyelvi fejlődésére erősen és meghatározóan hatottak a déli, fejlettebb nyelvek. Ezek a nyelvi hatások beáramolhattak közvetlen beköltözésekkel is, de a környezet zordsága, viszonylagos elszigeteltséget tételez fel, ezért a nyelvi érintkezések akár többszörös humán áttéteken, akár évszázadokon keresztül is végbemehetett. Ennek a folyamatnak eklatáns példája a magyarok nyelve, amely úgy maradt fenn Közép-Európában, hogy nincs még egy népcsoport, akinek anyanyelve az érthetőség szintjén hasonlítana hozzá. Az egyéb nyelvtani hasonlóságot mutató nyelvek beszélői pedig olyan genetikai távolságban vannak a mai, és „honfoglaló” őseinktől, hogy az évezredekkel ezelőtti „északi” együttélés szinte teljesen kizárt.

2008-ban megjelent B. E. Kumekov: „Kazahok és magyarok: közös történeti gyökerek” című írása. (Кумеков Булат Ешмухамбетович, Академик НАН РК, профессор Евразийского университета им. Л.Н.Гумилева: Казахи и венгры: общие исторические корни. Almati, 2008.) Ezek a „gyökerek” Észak- és Nyugat-Kazahsztán, valamint Észak-Szibéria , az Urál és a Volga-vidék területén alakultak ki a korai középkorban. Az erdős sztyeppe és a sztyeppe területén alapvetően szarmata, ugor, proto-türk és türk törzsek keveredéséből formálódot a kazah és a magyar nép magja. „Az ókori etnotörténeti kapcsolatok felhalmozott régészeti anyagai arra utalnak, hogy a Kr. e. 1. évezredben az erdő-sztyepp zónában, Nyugat-Szibériában és Kazahsztán északi részén zajlott proto-türk és ugor törzsek közösségének megalakulása, amelyekbe a proto-magyar törzsek is beletartoztak. Ugyanakkor meg kell jegyezni az óugor toponómia legmagasabb koncentrációban az Ishim és az Irtis folyók közötti régióban található” – írja Kumekov.

Az előmagyarok szétszórt (diffúz) elterjedéséről, és az északi ugor törzsekre tett nyelvi-kulturális hatásáról szóló elméletemmel teljesen összhangban van Kumekovnak az alábbi észrvétele:

„Az óugor törzsek különböző csoportjai valószínűleg akkoriban érték el a Kaszpi-tenger északi vidékét. Minden esetre, erre utal az ősmagyarok csonttani anyaga, a legfontosabb taxonómiai jellemzőkben hasonlóságokat mutatva a nyugat-kazahsztáni szarmata korból származó leletekkel. Ezért van okunk azt hinni, hogy a szarmata törzsek meghatározó helyet foglaltak el a magyarok és kazahok etnogenezisében”. „Közép- és Nyugat-Kazahsztán etnokulturális életében az V-VI. században jelentek meg az avarok (vagy kínai források szerint zsuan-zsuanok). Az avar kaganátus Mongóliában a 4-5. században keletkezett. A közösség gazdasági alapja a nomád állattenyésztés volt. 552-ben az avarokat legyőzték az altáji törökök. Ez után az avarok e része (mintegy 100 ezer fő) nyugatra vándorolt.... Az avarok etnikai hovatartozása nem egyértelmű, etnikailag az avar törzsek konföderációjaként megjelenő vegyes társulásként foghatók fel. A helyüket keletről érkező magyar törzsek foglalták el."

Kumekov fenti véleményével alátámasztottan bátran kijelenthetem, hogy a magyarok elődei előbb ismerték a disznót, mint a halat.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szavakjelentese.blog.hu/api/trackback/id/tr9815385564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Avatar 2021.04.10. 22:27:58

"Túltéve magunkat azon, hogy a nyelvészek már évek óta nagyon vigyáznak arra, hogy „finnugorokról”, mint népcsoportról ne szóljanak, mert ugye csak „finnugor nyelvet beszélők csoportjáról”"

Szerintem elég egyértelmű, hogy azok a "finnugorok" akik finnugor nyelven beszélnek. Mint ahogy általában azokat tekintjük magyaroknak akik magyarul beszélnek.
Vajon az amerikai latino népek hány közép-itáliai felmenőt tudnak igazolni, kimutatni a DNSükből?
De még a román nyelvet se érti egyetlen más latin (olasz, spanyol, portugál, francia) (pláne más távolabbi nyelvrokon indoeurópai), és genetikailag is erősen eltérnek, pedig a szétválásuk jóval későbbi.

"az ember nem a jégtakaró alól bújt ki, és onnan vándorolt szét a világba, hanem a melegebb Délről költözött fel"

Ja, csak az pár ezer évvel korábbi sztori. Aztán később számos eset volt hogy népek, nyelvek északról délre terjedtek. Pl a szlávok a pripjatyi mocsarakból indulva egy időben a Balkánon még a Pelopnészoszon is többséget adtak, meg a Kaukázusig ma is ott vannak. Az angolok is szépen gyarmatosítottak tőlük délre eső vidékeket. No meg a hunok, türkök, gótok is elég északról indultak, és a görög makedónok, rómaiak is terjeszkedtek dél felé.
Mért lenne a magyarok esetében elképzelhetetlen, hogy északabbi vidékeken volt korábban a törzsterületük?
Pláne, hogy épp az archeogenetika számos honfoglaló magyar csontjaiból kimutatta a más északi (nem csak) finnugor népeknél jellemző N-Tat markert.

nakika 2021.04.11. 04:50:01

Természetesen lehet azt mondani, hogy „azok a "finnugorok" akik finnugor nyelven beszélnek”. Ettől még nem kell, hogy létezzenek, vagy léteztek volna! Nincs ilyen nyomuk a középkori írásokban.

„Ja, csak az pár ezer évvel korábbi sztori” Ez éppen az az idő, amire a fu nyelvi egység szétválását teszik. Ekkor még szlávok – seholse voltak. Ők nem vérségi alapon jöttek létre. „Perevezencev is elismeri, hogy míg más népek vérségi alapon, a szlávok főleg területi, szomszédsági és nyelvi, később vallási alapon szerveződtek, alakítottak ki országot. Magukba olvasztottak nemcsak törzseket, de népeket is. Ez lett a sorsa a 9-10. században a Baltikumtól az Urálig terjedő területen élt „előmagyaroknak” is. Múltjukat rejtik a kurgánok, és az egészet beborítja a nagy „finnugor lepel”!” – írom az egyik esszémben.

Avatar 2021.04.12. 03:15:04

@nakika: Olyan népet se jegyeztek fel, hogy "indoeurópai" nép, de ettől még akik indoeurópai nyelvet (azaz a nyelvcsalád bármely nyelvét) használnak elsődlegesen, azok az indoeurópai népek, függetlenül a genetikájuktól. Még akkor is, ha az Indiától Európáig tartó területen kívül vannak, pl Amerikában, Afrikában.
Az afrikaans anyanyelvűek ősei se "az indoeurópaiakkal" laktak együtt, hanem elsősorban hollandok voltak, akik vittek magukkal franciákat, németeket is, aztán egy halom fekete is felvette ezt anyanyelvnek. Most már a nyelv beszélőinek többsége fekete, így genetikailag egyre kevesebb a közük az "őshazában" élőkhöz. Most még megértik egymást a hollandokkal, ahogy Julianus barát is prímán dumált a keleten maradt magyarokkal. De ha a germán népeket egy "tatárjárás" kipucolná, és csak Skandináviában maradnának meg, akkor már nekik se lenne kölcsönösen érthető nyelvrokonuk, de ettől még az idoeurópaiak közé tartoznának továbbra is.

Hogy a magyarok mennyi idegent asszimiláltak, arra meg elég megnézni a magyar családneveket. Tele vagyunk Tóthokkal, Horváthokkal, Némethekkel, Oláhkkal, akik mind magyarok.
hu.m.wikipedia.org/wiki/Leggyakoribb_magyar_csal%C3%A1dnevek_list%C3%A1ja
süti beállítások módosítása